2008. november 9., vasárnap

"NEM TÚLZÁS EZ?"


Ma délután az E-Martban vásároltam, amolyan hipermarket vagy mi. Lent "Food court": több kis gyorsétterem, japán, kínai, koreai kajával, reális áron, nem "junk food" színvonalon. Olcsón, gyorsan, finomat! Ha jövök, általában eszem is itt, mert jó! A szomszéd asztalnál ma egy család ült, a tinédzser lányuk pulóvere meg olyan furán domborodott! Nem kell megijedni, ez még nem a kapuzárási pánik oly jellemző tünete: a következő pillanatban egy kutyafej figyelt ki a pulóverből! Kis fehér kutyus, olyan westie-szerű, csak még kisebb. Bonsai-westie. Gyakori látvány mostanság itt, Koreában: divat lett a kutyatartás, de az általában nem túl nagy lakásokban lakók ilyen aprócska ebeket tartanak. Van itt a házban is több. Otthoni akita-gazdaként sokszor morfondíroztam azon: egy hormonzavaros tengerimalac is megnő ekkorára! :-) No, nem ez a lényeg, hanem az, hogy a csaj megitatta a kutyát: kis papírpohárba töltött egy üvegből, a kutyus meg vígan lefetyelt. Pocari Sweatet. A Pocari Sweat egy japán fejlesztésű "sportital" - utánanéztem, ez a helyes megszólítás :-) -, olyasmi, mint a Gatorade vagy a Powerade: "csökkenti a szervezetben sportolás közben kialakuló víz- és szénhidráthiányt." Mit sportolhatott a derék eb? Fölment öt lépcsőn ...? :-)

"SZOMSZÉD"

Nemrég írtam a szomszédaimról: néha kicsit zajosak, de igazából nem zavarnak. Ma viszont sikerült nekem kivágnom a biztosítékot az alsó szomszédnál! :-) A vasárnap délutáni nagytakarítás közben csöngettek: a monitoron idősebb koreai férfiarc - nofene! Kinyitom, láthatólag meglepődik -nem külföldit várt -, de aztán belelendül, s mondja, a fülére mutogatva, hogy bizony nagyon hangos volnék. Közben kérdi: mi a jó istent csinálok én ilyenkor. Mivel hirtelen nem jut eszembe a megfelelő kifejezés: "nagytakarítást csinálok, s most éppen a porszívózásnál tartok, de mindjárt befejezem, s akkor már csak fölmosok, s kész is", inkább invitálom, nézze meg a saját szemével. Mutatom a porszívót, ő meg a kezével jelzi: húzogatom a földön, mi?! Megtörök, érzem, nincs értelme a tagadásnak, a vesémbe lát: igen, tényleg, húzogatom. Körbejár, méreget, nézegeti a lakást - nincs komoly feszkó, de azért megint mutatja a fülét. Amerikai? -kérdi. Nem, magyar: a szokásos hezitálás, aztán harmadikra: áh, "hangári"! Aha, s már hozom is a névjegykártyát: a "professzor" most is hat (áldott legyen a neved, Konfúciusz!), tovább enyhül, s lassan elindul kifelé, de azért még morog. Mondhatnám: nincs gyerek, nincs rohangálás, kiabálás, nem bulizok, nem tévézek, zenét is fülhallgatóval hallgatok, azért olyan rossz dolguk nincsen! Ez a takarítás, ez viszont tényleg van! Mutatom még neki: az a sarok van hátra, aztán vége, egyébként pedig sorry! Dünnyög tovább, talán azt mondja, jól van, na, nem kell mindjárt besérülni, aztán elköszönünk.
Kedden főzős buli lesz nálam (na, tessék, már bulizok is!): az országismeret órán a magyar konyháról lesz szó, s este gyakorlati oktatás lesz! A tananyag, természetesen: gulyásleves + tócsi. Ha jól sikerül, viszek majd le nekik kóstolót, ne legyen harag! Meg megkérdem, mikor takarítsak ...? :-)