"LAURENCE FISHBURNE"

Múltkor Laurence Fishburne vezette a Szöulba tartó buszt. Ugyanaz a pimaszul lefittyedő ajak, szenvtelen tekintet, rezzenéstelen arc, történhet bármi. Talán a szeme nem egészen úgy állt, de a többi tiszta Morpheus. Két perc alatt levettem - kivagyiságból, valamely frusztráció okán, ki tudja? -, a fék használata nélkül akart végigmenni az útvonalon! Jöhetett szembe teherautó, kanyarodhatott ki elénk kisbusz, bénázhatott az úttesten nyudíjas, ő a kormánykerék+duda kombinációval oldott meg minden helyzetet! Ennek részben folyamatos tülkölés, részben olyan ide-oda vágódás lett a következménye, ami még itt is példa nélkül való. Pedig a szöuli buszsofőrök legendásan aggresszív arcok! Nemrég olvastam Michael Breen könyvét, a The Koreans-t. Amolyan kulturális áttekintés egy angol újságírótól, aki 15 évig itt élt, s az év felét ma is Szöulban tölti. Van benne történelem, gazdaságtörténet, a néplélek boncolgatása (kik ők, mit akarnak, merre tartanak?) - elég jó könyv!

Nos, Breen a történeti fejezetben épp a koreai nemzeti identitásról értekezik, s ott tart, hogy a mai koreai etnikum az i.e 5.500 és 2.000 között a félszigetre vándorolt neolitikus törzsekig vezethető vissza. Bár korábban, a paleolitikumban is éltek itt emberek - ezek története talán egészen félmillió évvel ezelőttig követhető -, azonban "nincs bizonyíték arra, hogy etnikai értelemben kapcsolatban lennének a mai koreaiakkal (bár esetleges vérségi kapcsolatuk a szöuli buszvezetőkkel megérne talán némi vizsgálódást)." Piff!

"HUNGARIAN SALAMI"

Az E-Mart nevű vásárlóközpontban kaphatni "Traditional Hungarian Salami"-t. A fölirat pontosan úgy szól: "The Taste of Tradition. Traditional Hungarian Salami. European Flavour. Best Quality". 250 grammos kiszerelés, egyébként, műanyag fóliába zárva. Véletlen leltem rá: talán harmadszor voltam a helyen, s végre volt időm földeríteni az egészet. Bejártam a földszintet, az emeletet, aztán vissza a földszintre, az élelmiszerekhez. Az egyik sarokban borospalackok garmadája: dél-amerikai, amerikai, spanyol, francia, német borok jórészt. A polcok szinte teljesen eltakarták a csücsökben lévő hűtőt. A teljesség jegyében azért azt is megnéztem: camembert, holland sajtok, valami francia dolog, alatta sonkaszeletek, legalul szalámik. Európai sarok, tökre eldugva - nyilván oda is való. Amikor fölfedeztem a "Hungarian" szalámit, meglepődtem, meg persze örültem is! Nem sokáig: volt olasz szalámi (OK!), spanyol szalámi (OK?), dán szalámi (?????) is, és akkor ebben a sorban a magyar ...??? A nemzeti érzés finoman fölhorgad, el lehet képzelni! :-)

Egyébként a termék fogyasztható. Fölvágva: a nyári turista-feeling (van téli?!?!) vegyül a borsos szalámi vizualitásával. Az illat nem penetráns, inkább visszahúzódó. Föltűnő, hogy az alapanyagok viszonylag nagy darabokban vannak jelen, kiemelve a fehéres, kötőszövetet/zsíranyagot jelző betéteket. Az anyag elég kemény, a síelés szünetében elfogyasztott, közepesen fagyott szalámi állagát hozza. Kóstolás: kemény turista-íz, alig érzékelhető, mégis erőszakos, kikényszerített utalással a téli szalámira. Valaki, persze, beleálmodta ezt a borsos vonalat: a fekete darabkákra ráharapva az ember elfelejti a Pick-rokonságot, s fölrémlik az olasz, veronai vonal, de itt azért a szárított változatról beszélünk! Tibor, a kiskundorozsmai Coop remek pultosa, egy 15 dekás "Hungarian salami" rendelésre azt mondaná: "vigyél valami rendeset, a pulykamellsonka akciós, esetleg egy jó kis marhapárizsit?" Mégis, itt, a Kwangju, Yongin, Szöul háromszögben az ember egy-egy pillanatra otthon érzi magát, ha beleharap!

Ma az elmúlás fehér foltjait (úgy is mint penész) véltem fölfedezni szalámimon, ezért megmetszettem, s sürgős beavatkozást helyeztem kilátásba! Holnap reggel(i)re!