Az előző posztban emlegettem az északi zsarolós technikát: fenyegetéssel, követelőzéssel, olykor sima gyilkosságokkal próbál Észak-Korea újabb és újabb élelmiszersegélyekhez jutni. (A 90-es években visszafogottabb becslések szerint legalább 600.000 ember halt éhen, mások szerint az éhezés következtében korai halált haltak száma megközelítette a 2 milliót, míg olyanok is vannak, akik 3 millió áldozatról tudnak. A helyzet a következő évtizedben valamennyit javult, bár a 2007-es árvizek újabb krízist idéztek elő. A helyzetről sokat elárul, hogy '92-ben az "együnk kétszer egy nap!"-kampánnyal igyekeztek orvosolni az élelmiszerhiányt.) Most olvasom: Dél-Korea fölfüggesztette a két ország Vöröskeresztje közötti tárgyalásokat, melyeknek a háború által szétszakított családok találkozásának megszervezése lett volna a föladata. Októberben még egyezkedtek, de Pjangjáng (Phenjan) 500.000 tonna rizst és 300.000 tonna műtrágyát követelt a találkozások folytatása fejében. Sima, egyszerű, arcátlan zsarolás ... akkor nem "bizniszeltek". Most egy darabig megint nem fognak.
A helyzet, persze, nem egyszerű: az élelmiszersegély megtagadása esetleg déli családok Északon rekedt rokonait, gyerekeket ítél (éh)halálra.
