"Itteni életem – világos a képlet! - eltűnni látszik a takarítás-buszutazás-számítógép/Tulip alkotta Bermuda-háromszögben!"
2008. december 7-én írtam le ezt a mondatot ugyanitt, egy bejegyzésben. Úgy látszik, ez egy téli fíling, mert most megint csak valami hasonlóra tudok gondolni: az életemből minden érdekes eltűnni látszik a táplálkozás-munka+a hozzá szükséges IT-dermesztő hideg Bermuda-háromszögében! Ha jól belegondolok, hetek (hónapok?!) óta nem csináltam semmit, ami kívül esik a napi rutin territóriumán! Kétségbeesetten próbálok fölidézni egy új helyet, ahol azelőtt nem jártam, egy beszélgetést, amit még nem folytattam le soha, egy mondatot, ami eddig nem fogalmazódott meg, egy új gesztust, egy találkozást, egy érdekes látványt ... semmi. Megnézem a mostanában készült fényképeket: reménytelen. Különféle ételek, screenshotok, PDF fájlok, valamint behavazott tájak: táplálkozás-munka-hideg. Mondanám: "Most tél van és csend és hó és halál ...", de nem, hazudnék, mert nincs semmi pátosza a jelenlegi helyzetnek.
Rendben, akkor viszont maradjunk a rideg valóságnál! Mostanában erről szól az életem:
Néhány nappal ezelőtt nyers tonhalat vacsoráztam: amint látszik, nem a legolcsóbb étek, bár nem is szörnyű drága. Ez, a normális esetben két embernek szánt adag, nagyjából 15 ezer von, azaz kb. 2.600 forint. Amint megláttam a különböző színű, vöröses szeleteket, tudtam, hogy ez kell nekem. A zöldes színű vászábit (tormakrém vagy mi a csuda) szójaszósszal kell keverni, s ebbe mártogatni a halszeleteket, no meg az édeskés-csípős paprikaszószba.
Tegnapelőtt meg ez volt a vacsoraasztalon:
A hal ajánlható bárkinek, ez viszont nem mindenkinek való. Az első képen nagyon csípős paprikaszószban forralt, rizslisztből készült hurkácskák láthatók a tengeri állatok "maradványaiból" készült (meggyőződésem: az "odeng" olyan, mint nálunk a robbantott csirke), szintén a szószban megfőzött tésztalapocskák társaságában. Ez a legközönségesebb étel, amit minden utcasarkon árulnak kis bódékban: a "takbokki". Az utána következő "egyveleg" főtt májból, valamint egy hurkához hasonló, bélbe töltött, üvegtésztából, vérből, zöldségekből készült töltelékkel készült izéből, "szunde"-ből, s végül - ne kerteljünk! - főtt bélből áll. (Az utolsó képen ezek a "húsos" béldarabkák látszanak.) Na, jó, ennyit az első pontról, a táplálkozásról.
A munkával nem untatlak benneteket: óravázlatok (alanyi-tárgyas ragozás, irányhármasság stb.), jegyzetek (irodalom, nyelvészet, feminizmus), e-book formátumok, korábbi tanulmány jegyzetelése ... csupa unalmas dolog.
S akkor marad az életem érdekességeit elnyelő utolsó tényező: a hideg. Amikor kint egymást kergetik a mínuszok, a magamfajtának nincs kedve kimozdulni - jobb a fűthető lakásban! Persze, mehetnék autóval, de ebben a fejlett országban, valami rejtélyes okból az alacsonyabb rendű utakat alig tisztítják a hótól, sőt: alighanem ez az egyetlen ország, ahol az utak melletti üzletek, benzinkutak és egyéb egységek tulajdonosai hókotrás címén visszaszórják (visszaszórják, vazze!) a havat az útra! Nyilván azzal az écával, hogy a nagy forgalom majd úgy is "szétcsapja" az anyagot. Egy szó mint száz: ha tehetem, maradok itthon.
Ha mégis ki kell mozdulnom - mint ahogy az utóbbi egy hétben naponta -, hát ezt látom:
