2008. november 29., szombat

"HALÁL"

Nem vagyok halálpárti, sohasem is voltam az! És akkor még visszafogottan fogalmaztam. Se enhalál, se máshalál, se "simahalál", se "kajakhalál". (G. L.) Ha nem hangzana olyan fellengzősen, azt mondanám: idegenkedem a haláltól. Hogy is mondjam csak: szeretnék tőle távolságot tartani. Az emberi létezésnek ez a dimenziója ugyanis, szerintem, nem lett átgondolva rendesen. Egy picit nem ártott volna még polírozni, mielőtt rászabadították az emberiségre! Nagy gondolkodók heroikus erőfeszítéssel (pl. Schopenhauer, Kierkegaard, Nietzsche, Heidegger, Sartre, Derrida és mások), persze, igyekeztek barkácsolni valami épkézlábat, de valljuk be: hozott anyagból dolgoztak, a dolog valahol transzcendens szinten lett elbaltázva. Nem akarnék ujjal mutogatni, felelősöket keresni, de úgy hírlik, egészen magas szintre vezetnek a szálak! A hardver-szoftver harmónia, ismerjük el, el lett bénázva. Vagy az emberi végesség tényét földolgozni hivatott szoftvert (v.ö. tudat) kellett volna körültekintőbben fejleszteni s nem kiszúrni az ember - miket beszélek, Az Ember! - szemét egy ilyen bétával, vagy a hardvert kellett volna salak helyett valami időtállóbb anyagból építeni! A mindenhatás kiadta volna, ha igazak a hírek! Akárki legyen is a felelős- vagy akárkik?, 1?, 3?, majd pont én fogom eldönteni! - tisztelettel kérném, ha idejük (haha) engedi, gondolják át még egyszer a dolgot! Meglehet, néhány száz milliárd embernek sovány vigasz volna egy esetleges, utólagos revízió - halottnak a csók, ha mondhatok ilyet -, de a jelenleg pályán levőknek, meggyőződésem, föllélegzést jelentene!
Nem vagyok halálpárti, de a túlzó megoldásoknak se vagyok híve, ezért elismerem: vannak olyan pillanatok, amikor a halál nem eleve elvetendő alternatíva! Mindannyian fontolgattuk már valamely felebarátunk megmérgezését, agyonütését, lelövését (satöbbi, nem akarnám belelovalni magam), s kinek ne fordult volna meg a fejében egy nagy csalódás vagy érzelmileg kezelhetetlennek tűnő helyzet nyomán: ideje a meghalásnak! Ha a kritikai megjegyzések hatására esetleg valóban megtörténne a rendszer újraprogramozása, kérném, erre az alesetre is dolgozzanak ki egy ügyes kis segédprogramot!

"JELEK"

Ma délelőtt Nialannál, aztán Ateesh-nál olvastam érdekeset, egy irányba mutattak, lett belőle egy komment Ateesh-nál. De nem biztos, hogy mindenki olvassa őket (pedig ajánlom!), meg tovább is gondoltam a dolgot, lesz most belőle egy poszt:
Napos, szép szombat délelőtt Gwangju legszélén, a lakótelepi hatodikon. Nemrég keltem, azóta a gép előtt ülök, s határozottan az az érzésem: az égiek (bocsánat: Égiek) valamit üzenni akarnak nekem. Egyelőre nem tudtam megfejteni, mit, így aztán minden segítséget szívesen fogadok!
Az imént Nialannál megtudtam: testem nyomorult 40%-ban alkalmas arra, hogy pajzsként szolgálva kritikus helyzetekben embertársaim védelmére legyen. 12 kérdésből álló teszt, alkalmas vagy-e "human shield"-nek. OK, eddig is tisztában voltam vele: nem vagyok épp "combat ready", de vacak 40%?!?! Hát nem vagyok alkalmas még erre sem?! (Zárójelben teszem hozzá: Nialan, ez a vékony, légies jelenség 62%-ot hozott úgy, hogy a test szélessége és vastagsága elég komoly pontokat hozott nálam a konyhára!) Aztán átmentem Ateesh-hoz, s akkor meg ott volt a BMI! Nem, nem az a BMI - bár az azzal való kapcsolatom is új irányt vett -, hanem a Body Mass Index. Ateesh az erre kifejlesztett kalkulátorral kiszámolta, hol tart "testépítés"-ügyben, s én is legott rávetettem magam a helyre! Lesújtó: 27-es jelzőszámmal "overweight" vagyok, nincs mese! :-( Túlsúlyos? Testes? Dagi? Pohos? Az oldal azért kegyes volt, mert jelezte: elég közel vagyok az "average"-hez. 25-tel már nyerő volnék, ha nem is "slim"! Fölbátorodva tovább navigáltam, s kiszámoltattam az ideális súlyomat: 74 kg, visszafogott számolás szerint, még ideálisabb (sic!) esetben akár 70 alatt. Kafa! Újra megzuhantam. Az minimum 6 kiló, de lehet, hogy 10! Elég elkeserítő, mit mondjak! Azt hogy lehetne kifejezni például futáskilométerben? Biztos erre is van valami "számológép"!
De mi az üzenet?! Miért akarják ott fönt, hogy ennyi mindent megtudjak a testemről röpke fél óra alatt egy napos, szép szombat délelőtt Gwangju legszélén a lakótelepi hatodikon?
Óvatosan lépegetek tovább az információs sztrádán, mert ha a következő helyen kihoznak nekem, mondjuk, egy kiábrándító test-lélek arányt, menten összeomlok!
Aztán körülnéztem a lakásban, s rájöttem, itt is vannak jelek, ha nem is ily magas instanciától: a mosogatószivacsom két napja csontszáraz s a padlón mindenütt pormacskák szaladgálnak. Az efféle jeleket könnyebben olvasom. Aligha jelenthetnek mást, mint hogy "mozdítsd meg a hájas testedet és takaríts ki, csinálj végre rendet, baszki!"