2011. április 2., szombat

"ÚJÍTÁS"

Bocs, tudom, elmaradtam a bejegyzésekkel, válaszokkal ... mindennel. Sok dolgom volt mostanában.
A sok egyetemi és egyéb munka mellett a saját dolgaimat is rendeznem kellett. Pl. szegény KS eladósorba került, sőt, tulajdonost váltott. A szívem vérzik érte, de némi gyógyírként szolgál, hogy helyette ezt a Daewoo-t vettem meg. Új modell, mégis jutányosan adták. Tudom, hálátlanság Kia-ról Daewoo-ra váltani, de bevallom, ez az új modell nagyon bejön!




Mondjuk, elég nagy para volt először beparkolni a mélygarázsba, de végül összejött. Basszus, a Kiával simán ráfordultam az oszlopra, ennek meg annyira vigyáztam az elejét, hogy kétszer visszatolattam. Végül, persze, ugyanúgy álltam be, mint a korábbi "modellel". Most akkor ez lesz, hogy mindig vigyáznom kell ...?! Azért, valljuk be, baromira megéri a para! Dögös ez a Daewoo!
Viszont mostantól lehet aggódni, hogy mikor tesznek bele valamit. (Felül nyitott, mint látszik. Persze, a GPS minden mozgást jelez. Ez is valami. Legalább tudom, ki tesz bele valamit.)

2011. március 6., vasárnap

"IKRALEVES - ÁLTÁNG"

Ez az, aminek látszik: háztáji főzőműsor. Sokat nem tudok hozzáfűzni - megcéloztam az ikralevest, megcsináltam, megettem. Tisztességes, fogyasztható étel lett belőle, bár az erre specializálódott éttermek nyilván nagyságrendekkel jobb "áltáng"-ot csinálnak. Van itt egy a közelben, hamarosan leellenőrzöm, mekkora a különbség.
S akkor jöjjön a műsor:









Tálalva:



2011. február 26., szombat

"KOREA AUTÓBÓL NÉZVE 06"

Meg nem állhattam, ezt muszáj volt lefilmeznem: ma csúcsforgalomban értem ugyanahhoz az ostoba kereszteződéshez. Amikor nem közlekedtem, csak vigyorogtam az egészen! A világ egyik legfejlettebb országában azon múlik a csomóponton való átjutás, hogy mennyire vagy határozott és eltökélt. A filmezés közben a domb tetején lévő rendőrőrsről kijött egy őrmester, széles mosollyal nyugtázta, hogy filmezem ezt a káoszt, majd a kimbabjával visszavonult az őrsre ... Mint látszik, a lámpák sárgán villogtak továbbra is ...


gyula: meglehet, igazad van, egy kihelyezett hordó javíthatna a helyzeten (ívileg), ám mindezt elnézve vannak kétségeim: az első teherautó az út szélére sodorná.
Aztán beszálltam én is: vissza kellett mennem. Azt viszont nem tudtam filmezni: túl meleg volt a helyzet. :-) Vagy vicces ...


2011. február 15., kedd

"ÚR"


Ma este rövid látogatást tettem egy angol ismerősömnél. Már búcsúztunk, amikor megkérdezte: nem akarok-e kezet mosni. Így. Hogy kezet mosni. Majd magyarázólag hozzátette: hosszú út áll előttem, s nem akarná, hogy kellemetlen legyen nekem. Igaza volt: az esti forgalomban mintegy két és fél órás buszút várt rám. Ezt, ugye, piszkos kézzel abszolválni ... belegondolni is szörnyű! Talán nem is kell mondanom: akartam kezet mosni, nagyon is. S ha már ott voltam a mosdóban, hát egyebeket is elintéztem. Sose lehessen tudni! :-) Mégiscsak méltatlan lett volna steril kézzel végigfeszengeni az utat!

Vendéglátóm kifogástalan angol úr. Kétség nem férhet hozzá.

2011. február 13., vasárnap

"KOREA AUTÓBÓL NÉZVE 05"

Szerintem ez itt az egyik leghülyébb kereszteződés az Uráltól keletre. Egy folyó két partján halad a forgalom mindkét irányba, s ez a két utca keresztez egy kétszer kétsávos másikat egy hídnál. Az egészet súlyosbítja, hogy a széles út viszonylag meredeken ereszkedik a folyó felé, illetve, hogy jobbra lent, a kereszteződés innenső oldalán van még egy parkoló, ahonnan kijőve egyenesen az egyébként is bután megtervezett keresztforgalomban találja magát az ember, s ha ez nem volna elég, közvetlenül a parkoló mellett van még egy kis allé is, ahonnan kióvakodva az ember először a parkolós forgalmat szeli át, majd megérkezik a kereszteződésbe. Szerintem a lámpákat programozni hivatott csávó sem látta át a dolgot, ezért az összes forgalomirányító lámpa sárgán villog ... legalább 2009 nyara óta. Mosom kezeimet alapon, gondolom. Oldják meg a sofőrök! És ők megoldják: elég sokat járok erre, de még sohasem láttam balesetet, igaz, keresztbe fordult buszokat, egymást föltartó, reménytelenül összekuszálódott autókat annál többet. A mostani fölvételen teljesen véletlenszerűen, de folyamatosan halad a forgalom. Nekem az az elméletem, hogy annyira ostoba az egész szitu, hogy mindenkit kettőzött figyelemre késztet, s így ússzuk meg az ütközéseket. Pedig egy kihívásokat kedvelő forgalomszervező még odaálmodott a hídra egy-egy buszmegállót is, hogy 1. a megálló buszok teljesen beláthatatlanná tegyék a kereszteződést, 2. a buszhoz kiszámíthatatlan szögekből rohanó gyalogosok váratlan fékezésekre késztessék a sofőröket, akiket aztán megpróbálnak kikerülni a féktávon belül érkezők. A fölvételen látható még parkolóból éppen kiaraszoló fekete autó, az egész hóbelevancon keresztben átvágó, életunt középiskolás, egy másodpercre bevillan balra lent egy grillcsirkesütő kisteherautó, amelyik épp csak a jobbra kanyarodó sáv felét foglalja el, valamint blokkolja a kilátást, a jobbkéz-szabályról jól láthatóan mit sem sejtő autós, a zebrát nem találó, az úttesten sétáló fiatalok, valamint egy fehér Hyundai, amelyik ezt a helyet ítélte a legalkalmasabbnak a visszafordulásra. (A kapkodós operatőri munkáért elnézést kérek - gyalogoltam közben.)


És így néz ki az átkelés "élesben". Sima ügy.



"KOREA AUTÓBÓL NÉZVE 04"

Korábban írtam már arról: a száj- és körömfájás terjedésének megakadályozása érdekében az utakon fertőtlenítő állomásokat állítottak föl országszerte. Nekem van szerencsém oda-vissza megfürdetni az autót valahányszor bemegyek a suliba. Az autókat fekvőrendőrök sora lassítja le, aztán két egymáshoz igen közel elhelyezett forgalomlassító küszöbnél két oldalról fehéres permetet fújnak az autókra, alulról pedig egy másik fúvókasor "mosdatja meg" az alvázat. Első alkalommal én is elég nagy sebességgel érkeztem meg az első fekvőrendőrhöz, s igencsak igyekeznem kellett, hogy KS ép futóművel ússza meg a találkozást. Azóta már megszoktam, hogy mindkét irányban lépésben kell menni néhány száz métert, de a jelek szerint nem mindenki van ezzel így. Lehet, hogy naponta jönnek újabb és újabb autósok erre, akiknek még újdonságot jelent a forgalomlassítás, de az is előfordulhat, hogy nem mindenkinek sikerült internalizálnia a bukkanók jelenlétét. Mert valahányszor ráközelítek a területre, nem tudom nem észrevenni a szanaszét heverő, kisebb-nagyobb műanyag és fém alkatrészek seregét. A nagyobb darabokat - levált lökhárítókat, spoilereket, a lökhárítók alá szerelt szakállakat - vagy összeszedik a fertőtlenítő készüléket kezelő, vegyvédelmi ruhás fiatalok, vagy a később érkező autók zúzzák azokat "kezelhető" méretűre. Ezekkel a kisebbekkel aztán már nem nagyon foglalkoznak, azok az úton, az út mellett hevernek napszámra. Ezen a fölvételen látszik talán, miről beszélek. Meg az is, hogy a negyedik, ötödik lassítóhoz érve már leszakad az autók aljáról, ami le tud/akar szakadni, így onnantól már alig van törmelék. Vehetjük úgy is: ez a sok huncutság úgy is csak lógott a kocsik alján, s most, hogy levált, senkinek nem hiányzik.



2011. február 4., péntek

"HOLDÚJÉV"

A nagyvárosi fiatalok egy viszonylag szűk körében ugyan Koreában is divatba jött az utóbbi időben a szilveszteri bulizás, a többség azonban továbbra is inkább értetlenül néz, ha az európai ismerős azt firtatja: hol, hogyan tölti december 31-e éjszakáját. Mert bár Szöul belvárosában egész komoly tömeg gyűlik össze az éjféli harangkondításra, egy ekkora városban ez nem nagy kunszt - ráadásul abban a tömegben erősen reprezentált az expatrióta népség. Mert az év fordulóját Koreában éppúgy mint Kínában, Japánban, Mongóliában vagy Vietnamban igaziból a holdnaptár szerint ünnepelik január végén, február elején. A pontos meghatározás szerint a holdnaptár első napja a téli napforduló utáni második újholdra esik - így idén tegnap, február 3-án volt az év fordulója. A holdújévről sok helyen lehet olvasni - miránál például több bejegyzésben is -, ezért ezzel most nem untatlak benneteket. Ehelyt a hagyomány és a modern kor egy olyan összefüggésére koncentrálnék inkább, amely a holdújévvel is összefügg, és meglehetősen árulkodó a koreai mentalitással kapcsolatban.
Hazai tapasztalatainkból is tudjuk: az ilyesféle nagy, családi ünnepek mindig jó alkalmat jelentenek a vásárlásra, az ajándékozásra, a pénzköltésre. Egyes koreai honlapok szerint a családok ilyenkor átlagban 200-300.000 vont költenek ajándékokra, de az ünnep előtti hetek áruházi kínálatát és a vásárlási kedvet elnézve úgy gondolom, ez visszafogott adat - ennél, szerintem többet költenek a népek! Az áruházakban, bevásárlóközpontokban (és a kisebb boltokban) már hetekkel az ünnep előtt megjelennek a speciálisan az alkalomra összekészített ajándékcsomagok. Mivel az ünnep egyik fontos eleme itt is az evés valamint az eltávozott felmenők "jól tartása", a kínálat egyik komoly szegmense az élelmiszer: hús mindenféle formában, fagyasztott és szárított hal, gyümölcskosarak, ginszeng mindenféle formában, méz és vadnövények, amit az ember el tud képzelni. Szintén népszerűek a különböző piperecsomagok, tisztálkodószerek, de rengeteget látni az egészségmegőrzést szolgáló szerekből összeállított csomagokból is. Van, persze, kávé- és italcsomag is, amint azt otthon is megszokhattuk.
A koreaiak egyébként meglehetősen praktikusak az ajándék kiválasztásában. Olyannyira, hogy az ajándékok egy része nekünk, európaiaknak furcsának tűnik föl. A ginszeng termékekből összeállított csomagok, persze, nem ebbe a kategóriába tartoznak, azokban semmi meglepő nincs:





Nem okoznak meglepetést az italokkal megrakott pakkok sem - ismerős látványt nyújtanak még akkor is, ha vannak hagyományos, koreai innivalók is -, és a kávés csomag is simán ott díszeleghetne bármely hazai üzlet polcán.




A dióbelet, szárított magvakat, gombát tartalmazó csomag még mindig kevéssé meglepő, akár mi is adhatnánk karácsonyi ajándékképpen:



A szárított halon talán már el lehetne gondolkozni - ám ha számításba vesszük, hogy a tengeri herkentyűk a hétköznapokban is komolyabb szerepet kapnak itt, egy félszigeten, mint a csont szárazföldi Magyarországon, talán nem is annyira meglepő, hogy az ünnepre is sok ilyesmit ajándékoznak. A hal egyébként is hagyományos holdújévi ajándék.


Ennél egy fokkal zavarba ejtőbb a különféle olajok jelenléte. Ezek gyakran szójaszósszal, ecettel, esetleg szárított, ízesített moszattal kombinálva kerülnek díszes csomagokba.



A rágcsálni való szárított marhahús nálam már határeset, de az igazi meglepetést a számtalan színben, méretben, ízesítéssel prezentált löncshús, a "spam" és a hasonlóan gazdag választékban kapható tonhalkonzerv váltja ki. Valahogy nehéz elképzelni magamat az ilyesfajta ajándékozás bármelyik végén! "Mit kaptál karácsonyra?" "Tíz doboz gyíkhúst. És te?" "Képzeld, én meg egy csomó tonhalat."



Persze, értem én: más szokások, más mentalitás. Itt magától értődő, hogy az ajándék legyen praktikus, nálunk meg inkább az, hogy ne legyen hétköznapi. Volt már olyan, hogy a látogatóba érkezőtől 15 guriga vécépapírt kaptam ajándékba, de olyan is, hogy az egyik tanítványomtól két alsónadrágot. Amikor ezt elmondtam a Magyarországra készülő, a magyar ajándékozási szokásokat firtató tanítványomnak, egy darabig fürkészve nézett - nem értette, mi az érdekes ebben. 15 csomag vécépapír tökéletes vendégajándék, bökte ki végül. Belátom, hogy végtelenül praktikus, s jobb hasznát veszi az ember, mint pl. egy virágcsokornak, mégis eltanácsoltam attól, hogy nálunk vécépapírt ajándékozzon - maradjon az unalmas megoldásnál: virágot a nőnek, egy palack bort a férfinak. Értette ő, persze, de csóválta a fejét és egy picit sziszegett.