"EGYETEMI PARKOLÓ"

Az egyetemi parkolóban néha látni fura dolgokat!

Van tippetek, mi a csuda ez?!

Mégis, hogy volt ez elképzelve?! Fejben még jó volt? Ki tudná utána csinálni?

"CUCKOO"

Nem kétséges: a "kuku" az ember legjobb barátja! Nem, barátaim, nem bolondultam meg itt a távolban - illetve, lehet, hogy igen, de ez még nem annak a jele. S nem is úgy áll a helyzet, hogy, mondjuk, a közelmúlt kutyás témája figyelt volna be finoman, egy tévesztés formájában. A Freud és Lacan emlőin nevelkedett, pszichoanalitikus érdeklődésű barátaim is kiengedhetnek: nem valamiféle, traumáról árulkodó nyelvbotlás a fönti kijelentés. Nem, én valóban ezt akartam mondani: a "kuku" az ember legjobb barátja! Mert hát hányszor turkáljuk némi undorral a menzán, céges étkezdében, sőt, sokszor éttermekben is a ragacsos, túlfőzött, szétesett rizst?! Vagy hányszor szentségelünk a fogak alatt keményen roppanó, főtlen rizsszemeket rágcsálva?! Hányszor hallottam tulajdon édesanyámtól vasárnapi ebédek közben: "Hát, a rizs nem az igazi!", pedig ő aztán remek szakács! Mert, valljuk be, akár kuktában készítjük nagy műgonddal, akár hagyományos lábasban pároljuk - a rizst könnyű elrontani. Nem pirítjuk meg eléggé vagy éppen odakap, kevés lesz a hozzáöntött víz vagy egy kicsit megszalad, és van amikor párolás közben jövünk rá, hogy kevés a víz, s rátöltünk ... Veszett fejsze nyele, az eredmény pedig a legtöbb esetben vállalhatatlan.

Itt viszont még sohasem ettem elgyakott rizst, akárhová mentem, s higgyetek nekem: magam sem szúrtam el egyszer sem! Mert itt van velem a "kuku", az ember legjobb barátja! Itt az ideje, hogy pontosabban is bemutassam ezt a roppant fontos és barátságos szerkezetet! Nos, ez itt a "kuku", más néven "Cuckoo":

Ez a miénk, ott lapul a konyhában: a lakás tartozékaként jött, újonnan. Gondolom, egyszerre vehetett az egyetem vagy százat, mert minden külföldi tanárnak ugyanilyen van. Szóval, a rizsfőző, AZ az ember legjobb barátja! Mert ezzel nem lehet elrontani a rizst! babarumnál is olvashattok erről, igaz, az ő kezdeti tapasztalatai nem látszanak alátámasztani az enyémeket. De abban mindenképpen egyetértünk: koreai háztartás nem létezhet "kuku" nélkül!

A miénk fapados verzió, az egyik legolcsóbb változat, mégis mindent tud, amire szükség van! Programozható, mert a különféle rizsfajtákat más-más idő alatt lehet elkészíteni, ám amikor megkérdeztem a tanítványaimtól: mire való a sok gomb, csak somolyogtak, és azt mondták, csak kettőt kell belőle használni! Az egyikkel kell bekapcsolni, aztán, amikor kész a rizs, a másikkal ki. A többi csak huncutság, amolyan parasztvakítás! És tényleg így használjuk: egy rész megmosott rizshez másfél rész víz jár, aztán az egyik gomb, kb. 20 perc múlva meg a másik, oszt annyi ...!

Fölnyitott állapotban így néz ki:

A belseje meg egy kivehető, teflon bevonatú lábaska:

Nos, nem egy atomóra, de könnyen tisztítható, és ami a legfontosabb: tényleg hibátlanul lehet vele rizst főzni! Az igazsághoz azért az is hozzátartozik: amit otthon rizs gyanánt megvásárolunk és elkészítünk, köszönő viszonyban sincs az ittenivel! Az otthoni rizs nagyobbik részét haladéktalanul kidobnák itt, vagy legföljebb az állatoknak vetnék. Keleten jön rá az ember, hogy a mindenféle fűszer és só nélkül készült rizsnek VAN ÍZE!

Persze, "kuku" is van egy púpú, két púpú, sőt több! Itt van például egy kis összeállítás az egyik áruház minap fényképezett fölhozataláról:

Az árak kb. 60.000 vonnál kezdődnek, a fölső határ meg kb. az 500.000. Én, persze, az itteni Tesco-ban jártam - könnyen lehet, hogy a "kukuk Rolexe" ennél is drágább!

A mai világban hozzászokhattunk: mindennek van konkurenciája, még az ember legjobb barátjának, a "kuku"-nak is! Ez a termék, itt, ni, például erősen nyomul:

Ez a koreai gyorsrizs: két perc a mikróban kicsit megnyitott takarófóliával, s már kész is! Meglehet, a "kuku" az ember legjobb barátja, viszont az ember legállandóbb, legmélyebbre ivódott tulajdonsága minden kétséget kizáróan ... a lustaság!