2010. december 5., vasárnap

"TARTOZÁS"

Nem feledem: tartozom egy sereg válasszal a kommentjeikre. Azt sem, hogy megígértem: elmesélem, hogyan találkoztam I Bjang Han-nal (Lee Byung Hun):





De tartozom egy mesével a Keleti tengeren elejtett sziklamorzsák ügyében is.



Ott, a kép közepén az a csöpp kis kiemelkedés a diszkurzus tárgya.



Közelebbről így néz ki a Google Földben. Liancourt Rocks, olvashatni. No, erre mindkét (legközelebbről) érdekelt (Japán, Korea) hörög, mint egy francia bulldog. Mert ők másképp tudják.




Még közelebbről: ez az a néhány kő, amin marakodnak. Vagy?


S az sem ment ki a fejemből, hogy folytatást ígértem a koreai temetkezési szokásokról.




Csak közben annyi minden történt ... de ami késik, nem múlik ... remélem! Holnap vasárnap, elvileg szabadnap.

"HUFS NAPTÁR"

Az egyetemünk (Hankuk University of Foreign Studies - HUFS) minden évben megjelentet egy naptárt. Hónapok, hetek, napok, meg persze a nemzeti ünnepek és az egyetemi év legfontosabb eseményei: szünnapok, vizsgaidőszak, effélék. És persze képek minden második oldalon. Évek óta bámulom az egyetemünkön tanított nyelvek országairól készített képeket, s mindegyre hiányoltam a miénket! No, de eljött a mi időnk is! Ma megkaptam a jövő évi egyetemi naptárat két méretben: asztalra helyezhető kicsi, meg falra aggatható nagy formátumban. Már a 12 képet mutató kezdőlapon is gyanús volt az első fotó, de januárra fordítva megjött a bizonyosság: Hungary - Goulash! S hozzá még az, hogy a hagyományoknak megfelelően, a hónap napjait magyarul írták be a naptárba.



Szerintem most tekintsünk el attól, hogy ez nagy valószínűséggel babgulyás ahogyan azt egy osztrák séf elképzeli, s örüljünk a ténynek: sok ezer HUFS-os ezt a képet bámulja majd egy hónapig. Üröm az örömben, hogy január itt holtszezon, s legfönnebb azért néznek majd rá a naptárra, hogy lássák, mennyi telt el az olyannyira értékes szünidőből. Mindenesetre ott vagyunk, ha mással nem, hát a gulyással. Egyébként a társaság nem rossz:


Paella Spanyolországból.



Bibimpap Koreából. És a többi ...
Szerintem a nemzet fölemelkedése onnantól számítható, amikor Magyarországról nem csupán a gulyás jut az emberek eszébe. Addig meg legyünk büszkék erre. Ez sem rossz ...!