2011. január 8., szombat

"UNBOXING"

A geekeknek nem kell elmagyarázni, mi ez, de szerintem a magamfajta egyszerű netizen is találkozott már az "unboxing"-gal, azaz a "kicsomagolással". Ennek során valamely szakértő szöveges vagy (mostanában egyre gyakrabban) videós formában úgy mutat be egy terméket (jellemzően valamilyen elektronikus kütyüt: mobiltelefont, e-könyv olvasót, notebookot), hogy az eredeti, gyári dobozban található árut lassanként "kibontja". Először meggusztálja a csomagolást, számba veszi a dobozban érkező tartozékokat, megvizsgálja, értékeli az eszköz anyagát, külső kialakítását, dizájnját, majd tovább halad a beüzemelés, később a belső értékek vagy hiányosságok felé. Egy ilyen leírásból (vagy videóból) nagyon részletesen megismerhető egy-egy kütyü szoftvere, működése, az eszköz előnyei, hátrányai. A végén, rendszerint, ítéletet mond a kidobozoló: mennyire tetszett neki az eszköz, milyen másik, hasonló célt szolgáló masinával szállhat versenybe, s hogy alakul (szerinte) az ár/érték arány.
Nos, most valami ilyen következik, "kidobozolás", de a dobozban nem elektronikus kütyü van, hanem ... bocsássatok meg, egy pillanatra hadd tartsam még fönn a feszültséget!
A kicsomagolás szabályait, természetesen, nem tartottam be. Nem voltam elég részletes, nem mentem végig a kötelező pontokon - ezt nézzétek el nekem. Ez az első ilyen próbálkozásom, ráadásul volt más indokom is, hogy sietős legyek. A videót magam készítettem, s megint kiderült (amit a múltkor már meg kellett állapítanom): képtelen vagyok a multitaskingra! Hogy egyszerre videózzak, sétáljak, kommunikáljak, vagy éppen az egyik kezemmel videózzak, a másikkal meg valamilyen ügyességi föladatot oldjak meg miközben a számmal beszélek ..., nos, ez meghaladja a képességeimet! Nézzétek hát el, ha a fölvétel kapkodós, ha ismétlések vannak, ha makogok vagy nem jut eszembe egy magyar szó, ha fókuszálatlan a kép vagy épp fordítva mutatok valamit. Az igyekezet azért megvolt ...
Szóval, megjött a termék! 19.15-kor adtam le a rendelést, 19.55-kor szólalt meg a kaputelefon. Szombat este van, nyilván sokan rendelnek, de ezzel együtt is elég rossz időt mentek a srácok. Normális esetben 20 percnél többet nem kell várni. A vendéglátó egység egyébként itt van a ház tövében: ha kinézek a mosókonyha ablakán, kis túlzással még azt is látom, hol tartanak egy-egy rendeléssel. Kapucsengő, kiszállító föl, ajtóban átad, fizetek, nála kikészítve a visszajáró. Nyilván siet, hogy javítsanak az idejükön.
No, akkor: unboxing!
A sniccer, vazze, a sniccer! De sokáig tartott, míg rájöttem! Aztán meg nem tudtam megosztani a figyelmemet a telefont tartó jobb kezem meg a retket tartó bal között, úgyhogy fejjel lefelé van az mutatva, meg ugye, a dadogás ... De ez "még kap fogni egy vajszínű árnyalatot"! (Ja, közben lemerült a teló, bocs!)
A "brand" a "Toreore". Elég hülye név egy sült csirkés hálózatnak, de virágoznak, hát, hajrá! Azért rendelek innen a leggyakrabban, mert méterekre vannak tőlem. Megjegyzem: ide is motorral hozza a csávó a csirkét.
A csirke rendben volt! Friss, ropogós, forró, jól átsült, ahogyan kell. Rámentem erősen a combokra, a hát darabkáira, meg egy szárnyra is. Bent van a nyak is. A mell részt nem annyira szeretem. Túl száraz nekem. Egy ilyen adag azért kitart holnapig, hátha sorra kerül a mell is! Bevallom, volt már olyan, hogy a száraz húsa nem tudta kivárni, míg megkívánom - olyankor, fájdalom, megy a "szervesbe".
Ha jól számolom, nagyjából 2.300 forint egy ilyen menü - simán átszámítva a vont forintra. Szerintem ez is rendben van.
Nem mondtam, de ittam hozzá egy "Hite" márkájú sört. Az is rendben volt!

"DIZÁJN"

Már hónapok óta foglalkoztat a gondolat: változtatni kellene egy csöppet a blog kinézetén. Tulajdonképpen egyáltalán nem voltam elégedetlen vele, de időközben új sablonok jelentek meg, a régiekkel meg - amilyen az enyém is volt - nem minden oldalelem volt használható. Meg azt is gondoltam, hogy most szeretnék egy kicsit színesebbet. Tudtam, hogy rizikós a dolog - elsősorban a hozzá nem értésem okán -, no meg azért is, mert nekem nincs szemem ehhez. Annyiféle dolgot lehet állítgatni: színeket, ezerféleképpen, oldalelrendezést, fejlécet, hasábszélességeket, s még ezernyi dolgot. Már ezerszer végigmentem a sablontervező egyes lépésein, próbálgattam a háttereket, a színbeállításokat - végül mindig visszakoztam, nem mertem megtenni a végső lépést. Tegnap este megint végigcsináltam a dolgot. Az világos volt, hogy zöldet akarok, s bár a tegnapi beállításokkal sem voltam maradéktalanul elégedett, végül összeszedtem minden bátorságomat, és lenyomtam az "Enter"-t. Na, ez lett belőle.
Kisvártatva meg is érkezett az első reakció: "Mi ez a ződ?" Na, ja.
Aztán egy beállítás miatt írtam egy szegedi barátomnak, aki eredetileg a blogot kreálta (weboldalakat készít szakmányban), ő meg finoman de határozottan visszaírt: ez így ronda. A színe fos, az állaga meg ... "zöld bringyó", ezt írta. Ha valaki látja, mi van rendben egy weboldalon, s mi nem, akkor az ő!
Bevallom, ma reggel már én sem tartottam annyira állati jó választásnak ezt a hátteret. :-( Amikor aztán a szakember azt írta: randa, elhatároztam, hogy finomítok rajta. Mondjuk, kicserélem a hátteret. A zöld maradna, csak másik ... nem ennyire "bringyó". Neki is álltam keresgélni (persze, szemem továbbra sincs hozzá!), mintha találtam is volna jobbat, ám most a haver által elvégzett finomhangolás miatt (gondolom én) csak részlegesen tudom "átírni" a hátteret. Kafa!
Tudjátok mi jut erről eszembe?
A Die Hard 4 utolsó előtti, leszámolós jelenete, benne a filmben többször elhangzó kulcsmondattal, persze, McClane-től:
A magyar fordításban: "Az első pillanatban jó ötletnek tűnt."

A mondat valószínűleg intertextus. Mintha A hét mesterlövészben mesélné Steve McQueen: Egyszer egy férfi meztelenül beleugrott a kaktuszbokorba. Amikor véresen, összeszurkálva kiszedték onnan és megkérdezték, hogy miért csinálta, csak annyit mondott: Az első pillanatban jó ötletnek tűnt.