2010. november 23., kedd

"ÉSZAK ÉS DÉL"

Ha nem használtam volna el az előző bejegyzéshez a kifejezést, most azt kérdezném: "Ez meg mi ez?" És tennék utána rohadt sok fölkiáltójelet ...
A hír most már nyilván kevés embernek hat újdonságként: az észak-koreai hadsereg ma délután lőni kezdett egy dél-koreai szigetet a Sárga-tengeren lévő, képzeletbeli határvonal közelében. Civilek házait gyújtották föl a lövedékek, eddig két dél-koreai tengerészgyalogos meghalt, többen megsebesültek. Tele van a történettel a világ-, és a hazai sajtó is. Itt meg szinte megállás nélkül erről szól az összes tévécsatorna műsora. Nincs pánikhangulat, az ittenieken nem félelem érződik, inkább tehetetlen düh, némi értetlenséggel vegyítve. "Ez meg mi ez?!?!?!?!?!?"



Értem én, hogy az északiak már évtizedek óta hasonló akciókkal zsarolják a délieket, az amerikaiakat, Kínát és az oroszokat, gyakorlatilag az egész világot: hol urániumdúsítással dicsekszenek, hol robbantásokkal fenyegetőznek, időnként föllőnek egy-egy rakétát, vagy ha úgy hozza kedvük, állítólagosan a biztonsági zónába tévedt civileket lőnek le habozás nélkül, de egy hadihajó megtorpedózása is megteszi, csak figyeljenek rájuk, s mindenekelőtt: küldjenek élelmiszersegélyt (évek, évtizedek óta tart az éhínség!), bármit, amivel meg lehet hosszabbítani a kétségbeejtő helyzetben lévő ország és rezsim fönnállását. Értem, de most, mintha túllőttek volna a célon azzal, hogy telibe trafáltak. Másutt azt írtam egy kommentre válaszul: ha az eddigi akcióik olyanok voltak, mintha egy hiúz orrát pöckölgették volna, most közvetlen közelről bemostak egyet egy tigrisnek. Én már a hiúzzal is óvatosabb lettem volna, de egy ekkora nagymacskát orrba baszni már túlmegy minden vagányságon ...! S most nem arra gondolok, hogy a déliek visszalőttek, meg nem is arra, hogy esetleg eszkalálódik a helyzet és háború lesz a két ország között. Ezt nem tartom valószínűnek. Azt annál inkább, hogy pl. a kínaiak, akik eddig rendszeresen megakadályozták, hogy a nemzetközi közösség amúgy emberesen pofán verje az északi rezsimet, kihátrálnak a vállalhatatlan szomszéd mögül, vagy a példátlan incidensnek az lesz a következménye, hogy a fizikai túlélést biztosító déli élelmiszer-, és humanitárius segélyek elapadnak, esetleg az amerikaiak tényleg nem állnak szóba az egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő Észak-Koreával. Szóval, veszélyes játszmába kezdett az egyébként is hatalmi átmenettel küszködő északi rezsim, én úgy vélem.
Órák teltek csak el a támadás óta, de a szerecsenmosdatás megkezdődött, mégpedig a megszokott, jellegzetes északi retorikával: a csapás voltaképpen ellencsapás volt a déliek provokációjára (hadgyakorlatot tart a déli hadsereg), s arra, hogy Délről kezdték el lőni az északi területeket. (Egy déli katonai forrás szerint az érintett szigettől 20-30 kilométerre délnyugatra valóban volt egy lövészeti gyakorlat, de hát hol van az a határvonaltól?!) És persze jön a többi, szokásos duma: további, "kíméletlen" csapások várhatók, amennyiben a "déli bábkormány katonái akár 0,001 milliméterrel is behatolnak az észak-koreai felségvizekre", bla-bla ... Mindezt egy olyan területen, ahol még a szárazföldinél is képlékenyebb a demarkációs zóna, s ahol az északiak nem ismerik el "az amerikaiak által egyoldalúan kijelölt" határt.
A nagy kérdés most az: mit lépnek a déliek, illetve hogyan reagálnak a hatpárti tárgyalások potenciális résztvevői, a térség meghatározó erői. Dél-Korea "elítél, és nem tolerál, válaszlépéseket helyez kilátásba", az USA "határozottan elítél", Kína "aggodalmát fejezi ki", az oroszok szerint az incidens kirobbantója "nagy felelősséget vállalt", a japánok "minden lehetséges információt begyűjtenének, s fölkészülnek egy esetleges váratlan fordulatra".
Egyelőre mindenki hozza a szokásos formáját ...

Nincsenek megjegyzések: