A kommentekben fölmerült: kinek melyik írás tetszik jobban a blogon közöltekből. Meg hogy régebben jobbakat írtam. Én egyrészt azon a véleményen vagyok, hogy kinek a pap, kinek a papné. Másrészt meg egyetértek azzal, hogy régen jobbakat, viccesebbeket írtam. De egyetértek magammal is: változik az ember, másképp éli meg az életét, másképp ír ... Fölemlítődött az is, hogy amit valaki jónak érez, vajon miért nem szólít meg másokat, és fordítva. Szóval, nyomul a pap, meg a papné ...
Kíváncsivá tett ez az eszmecsere! Izgatott, vajon mit mond a statisztika (amiben - állítólag - meg lehet bízni)? Kíváncsiságom miatt, valamint azért, mert a Win7 "Snipping Tool"-ja mindig lenyűgöz, valahányszor használom (ezért szeretem használni), "kivágtam" a statisztika oldal all time favourite-bejegyzés nézetét:
Ebből kiderül: kimagaslóan a legtöbben egy 2008. decemberi bejegyzésre kattintottak. A következő poszt a sorban csak kicsivel több mint a listavezető megjelenítés felét tudta produkálni. Onnantól nagyjából egységes a mezőny, a következő 8 bejegyzés "listavezetője" és az utolsó között a különbség csupán 28. Ha megfontoljuk, hogy az első és második legtöbbször kattintott bejegyzés közötti különbség 61, a következő nyolc elsője és utolsója közötti azonban csupán 28, joggal föltételezhetjük: az első poszt valamiért nagyságrenddel több kattintást eredményezett. Vajon miért?
(Be kell vallanom valamit! Az egész úgy indult, hogy tényleg kíváncsi lettem a statisztikára [meg tetszik a "Snipping Tool"], de amikor elkezdtem komolyabban nézegetni az eredményeket, az olyan volt, mint amikor "törökgáborelemez", s attól teljesen behaltam.)
Szóval, miért kattintanak annyian az "Expatriótá"-ra? A címe miatt, fölteszem. Mert erre a blogra a barátaim, ismerőseim, családtagjaim járnak, a Facebookról ismerősök, azok, akik más, hasonló témájú blogokról jönnek át, azok, akik a barátaim/ismerőseim/családtagjaim blogjairól érkeznek, no és vannak azok, akiket valamilyen weboldal "irányít" ide: hivatkozó webhelyek, URL-ek. S azt hiszem, ők a többség. Az "expatrióta" valószínűleg olyan hívószó, ami sokakat elér a hivatkozó webhelyekre/URL-ekre látogatók közül. Meglehet, nagy többségük soha nem néz vissza, mert az "expatriótaságon" kívül más nem érdekli itt.
Ez a statisztika-izé, basszus, ez egy állatira érdekes dolog! Penig eddig azt hittem: parasztvakítás, nem egyéb! Most meg hirtelen annyi egyéb információ tűnik föl ezen a nyomorult diagrammon, hogy alig tudom befogadni! A fiam beszélt nemrég egy ilyen tantárgyáról, s én meg azt hittem, száraz anyag. Dehogy! Bocsi, S.! Mert mennyi szempontot figyelembe lehetne venni! S mennyi, hirtelen észrevételt tenni! Pl. meg lehetne nézni, hogy a képekkel illusztrált posztok népszerűbbek vagy a sima szövegesek? A retorikailag kifinomultak vagy az összegyakottak? Van-e tematikus rendeződés? Mi az időbeli szórás? Van-e különbség a hétvégén és hét közben posztolt tartalmak között? Miért van az, hogy egy 2008-as bejegyzést követően csak 2010-es írások vannak a Top 9-ben? Mi az, hogy Top 9?? Miért nem 10 vagy akármi?
S miért van, hogy sem a kommentekben emlegetett "kedvencek", sem az én favoritjaim nincsenek a Top 9-ben?!
Lássunk hát színről színre! Barátaim, ismerőseim, családtagjaim, máshonnan ide kattintók, mindenki! Kérlek benneteket, írjátok meg, posztoljátok, kommenteljétek, tudassátok, melyik a kedvenc írásotok (1-10)! Teszteljük le a statisztika-oldalt!
UPDATE:
Hogy mennyire megbízható ez a statisztika. Arról. Meg arról, hogy ha lementesz egy képernyőt, akkor az le lesz mentve. V.ö. "Snipping Tool"
17 megjegyzés:
A feltett kérdésekből egyet viszonylag könnyen és gyorsan megválaszolok.
"Miért van az, hogy egy 2008-as bejegyzést követően csak 2010-es írások vannak a Top 9-ben?"
2009-ben mindössze egy posztot írtál, nézd csak meg, és, ezek szerint, az sem volt valami népszerű. :D
Amúgy meg, tényleg érdekes és fura eredmények ezek, meg kell hagyni.
@smartegg: Igen, valóban csak egy 2009-ben. De miért nem a többi 2008-ból?
Fura eredmények ... egyetértünk.
Ha bejegyzéseket, mint szövegeket kéne értékelnem azt mondanám, hogy a legjobb írásod a koreai ember az olyan 3 rész, valamint a svájci retesz. Vannak amik ilyen feladványszerű bejegyzések, mint a kérdés meg a valósággal az a gáz. azok is jók. Meg vannak szimplán viccesek, amik a kulturális különbségekből táplálkoznak. pl a törölközős írás. de pont az írások sokszínűsége miatt nem tudnék sorrendet felállítani.
@balázs: Köszi! Ha más haszna nem lesz is ennek a kezdeményezésnek, annyi legalább, hogy újraolvasok néhány írást. Érdekes, hogy ezeket választottad. Most, utólag, látom a hibáikat, erényeiket. Fura érzés!
@balázs: Ezt is elolvastam. Téged - picit - ismerve (asszem) tudom, miért jött be neked a "Svájci retesz". Lehet ennél óvatosabban fogalmazni?
Én nagyon elfogult vagyok az írásaiddal kapcsolatban, ezért mindig örömmel olvasom, amikor valami új jelenik meg.
Ugyanakkor rendszeres blogolvasóvá csak akkor léptem elő, amikor magam is elkezdtem írogatni. Ergo leggyakrabban a friss bejegyzéseket nézem, és amikor van időm, elkezdek mazsolázni a régebbi posztok között. Ilyenkor pedig egyértelműen a cím alapján választ az ember, így az én "kattintásaim" így szelektálódnak. Lassan,de biztosan hozom be a lemaradásomat.
Az én esetemben pedig gyakran előfordul, hogy egyes bejegyzéseidet többször is elolvasom. Leginkább a humorosakat, de ez sem számít egyértelmű irányelvnek.
Különben, ha így haladsz, tényleg el kéne gondolkodnod, hogy az itt megjelent szösszeneteket összegyűjtve és kicsit megdolgozva ki kéne adni könyvként. Hogy sikere lenne, ahhoz aligha fér kétség! Ha kiadó lennék, én biztos a szárnyaim alá vennélek!:)
elsőre kapásból azt akartam írni, hogy te mindig a finomkodás nagymestere voltál, de rájöttem nem ártana finomítani ezen a kijelentésen, mert asszem - legalábbis a te esetben - a finomkodás mögött mindig érezhető valami rendíthetetlen magabiztosság. Úgyhogy azt mondanám elő a farbával. szerinted mért tetszett nekem a "Svájci retesz" (a nyilvánvalón túl)?
Szerintem mérhető lenne a legjobb írás a (velősnek mondható)komment számok alapján is. Ez szerencsére nem a Velvet vagy valami hasonló ahol írnak ha kell, ha nem.
Személyes kedvenc a Feladat és A valósággal az a gáz. A listáról pedig a Túl régóta.
Szia, nekem
- a szingapúri írásodban az tetszett, amikor a földrajzi nevek helyesírásánál kisiklottál a témából. Itt mintha ritmusba is jött volna a szöveg, jót nevettem.
- az ételes írásaidat érdeklődéssel olvastam, a 'mit ennél mit nem' cikknél az merült föl bennem, hogy nem lehet-e, hogy azoktól az ételektől undorodsz, amelyek az emésztő rendszert idézik, belek ilyesmi
- a 'magyar temető'-t szépnek találtam
Ehhez annyit fűznék hozzá,
hogy akkor olvasom a blogod, ha elcsípem, mostanában rendszeresebben,
és hogy a statisztikát és a hozzászólásokat sok minden mozgatja, amivel nem mondok újat, de amelyek alapján én nem értékelnék szövegeket. Egy weboldalra egy egyszerű képkeresésnél is betévedhet valaki, rá sem nézve a szövegre s még a címére sem, magamból kiindulva. Én két statisztikát figyelek, érdeklődéssel, azokban is ugrálnak az adatok :)
szia
@Admin: Én is így vagyok, ha menet közben kapcsolódom be egy blogba. Az újakat olvasom, és néha visszakatt. Főleg, ha valamire hivatkozik valaki. A blog az blog - nem gondolkozom könyvkiadásban. :-)
@balázs: OK, akkor nekifutok. Hát, először is, ez egy kicsit ironikus szöveg, te pedig szereted az iróniát. Az irónia egyik forrása itt, hogy minden rendes ember gyűlöli az ilyen játékölést, de ez a svájci csapat valahogy mégis jó meccseket játszott, s akkor az elbizonytalanítja az embert. Szerintem neked, aki szeret régebbi dolgok közt turkálni, nyilván ismerősen cseng a "svájci retesz" kifejezés, s ez a tény egy kicsit bennfenntessé teszi az embert, hogy ezt tudja (talán még Szepesi György hagját is hallod valamely régi fölvételről). Szereted a focit - ez alap. De szereted a "menő", reszkírozós, valamiféle esztétikumra hajtó dolgokat is: ha választanod kellene egy irodalmi Nobel-díjas fölolvasóest és egy késdobáló-mutatvány között, amelyben a csaj fejét épp hogy el nem találja a bekötött szemű pali, nem kétséges melyiket választanád. Ha volna egy betonvédekezésű csapat, amely sohasem kap gólt, és néha rúgva egyet biztosan halad előre, meg egy másik, amelyikben Wesley Sneijder a jobbhátvéd, Robinho meg a balbekk és köztük C. R. a centerhalf, mert a többiek mind egy kicsit támadóbb fölfogásban játszanak, nem kétséges, melyiknek szurkolnál. És akkor ez ad egy bizonyos feszültséget a föntebb emlegetett ironikus alapállásnak.
Ennek az írásnak van egy kis akciójellege, amolyan "az írás, amint történik" - szerintem az ilyesmi tetszik neked, a kiszámítottság helyett valami spontaneitás, happening, folyamatban lét. Tényleg így írtam: ölemben a gép, fél szemmel a tévét, fél szemmel a monitort nézve, s akkor néha még le kellett nyúlnom a sörért is. Szereted a bináris gondolati modelleket: a vége, a valóság/retorika ilyen. Meg egyáltalán, sztem kedveled ezt a retorika-valóság kérdésfölvetést. De azt mondtad, a nyilvánvalót ne is említsem ... Akkor egyelőre ennyi.
Ja, még valami: szurkoló vagy te is.
@Horváth: A kommentek - no, igen, a szövegeknek az az ereje, hogy másokat cselekvésre bírjon. Igazad van, mérőszám lehet, bár ez is nagyon sok dologtól függ. Néha meglep, hogy egy-egy bejegyzésre senki nem lép rá, máskor meg az, hogy "ezt" kommentelik.
Ja, itt tényleg szűk körben vagyunk ... :-)
Egyébként: van olyan, hogy "Feladat"? Néztem, de nem találom. Vagy béna vagyok?
@Inges: Tök jó, hogy ez átjött - a helyesírós rész! :-) Mert egyszerre rám tört a bölcsész para: hogy kell ezt írni?! (Nemrég huzamosabb ideig egy korrektúrán dolgoztam, onnan maradhatott vissza ez a személyiségtorzulás.) Aztán egyre inkább belegabalyodtam, mert hogy, hogy nem, csupa olyasmi "jött a számra", ami leírva necces, és a vége egy kicsit az lett, mint a nyuszi meg a fűnyírója ...
Az ételes fölvetéssel nem értek egyet: otthon a pacal nagy kedvenc, itt a bélpörkölt, a "gopcsáng" bejön, ha nem is enném mindennap. A "szunde", a bélbe töltött zöldség/tészta/belsőség finom. Itt is lehet pacalt kapni, mármint nyersen a boltban, fontolgatom, hogy egyszer nekiállok. Azt hiszem, az egyik határvonal az, ami a mozgót a mozdulatlantól elválasztja. Az élő, de moccanatlan kagyló jöhet. A fölcsíkozott, de tekergő polip - egyelőre nem. A másik: a féregszerű teremtmények, v.ö. "heszám".
A temetős a képek miatt szép. A halottak napját a hideg miatt nem nagyon szeretem, de egy magyar temető a millió gyertyával, a kilométerekről érezhető viaszszaggal gyönyörű látvány és megfelelő környezet a néhány perces elmélyüléshez.
Egyébként köszi a kommentet, gyere máskor is!
- Nem a mémek kérdése foglalkoztat téged, amikor a statisztikát próbálod bogozni?
- A blog mottójához: te is bízol a mondatban? Vagy értsem a 'mondat'-ot kontextusként? Vagy nem értem
- Nem gondoltál még arra, hogy a blogodban alkalmazd a facebook-os 'tetszik' gombot?
Még ezek a kérdések jutottak eszembe.
A temetős cikk nekem nem a képek miatt szép, bár szépek, hanem egyrészt személyes élmények, barátnőmmel járunk temetőkbe sétálni :), és ahogy megjeleníted a családodat, amit nem úgy értek, mint általában
Az "Expatrióta" volt az a poszt, ami után elég nagy szünet következett. Ettől függetlenül azonban az olvasók látogatták az oldalt, éppen csak nem született új poszt. Én minden alkalommal, amikor ránéztem a blogra, megnyitottam az utolsó posztot, hátha vannak új kommentek. Szerintem nem én voltam ezzel így egyedül. Az "Expatrióta" elsöprő népszerűsége szerintem ehhez köthető.
Arra gondoltam, amelyikben a tanítványaidnak feladott gondolkodni valóval örvendeztettél meg minket is. Megkerestem, Kérdés a címe, csak rosszul emlékeztem és lusta voltam megkeresni - bocs :)
@Inges: Nem jutottak eszembe a mémek, csak odatévedve a statisztikára elkezdtem merengeni. Amíg stv meg nem írt a tutit, azt gondoltam, igazad lehet ezzel a mém-logikával.
A mottóról: sztem Derrida úgy érthette talán, hogy a szó rövid, egyszerű, s rövidségében, egyszerűségében hajlamos definitív, fekete-fehér lenni. Ilyenformán alkalmatlan a sokszorosan összetett, olykor ellentmondásos/önellentmondásos dolgok megfogalmazására. A mondat inkább jó erre a maga összetettségével, olykor bonyolult (vagy túlbonyolított) szintaxisával. A szöveg még inkább. Ebben az értelemben bízom a mondatban.
Hogy kell a "Tetszik" gombot használni? Elég ostoba vagyok ám én ezekhez az IT dolgokhoz. :-(
Általában nem szeretem a temetőket. Illetve azokat nem, ahol az enyémek vannak. De jó emlék pl. a séta a házsongárdi temetőben. Gyermekkorom egyik kedvenc verse nyomán magam is "Aletta van der Maet nevét kerestem".
@stv: Néha annyira egyszerű a dolgok magyarázata, annyira ott van kéznél, hogy nem látja az ember! Sosem jöttem volna rá! Igazad van! Pont.
@Horváth: OK, így megvan. Majd olvasd el, mit írtak a tanítványok! :-)
Szia, a Gyümölcstárhely blogon szép, érthető leírást találhatsz, hogyan lehet tetszik gombot beilleszteni. A blog szerkesztője készséggel válaszol is.
http://gyumolcstarhely.hu/blog/facebook-tetszik-gomb/
Én nem szerkesztek blogot, csak honlapra tudok beilleszteni egy-egy gombot, amelynek a kódját a facebookon lehet generálni, itt:
http://developers.facebook.com/docs/reference/plugins/like
Ha jól tudom, a blogoknál is körülbelül ennyire egyszerű.
Köszönöm, hogy minden kérdésemre válaszoltál, szia
@Inges: Köszi az infót! Benyomtam könyvjelzőbe, mert még nem volt érkezésem elolvasni. :-( De most jön néhány nap szünet, akkor utánanézek!
Megjegyzés küldése