Sok jót mondtam már erről az országról, most elmesélek egy rosszat. Az egyetem nagyjából itt is olyan, mint a világ bármely más táján. Ha közelebbről néznénk, bizonyára fölfedezhető lenne egy sereg különbség, mondjuk a magyar és a koreai felsőoktatás között, de nagyjában egészében - működését tekintve - mégis csak ugyanaz. Nagyjában egészében, mert van a koreai univerzitásnak egy olyan mozzanata, amellyel sehol máshol nem találkoztam még. Olyan kinövés ez, olyan vadhajtás, amitől a lehető legsürgősebben meg kellene szabadulni, mert súlyosan akadályozza a koreai felsőoktatás színvonalának emelkedését. A tíz évvel ezelőtt tapasztaltakhoz képest, persze, sokat lépett előre itt az univerzitás, ezen belül a mi egyetemünk is. A Magyar Tanszéken ma sokkal színvonalasabb képzés folyik, mint annak idején. Ez a jelenség azonban megmaradt, s elég szívósnak tűnik. Persze, hiszen, személyes érdekek állnak mögötte, s az ilyesmi sohasem tesz jót a változásnak.
A tanév itt március elején kezdődik, s az első félév június közepéig tart. A félév felénél, április második felében van egy egy hetes vizsgaidőszak, ezt itt "középvizsgának" hívjuk. Aztán június közepén még egy hét a félév végi vizsgákra. Utána hosszú szünet: szeptemberben kezdődik a második félév, ami december végéig tart, utána márciusig megint pihi. (Illetve, nem egészen, de erről majd máskor.) A középvizsgák általában csöndben lezajlanak. Megírjuk (a legtöbb vizsga írásbeli), kijavítom, százalékot számolok, visszaadom, de aztán rögtön be is gyűjtöm: a félév végén az összes egyéb papirossal együtt a vizsgadogákat is le kell adni a TO-n. Mondom, olyankor csönd van és nyugodtság. Nem úgy a félév végi vizsgák után! Mert itt már jegyre megy a játék! No, például erre mondtam, hogy nagyjából ugyanolyan az egyetem, mint bárhol másutt: a hallgatók itt is, másutt is rövidlátók egy kicsit. (Elnézést.) Mert persze hogy jegyre megy már a középvizsga is, hiszen a félév végi osztályzat a két vizsga (és még néhány más szempont) összesítése után alakul ki. De akkor, a középvizsgák idején erre senki nem figyel, hiszen olyan messze van akkor még a félév vége! Bezzeg a félév végi vizsgahét után ...! A vizsgákat követő héten kell beírni a jegyeket az elektronikus rendszerbe, ekkor látják a hallgatók, milyen érdemjegyet kaptak egy adott tárgyból. Ilyenkor egy hetük van arra, hogy ha kívánják, megtekintsék a dolgozatot, esetleg kifogást emeljenek az oktató döntése ellen. Ez a rendszer. A gyakorlatban viszont ez nagyjából úgy működik, mint a Coen fivérek 2009-es filmjében, az A Serious Man-ben. Már ott is elég fanyarul vicces, a való világban meg inkább lehangoló:
- Üzenete van, Gopnik professzor.
- Köszönöm, Natalie.
- Gyere be, Clive. Mit tehetek érted?
- Dr. Gopnik, szerintem a félévi... fizika eredményeim lenni méltánytalan.
- Hogy érted?
- Elégtelen osztályzatot kapni. Ami egyest jelent.
- Igen, megbuktál. Ez kétségtelen.
- Ez nem igazság. Csak matematikából nem vizsgázni.
- Nos, a matek nékül a fizikát sem tudod megcsinálni, nem igaz?
- Ha megbukok, elveszítem ösztöndíj. És megszégyenülök. Értem fizikát. Értem halott macskát.
- De a fizikát nem értheted meg... a matek megértése nélkül. A matek írja le, hogy működik a fizika valójában. A történetek az órákon csak illusztrációk. Mesék, amik segítenek megérteni. Mármint... Még én se értem a halott macskát. A matek írja le igazán.
- Nagyon nehéz. Nagyon nehéz.
- Sajnálom, de... Mit javasolsz?
- Olyan jegyet, amivel nem bukok meg.
- Nem lehet.
- Vagy újra vizsgázni. Most már meg tudni csinálni matematikát.
- Nos, a többi diáknak ez nem tetszene, igaz? Ha egy tanuló addig vizsgázhatna, amíg nem kap megfelelő jegyet.
- Titkos vizsga.
- Nem...
- Elhallgatjuk.
- Nem. Ez nem működik. Félek, ebbe bele kell törődnünk, Clive...
- Nagy baj. Nagy baj.
Onnantól, hogy az ember lenyomja az "Enter"-t, s beküldi a jegyeket a rendszerbe, odáig, hogy megérkezik az első hallgatói e-mail, általában percek telnek csak el. A tipikus kérdés, ami megfogalmazódik ezekben az írásokban: "miért kaptam annyira rossz jegyet, amennyire rosszat az elektronikus rendszerben látok (alig is hiszek a szememnek!), s nem lehetne-e egy (sokkal) jobbat beírni oda?" Ennek az alapsémának, persze, vannak variációi: van, aki egyszerűen megkérdezi, hogy olyan rosszul sikerült a vizsgadoga, hogy ez lett belőle? Én válaszképpen rendszerint részletesen megírom, mik voltak a hibák. Az effajta érdeklődéssel nincsen semmi baj. Az azért elgondolkoztató, hogy a skálán (A+, A0, B+, B0, s így tovább, D0-ig, majd az F-ig, ami a karó) szinte kizárólag az A+ számít jó jegynek, az összes többi vacak! Komolyan mondom, minden félévben van olyan "panaszkodó", aki lefitymálja az A0-t! Ám jó, rendben, legyünk maximalisták! De olyat, hogy minden félév végén kapjon az ember egy tucat levelet, melyben hallgatók azt kérik (általában nagyon udvarias, tisztességes hangon), hogy (amennyiben lehetséges) javítsak a jegyükön - nos, ilyet sehol máshol nem tapasztaltam! Nem azt kérik a hallgatók, hogy újra vizsgázhassanak, javíthassanak a jegyükön - erre egyébként a fönt leírt rendszer miatt alig is van lehetőség -, hanem egyszerűen azt, hogy (ilyen-olyan okok miatt) kapjanak jobb jegyet. 2008. telén, az első itt töltött félév után a demonstrátorunk vitt haza kocsival. Aznap írtam be a jegyeket, bezártam az irodát, elindultunk hazafelé. Mintegy 5 perccel a jegybeírás után megjött az első telefon! Hüledező hallgató kérdezte: miért kapott ő F-et?! Hallottam a hangján, hogy komolyan megrázta az eset, s egyre csak azt kérdezte: miért, miért?! Hiszen - és most figyeljetek! - ő ott volt valamennyi órán, és megírta mindkét vizsgadolgozatot! No, az derék, valami ilyesmit válaszolhattam, csak az a baj, hogy egyik dolgozat rosszabb volt, mint a másik. Azzal búcsúzott, hogy azért gondoljam át a dolgot - legyek szíves. Alig tettem le a telefont - s haladtunk néhány száz métert -, újra csörgött a masina: hallgató, miért, pedig sohasem hiányzott. Néhány kilométerre lakom a sulitól, de belefért még egy harmadik hitetlenkedő hívás is. Kezdtem elbizonytalanodni ... Megkérdeztem a demonstrátorunkat, mit gondol ő erről? Hogy van ez?! Egy darabig hímelt-hámolt, aztán csak kibökte: ha valaki rendesen eljár az órákra, nem szokták megbuktatni. A tény, hogy "igyekezett", már megér egy D-t minimum.
Na, ezt a vadhajtást kellene sürgősen lenyesni, mert egy olyan országban, ahol sok területen (nem mindenhol, valljuk be!) a teljesítmény az értékmérő, anomália a felsőoktatás ilyen torzulása! A fönti, filmbéli párbeszéd fikció, csupán a képzelet szüleménye, de sajnos nagyon is életszerű. S hogy a filmben éppen egy koreai hallgató kerül ebbe a jelenetbe, korántsem véletlen. Sajnos ...
5 megjegyzés:
WOW, ez nem semmi. A magyar egyetemen (már ha annak csúfoljuk a BMI-t) kedves csoporttársak rendszerint azt kérdezték egy levelező (!) szakon, hogy elég-e az órai jegyzet egy ketteshez (itt már a maximalizmus nyomokban sem tapasztalható), ja, és irodalom-kommunikáció szakról van szó. ÉS a döbbenet, hogy volt, ahol elég volt....
Egyébként én is reklamáltam (itt az udvariasságnak nyoma sem volt) elsőben, amikor megbuktattál, hogy "hámá miazhogy má mé'. Én elolvastam, azt látnia kell T. Úr." Azt válaszoltad: "Látom, hogy elolvastad, megtanultad de nem érted..." - szal így kezdtem minőségileg tanulni.
A koreai modell a termek kihasználtságának optimalizálására alkalmas. Ha ki akarod küszöbölni ezt az anomáliát belépő kérdésekkel bombázd a hallgatókat, ha nem megy nem jöhet be és az év végén nem tud arra hivatkozni, hogy bent volt... (ez csak vicc). Előzetes személyes tájékoztatás, indoklás meg megspórolna jó néhány diáknak egy-egy hívást....
@mogulka: A vizsgák előtt itt is fölmerül (hasonló attitűdről árulkodva): vajon minden, amit tanultunk, kell a vizsgára? Tőlem már nem kérdezik ... :-) Úgy látszik, benned is mély nyomot hagyott az az első "ütközet". :-) De, azt hiszem, helyes következtetéseket vontál le.
Béna a rendszer: a vizsgahét végére gyakorlatilag kiürül a suli, személyes találkozásra vizsgák után alig van mód.
Ez meglepett! Mármint, hogy odakint a "jelenlét" után elvárható a megfelelt érdemjegy. Persze, az ő szempontjuk szerint valóban furcsa lehet, hogy buknak, amikor más tárgyakból meg átengedik őket. De legalább nem durva kirohanásokkal és szitokszavakkal adják tudtodra az értetlenségüket!:)
Emlékszem, egyszer nálad én is csak hármast kaptam az egyik vizsgán. Rögtön be is jelentkeztem pótvizsgára, és másodszorra már megkaptam az ötösömet. Eszembe sem jutott reklamálni, panaszkodni, vagy értetlenkedni. Sem nálad, sem más tanároknál. Valahogy teljesen abszurdnak tűnik a helyzet, hogy egy diák panaszkodik az odaítélt osztályzat miatt. Pláne, hogy egyenesen azt kéri, javítsd föl neki egy csöppet, csak úgy.
Azt írtad, érdekek fűződnek ehhez, ezért problémás megváltoztatni a rendszert. De hát kinek állhat érdekében fenntartani egy olyan állapotot, ahol a diák, úgymond, megúszhatja a tanulást pusztán a jelenlétével? A pótvizsgadíj minden intézménynek jól jön, legyen az a világ bármely pontján!:)
mogulka, akkor a papírt, amit ott szereztél, nem tartod diplomának, nyilván, annak csúfolod csak, ha követem a gondolatmenetedet, erre jutok.
Egyébként, ha ennyire nem tartottad semmire a helyet, ahová 10(!) félévig jártál, miért is kínoztad magad ilyen sokáig? Intézményváltásra lehetőséged lett volna, bármikor, erre a felsőoktatásra vonatkozó törvények neked lehetőséget adtak. Vajon miért nem éltél ezzel? Uzit szorítottak a fejedhez, maradni kell, félév, mint félév, gondolom, mi más magyarázat lehet erre.
Visszafelé köpködni nem elegáns, szerintem. Én a legjobb éveimet köszönhetem a bmi-nek, ahol, többek között, ilyen TANÁREMBERREL volt szerencsém találkozni, mint amilyen Tanár Úr is.
Kedves Volt BMI-s, sajnos nem követtél jól. Én a papíromat diplomának tartom, ahogyan nagyon sokan szereztünk is egyetemi diplomát, igazit, mert megdolgoztunk érte, értsd: nem puskáztunk, nem lógtunk, nem mással dolgoztattunk. De sajnos amellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy nagyon sokan nem tettek le annyit az asztalra, amennyit a végzettség megszerzéséhez - szerintem (és ezen van a hangsúly) - tenni kellett volna, és erre az intézmény adott - ismét csak szerintem - lehetőséget. Erre írtam, hogy annyi a diploma, amennyit beletöltesz.
Egyet értek, hogy a 10 félév alatt volt jó pár nagybetűs tanár, de sajnos azt a tendenciát is látom, hogy a - harmadszor is szerintem - nagy formátumú tanárok lemorzsolódtak - az okokat hagyjuk.
Jelenleg már nincs új diák, nem is lehet, csak pár diplomára váró. Középszintű OKJ-s képzést indítanak, ami őszintén szólva pontosan megfelel a BMI kvalitásának. Ez nem bántás, ez a vélemény. Azért mert valahol szereztem egy diplomát még nem lehetek elfogult és nem mehetek el tények mellett. Hálás vagyok, hogy bizonyos időszakban munka mellet Bp.-n tudtam tanulni sok nagy agy szegedi tanártól, ez nekem jó volt. Ma már váltanék intézményt, ha hallgató volnék. Alapvetően jó szívvel gondolok vissza az egyetemi évekre, és sokat tett hozzám, mint emberhez, de látom a hibákat is, és azt hiszem köpködésről szó sem volt, csak vélemény nyilvánításról.
Bocs Sanyi az OFF-ért.
Megjegyzés küldése