Korábban írtam már arról: a száj- és körömfájás terjedésének megakadályozása érdekében az utakon fertőtlenítő állomásokat állítottak föl országszerte. Nekem van szerencsém oda-vissza megfürdetni az autót valahányszor bemegyek a suliba. Az autókat fekvőrendőrök sora lassítja le, aztán két egymáshoz igen közel elhelyezett forgalomlassító küszöbnél két oldalról fehéres permetet fújnak az autókra, alulról pedig egy másik fúvókasor "mosdatja meg" az alvázat. Első alkalommal én is elég nagy sebességgel érkeztem meg az első fekvőrendőrhöz, s igencsak igyekeznem kellett, hogy KS ép futóművel ússza meg a találkozást. Azóta már megszoktam, hogy mindkét irányban lépésben kell menni néhány száz métert, de a jelek szerint nem mindenki van ezzel így. Lehet, hogy naponta jönnek újabb és újabb autósok erre, akiknek még újdonságot jelent a forgalomlassítás, de az is előfordulhat, hogy nem mindenkinek sikerült internalizálnia a bukkanók jelenlétét. Mert valahányszor ráközelítek a területre, nem tudom nem észrevenni a szanaszét heverő, kisebb-nagyobb műanyag és fém alkatrészek seregét. A nagyobb darabokat - levált lökhárítókat, spoilereket, a lökhárítók alá szerelt szakállakat - vagy összeszedik a fertőtlenítő készüléket kezelő, vegyvédelmi ruhás fiatalok, vagy a később érkező autók zúzzák azokat "kezelhető" méretűre. Ezekkel a kisebbekkel aztán már nem nagyon foglalkoznak, azok az úton, az út mellett hevernek napszámra. Ezen a fölvételen látszik talán, miről beszélek. Meg az is, hogy a negyedik, ötödik lassítóhoz érve már leszakad az autók aljáról, ami le tud/akar szakadni, így onnantól már alig van törmelék. Vehetjük úgy is: ez a sok huncutság úgy is csak lógott a kocsik alján, s most, hogy levált, senkinek nem hiányzik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése