Lehet dallamos, lehet finom, visszafogott, diszkrét, lágy, tapintatos, halkan kezdődő vagy éppen elhalkuló, vicces, fülbemászó, puritán vagy akár polifonikus, az ébresztőhangot végül mindig meggyűlölöm! Szívemből, igazán!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Sztem ezzel mindenki így van. Én legalábbis igen. Régebben azokat a zenéket állítottam be ébresztőnek, amiket szerettem. Ennek következményeként most forog a gyomrom, ha meghallom őket. Ma már olyan dallamot választok, ami eleve nem tetszik. :)
Tetszik a blog mottója. :)
@Steve: Sejtem, miért tetszik! :-) Én eleve a teló kínálatából választok! Az eggyel ezelőttinél hajkurásztam egy darabig egy Jethro Tull fuvolaszólót egy koncertlemezről, de atán, szerencsére, letettem róla!
sk
haha, ez tetszett:)
Nekem, nekunk (ex-pasi) regebben eleg sokaig Bob Marley: Natural Mystic szama volt ebresztore beallitva. Szep halkan kezdodik, a hangero lassan emelkedik fel, tokeletes valasztas volt ebresztesre:)
Viszont azota akarhanyszor meghallom ezt a szamot, mindig a korai kelesek jutnak rola eszembe;)
Nincs jó megoldás ... ennyi, passz!
Ezek talán még rosszabbak, mint bármely csengőhang.
http://www.youtube.com/watch?v=-3cB38rQMh0
Megjegyzés küldése