Lehet dallamos, lehet finom, visszafogott, diszkrét, lágy, tapintatos, halkan kezdődő vagy éppen elhalkuló, vicces, fülbemászó, puritán vagy akár polifonikus, az ébresztőhangot végül mindig meggyűlölöm! Szívemből, igazán!
2008. november 20., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Sztem ezzel mindenki így van. Én legalábbis igen. Régebben azokat a zenéket állítottam be ébresztőnek, amiket szerettem. Ennek következményeként most forog a gyomrom, ha meghallom őket. Ma már olyan dallamot választok, ami eleve nem tetszik. :)
Tetszik a blog mottója. :)
@Steve: Sejtem, miért tetszik! :-) Én eleve a teló kínálatából választok! Az eggyel ezelőttinél hajkurásztam egy darabig egy Jethro Tull fuvolaszólót egy koncertlemezről, de atán, szerencsére, letettem róla!
sk
haha, ez tetszett:)
Nekem, nekunk (ex-pasi) regebben eleg sokaig Bob Marley: Natural Mystic szama volt ebresztore beallitva. Szep halkan kezdodik, a hangero lassan emelkedik fel, tokeletes valasztas volt ebresztesre:)
Viszont azota akarhanyszor meghallom ezt a szamot, mindig a korai kelesek jutnak rola eszembe;)
Nincs jó megoldás ... ennyi, passz!
Ezek talán még rosszabbak, mint bármely csengőhang.
http://www.youtube.com/watch?v=-3cB38rQMh0
Megjegyzés küldése