Köszi a válaszokat! Csillagos ötös mindegyik, félév végére is megajánlom az ötöst, nem kell házidogát leadni ... meg ilyenek. Bocs, rutin ...
Mert hát nyilván átláttatok, nem csak a "föladott" szöveg retorikáján, hanem az enyémen is: a kérdést, természetesen, azért tettem föl, hogy elmondhassam, mennyire büszke vagyok a három posztgraduális hallgatómra, Gja Un-ra, Gá Jang-ra és Szan Mi-ra, akik ezen a - valljuk be, baromira nehéz - nyelven, ami nekünk anyanyelvünk, elkezdtek értőn olvasni! Aki próbált már angol, német, spanyol, francia, olasz stb. nyelven értelmezni egy szöveget, tudja: nem egyszerű! S akkor az még nagyjából ugyanaz a kultúra! Ha belegondolok, meddig kellene koreaiul tanulnom, hogy egy (koreai) rapszövegben levágjak egy akrosztichonszerű retorikai működést ... nos, inkább nem gondolok bele!
Mert hát nyilván átláttatok, nem csak a "föladott" szöveg retorikáján, hanem az enyémen is: a kérdést, természetesen, azért tettem föl, hogy elmondhassam, mennyire büszke vagyok a három posztgraduális hallgatómra, Gja Un-ra, Gá Jang-ra és Szan Mi-ra, akik ezen a - valljuk be, baromira nehéz - nyelven, ami nekünk anyanyelvünk, elkezdtek értőn olvasni! Aki próbált már angol, német, spanyol, francia, olasz stb. nyelven értelmezni egy szöveget, tudja: nem egyszerű! S akkor az még nagyjából ugyanaz a kultúra! Ha belegondolok, meddig kellene koreaiul tanulnom, hogy egy (koreai) rapszövegben levágjak egy akrosztichonszerű retorikai működést ... nos, inkább nem gondolok bele!
Egyébként ma volt a következő óránk - azaz lett volna, mert (most sem tudom, miért) derék hallgatóim finoman, de határozottan föllázadtak. :-) Amikor beléptem a szobába, moccanatlan ültek, majd Szan Mi azt mondta: "Tanár uram!". No, abban a pillanatban tudtam, hogy helyzet van ... Gyorsan kiderült: nincs kedvük ma tanulni, inkább elmennének autózni ... Na, bumm! Az én, frissen földicsért tanítványaim ... Tudnak egy jó kis helyet, nagyon szép ilyenkor, amikor sárgulnak, vöröslenek a levelek ... nem lehetne-e inkább azt?! Én is ismerem a környéket, nem is volt ellenemre a kiruccanás, amolyan csapatépítő tréningnek vettem, de azért még eljátszottam a tanárt: olvassák hozzá a múlt heti sorhoz a megelőző hármat, s ha mondanak valami "érdekeset", nem bánom, mehetünk! Olcsó, tudom. Erősen ripacsgyanús, elismerem. De ezt nem hagyhattam ki!
"Anagramm mozaik kódba lapozom a Bibliát,
Betűit ismerve belülről láthatod Isten arcát.
Kinyitva olvashatod rögtön Allah nevét ..."
Persze, most, hogy megvolt az algoritmus, másodpercekbe telt, míg "mondtak valami érdekeset", így aztán indulhattunk. :-) Klassz reggeli+kávé a suli melletti Paris Baguette-ben, aztán irány a "szép hely"! Tényleg gyönyörűek a színek ilyenkor (is) Koreában! Sajnos, nem maradhattunk sokáig, mert 11.30-tól "Nyelvtörténet" órám volt a harmadévesekkel, ahol a szleng volt a téma. Zajlik az élet ...! :-)
Vallomásos rész következik: szeretek itt dolgozni, sokszor szeretem a nyelvtanítást is, sokat tanulok abból, hogy olykor arra kényszerülök: nyelvészetet tanítsak, imádom az országismeretet, nehéz, de (a föntiek is mutatják) hálás föladat a magyart igen jól beszélő, de az irodalomtudományos diszkurzusban járatlan hallgatókat lassanként bevezetni egy másfajta gondolkodásba, s velük egyre mélyülő értelmező beszélgetéseket folytatni ... mégis, néha eszembe jut a folyosó végi terem a sarokban (hányas is?!?!), vagy éppen a Zoltán utca egy terme, netán udvara, valamely napsütéses délelőtt, amikor rekonokkal és prokonokkal, prekonokkal, sőt prekogokkal, dekonokkal és (javíthatatlan) konokokkal hajoltam egy-egy elméleti vagy irodalmi szöveg fölé ... nekem ott is jó volt ...
5 megjegyzés:
Este kint felejtettem az asztalon a szöveget (mert persze szúrta a csőrőmet, hogy mi is van benne), reggel aztán azt hallgattam az én lüke, középiskolai oktatáson, hogy is modnjam, hogy finom legyek andalított fiam, hogy milyen hülye szöveg ez. Halkan megjegyeztem, hogy azért nem mondanám, hogy annyira hülye lenne, de ő tovább erősködött, hogy az írója, sose fogott korábban pennát...akkor kifogytunk az időből, de azért ma megmutogatok neki egy-két dolgot, csak hogy tudja, mi minden lehet még elrejtve a felszín alatt.
A bejegyzés utolsó pár sora meg...hááát az egy kicsit szíven ütött na :(
Valóban, minden elismerés megilleti őket, amiért a magyart képesek voltak elsajátítani, és még retorikai feladványokkal is megbirkóznak mellette.
Olykor elgondolkodom a mi csodaszép anyanyelvünkön, és egyáltalán nem lepődöm meg azon, hogy annyi év használat után még mindig bőségesen van mit tanulnom belőle.
A lázadás pedig jó dolog! Igazuk volt, de Téged azelőtt sem kellett túl sokat noszogatni egy-egy lazább óra kicsikarásáért! Hisz arany szív rejtezik a zord és szigorú külső alatt, ne is tagadd!:)
Honvágy? A legjobb módszer ellene a hazajövetel!:)
@Erika Antal: Kíváncsi lennék, milyen eredménnyel járt az otthoni oktatás! mert ez speciel egy retorikailag elég gazdag szöveg. No, igen, azért örülök meg mindig, amikor okosodnak a tanítványok, mert azért hiányoznak azok a jó kis értelmező beszélgetések, speckollok!
@simemona: Arany szív?! Ha bulit szervezel az így gondolkodóknak, ne gondolkozz nagy teremben! :-) Nem honvágy! Azt nem érzek soha! Inkább az intellektuális kihívások utáni vágy! Mert hát én nagyon szerettem az együtt gondolkodós órákat!
Én is! És mégis olyan kevés volt belőlük az egyetem alatt!:(
Érdemi hozzászólásaim ugyan ritkák és sekélyesek voltak, de nagy élmény volt hallgatni Téged és a "profikat"!:)
@simemona: Tudod, olyan az, mint a piknik ... mindenki hoz valamit ... Sokszor egy félmondat jobban elgondolkoztatja az embert, mint egy disszertáció.
Megjegyzés küldése