Már többször ért kritika rendíthetetlen bölcsész olvasóim részéről, hogy a lét nagy kérdései felé fordított kitartó és mélyre ható figyelmemet talán az indokoltnál és elfogadhatónál gyakrabban törik meg a hétköznapi lét sarára, az említésre sem méltó, közhelyes, materiális létezésnek is a peremére szoruló problémákra való reflexiók. (V.ö. fölmosóvödör, még fölmosóvödör, laptop, a szubjektum és a porcicák összefüggése, hogy a fekáliagyűjtést ne is említsem!) Minden alkalommal beláttam: igazuk van, s ennek megfelelően igyekeztem vizsla tekintetemet a nyomorult életvilág apró-cseprő buktatói felől a nagy sorskérdések, az emberi lét értelmét és mikéntjét boncolgató filozófia, kultúratudomány s egyéb komoly diszciplínák felé fordítani. Ám újra meg újra szembesülnöm kell azzal, hogy bölcsész érdeklődésem vékony üvegfalát minduntalan megrepeszti egy-egy odahajított kavics, egy rosszul eltalált labda vagy egy durvábbra sikerült kopogtatás, s olyankor a messzi horizontot, a "ki?", a "mi?" és a "mivégre?" magasságait fürkésző tekintetem újra a föld, a durva anyag, az önfenntartását izzadságosan megkísérlő test felé fordul. Van bennem egy ilyen inklináció, gondolom. Mert ma is már vagy egy órája azon töröm a fejemet, hogy ha veszek egy bagettet bármely pékségben, miért adnak hozzá automatikusan egy tálkányi édes, mű-tejszínhabot!?!?
Javíthatatlan bölcsészként, valamint egy "az önfenntartását izzadságosan megkísérlő test" tulajdonosaként azt sem tartom kizártnak: ha sikerülne megfejteni, hogy mi az úristenért adnak egy tálkányi édes, mű-tejszínhabot minden egyes bagetthez Koreában, az emberi lét értelmének horizontját fürkésző tekintetünk is fölcsillanhatna egy másodpercre ...
12 megjegyzés:
De éppen csak annyira. :D
@smartegg: Egy másodpercnyi csillanás?! Nietzsche-nek, Heideggernek, Hérakleitosznak, sőt, fölteszem Kantnak és Hegelnek, ennyi sem jutott!
Szerintem meg kell enni. De csak tipp.
@sanyi: Bagettet megenni nem gond. Műhabot bekebelezni kicsit gáz, de OK, megeszem magam is. De a kettőt együtt?! Adhatnának a kolozsvári szalonnához eperlekvárt - csodálkoznék. A debrecenihez egy szelet Snickers-t - meglepődnék. A párizsihoz banános túrókrémet ... vágod, mi a problémám!?
Hát én gyerekkoromban lekváros kenyeret fogyasztottam parizerrel. Az finom. :) De egyébként értem a probléma kulminálódását.
Lekváros kenyér parizerrel?! És csodálkozol, hogy nehéz az élet?! Egy időben tejjel ittam a teát - merészségnek tűnt föl. Egyszer a húgom csinált olyan pörköltet,amiben narancsgerezdek voltak - nem volt bombasiker. :-( Más extremitásra nem emlékezem.
Egyébként jól vagy? Bírtam a telefonos helyzetjelentéseket a Fb-on, a zűrös estéről szóló blogbejegyzés pedig zseniális volt! Tényleg jó volt olvasni! A vége felé pedig a sóhaj a nagy, nedves, rózsaszínű ... izékről. Szívhez szólt!
A bagettes évek óta impotens. A neje szeretőt tart, a szomszéd üzletből a műhabost. A műhabos és a nő kitalálták, hogy a nő rendel egy rahedli műhabot, a hasznot felezik, erről volt szó. No már most, a bagettes, akinek a műhab szállítmány átvétele óta tikkel a bal szeme, nem tud túladni rajtuk hónapok óta, a rosseb se eszi ezt a szar műhabot, megkóstolta ő is, tényleg ehetetlen. Viszont azt sem akarja, hogy rárohadjon az a 42 raklap, hát minden bagetthez ad egy dobozzal, így sanszos, hogy egyszer csak elfogy.
@smartegg: Meggyőző! (És állati vicces, sztem!) De akkor minden pék impotens, minden pékné félredug, és minden impotens pék és félredugó pékné mellett van egy potens műhabos! S ők mind ugyanúgy gondolkodnak: a bagettes pék belenyugszik s tikkel ahogy a szemén kifér, bár naponta kóstolgatja a műhabot, hátha jobb lesz. Talán éppen ezért tikkel: "vazze, ez ma se' jobb", "tikk". A műhabos átjár a péknére, az meg, hogy ki ne lógjon a ... izé, lóláb, próbál annyi műhabot eladni, ami csak belefér ...! (V.ö. kifér - belefér) Egyébként: eddig nekem műhabot csak nő próbált eladni. Ez tény! Volt, hogy elfogadtam, volt hogy köszönettel bár, de visszautasítottam. A nők nem tikkelnek, csak mosolyognak - az elmélet szerint sem az a dolguk -, a péket meg általában nem látom, mert vagy behajol a kemencébe (titkos tikk?! titokk?!), vagy a habot keni lesütött szemmel a tálkába.
És nem kizárt, hogy akkor ez egy biznisz: a 42 raklapot küldik keresztbe-kasul az országban, a pékek meg tikkelnek, a műhabosok gyakorlatilag ingyen gyaknak, a péknék meg rendelnek, feleznek, gyaknak, és próbálják elmagyarázni a tikkelő pékeknek, hogy miért nem megy az üzlet. Mindenesetre nálam szinte elfogyott a bagett, a műhab viszont ott figyel a mosókonyhában. A műhabos, gondolom, el van foglalva, a pék nyilván a kemencébe bújik, a pékné nem jelentkezik, én meg ... mintha egy csöppet ... rosszabbul látnék a bal szememre ... most megint ... tikk ... tikk
Jó kis történetet hoztatok össze!:)"hangosan mosolyog"
Kellett egy kis idő míg megértettem, hogy ki-kivel, merre hány méter és hogy mi köze ennek a műhabhoz, de sikerült!:)
Valamelyik koreai blogba én is láttam hasonlót.Srác beült reggelizni egy kis étterembe, a tányérján a következők voltak. Sült virsli,tükörtojás, friss zöld saláta, éééés a szemem kerekedett amikor megláttam, egy gofriszerűség és egy nagy kupac tejszínhab.És ekkor ez hogy?:)Először megeszik a virsli,tojás,saláta együttest és utána jön az édesség, vagy egy kis virsli tejszínhabbal, majd gofri tükörtojással...nem értem.:)
@mariann: Igen, ez tipikus! Simán "összeeszik" az édeset a sóssal! Pontosabban: néha nehéz is olyan dolgot lelni, ami nem édes legalább egy csöppet! :-)
Üdv, előljáróban annyi, hogy a blogodból eddig csak néha kaptam el egy-egy foszlányt, de ma lehúztam az egészet, mint egy ütős féldecist :)
A baguette - műhab kérdésre csak annyit mondanék: valószínűleg a franciák reggelizőszkásai - miszerint friss kenyér lekvárral, ne adj isten mézzel - alapján kialakult sztereotípiák vezérelték őket eme álautentikus páros létrehozásában...
@Plaa: Hú! Lehet, hogy több is volt az fél decinél! Emberes dózis, annyi biztos! Nincsenek tüneteid? :-) Egyébként: Isten hozott!
Megjegyzés küldése