Két dolog jutott eszembe azóta. Az egyik másodpercekkel azután, hogy "kitettem" a posztot: tegnap vettem egy új karnist, meg - hosszas tépelődés után (méret, ár, szín, árnyékolási képesség) - egy sötétítő függönyt. Nem állhattam, hogy a dolgozószobában a teljes "falat" kitöltő ablakon - mely éppen szemközt van az íróasztallal - egész nap dől be a havon (ráadásul!) szikrát vető napsütés, így a monitor mögül érkező sugárzás miatt gyakorlatilag lehetetlen volt itt nappal számítógéppel dolgozni. Ma fölszereltem. Elsőre - persze -, elgyaktam a karnis fölfüggesztéseit: nem ért volna végig a függöny az ablak előtt, ha úgy hagyom. Még egyszer föl kellett állnom az íróasztalra, kicsavarozni azt, amit kínnal becsavaroztam, majd a világ leghülyébb testhelyzetében (fitnessz tréning rulez!) - félig guggolva, hogy a fejem elférjen a mennyezet alatt, de a karjaimat magasra nyújtva kellett a csavarral beletalálnom egy pici lyukba úgy, hogy a csavarhúzó nem fért oda a csavart tartó ujjamtól, a szemüveg (ami lehetővé tette, hogy lássam a csavart) pedig vagy lecsúszott, vagy a plafonba ütközött. A C-elem végrehajtása során egyrészt megszólítottam gyakorlatilag valamennyi görög-római és zsidó-keresztény istenséget - sajnos, nem mindig kedvező összefüggésben -, valamint a gyakorlat végére minden ízemben remegtem, ami azt mutatja: hosszan kifejtett intenzív izomtevékenységek már igénybe veszik a szervezetet.
Aztán meg rögtön arra gondoltam: ez volt az utóbbi idők legérdekesebb történése! No, akkor gondolhatjátok! :-( Ennyit az előzőhöz. Meg még talán azt, hogy az eredmény egy kafa kis függöny a dolgozón!
A másik még ennél is unalmasabb - akkor jutott eszembe, amikor újraolvastam a kiposztolt szöveget. Lehet, hogy akkor válik az ember "ottani lakossá" (s nem marad vizitáló külföldi vagy turista), amikor hetekig nem történik semmi olyan, ami átlépné a "normális" ingerküszöböt ...?!
3 megjegyzés:
Lehetséges, hogy tényleg ez a helyzet...
Ugyanakkor mi van, ha egészen másról van szó?! Ha mindaz, ami eddig volt, immár végleg a múlt... és ami helyette létrejön, az nem más, mint egy... nagyszerű... GASZTRO-BLOG!:)
Elvégre irodalom ide, nagyszerű és felemelő havas tájak oda, dermesztő hideg amoda, egy hatalmas kajálásnál aligha lehet íncsiklandozóbb témát találni, ha blogolni támad kedve az embernek!:)
Bár hozzáteszem, az ebből fakadó olvasói reakciókért és kommentekért felelősséget nem szívesen vállalnék!:)
@Admin: Gasztroblogot csinálni is "csak szépen, ahogy csillag megy az égen, úgy érdemes". Normális blognak érdekességmentes, gasztroblognak meg gatya ... :-(
"C" elem. :)) Vajon hogy festhetsz közben?
És milyen a függöny? És egyáltalán, élsz még? :)
Megjegyzés küldése