Egy minapi MSN-menet során villámként hasított belém: valójában ős-blogger vagyok!!! (Rigó, köszi a kérdést: "no, és hogy lettél blogger?!"!) Újonnan nyert magabiztosságom már-már azt mondatná velem: már akkor blogot írtam, amikor mostani olvasóim többsége legfönnebb emlékkönyvekbe jegyezgetett be édes dolgokat! :-) Az igazság azonban az, hogy fogalmam sem volt, mit csinálok, az egészet nem én találtam ki, inkább csak úgy kerültem bele, mint Pilátus a krédóba, s persze nyoma sem volt még a „blog” szónak. Ha van kedvetek a digitális irattár eldugott polcain heverő, poros fájlokat olvasgatni, nézzétek meg az Éjjeli őrjárat című folyóirat Szótárnapló nevű projektjét, s repüljetek vissza gondolatban az előző évezredbe! Nekem tanulságos volt újraolvasni! Ugyanazok a veszett manírok! :-(
http://www.sztaki.hu/providers/nightwatch/index.html
Meg nem állom, egy bejegyzést idemásolok:
Koreai (96/11/14) A koreai olyan mint [sic!] a magyar, csak folyton hunyorít, és tagadja, hogy a Fradikának szurkol. Erős forszírozás után idegesen azt hajtogatja, Újpest nevű embert sem ismer. Egyébként ugyanolyan rakkolós, büszke kis nép. Hosszú és dicsőséges történetét csak olykor szakítja meg egy-egy évszázados hódoltság. A hajdanvolt nagyságra öntudatosan emlékezik (legfönnebb a pára, az hiányzik a szeméből), a frusztrációt pedig konokul evéssel és ivással kompenzálja. Korán meghal: infarktus, rák, ilyesmi. Mondom, olyan mint a magyar, csak... (K.S.)
http://www.sztaki.hu/providers/nightwatch/index.html
Meg nem állom, egy bejegyzést idemásolok:
Koreai (96/11/14) A koreai olyan mint [sic!] a magyar, csak folyton hunyorít, és tagadja, hogy a Fradikának szurkol. Erős forszírozás után idegesen azt hajtogatja, Újpest nevű embert sem ismer. Egyébként ugyanolyan rakkolós, büszke kis nép. Hosszú és dicsőséges történetét csak olykor szakítja meg egy-egy évszázados hódoltság. A hajdanvolt nagyságra öntudatosan emlékezik (legfönnebb a pára, az hiányzik a szeméből), a frusztrációt pedig konokul evéssel és ivással kompenzálja. Korán meghal: infarktus, rák, ilyesmi. Mondom, olyan mint a magyar, csak... (K.S.)
7 megjegyzés:
Én meg azt nem állom meg, hogy eme ős-bejegyzésed kapcsán arról a koreairól (kínairól?) megemlékezzek, akin az oly sokszor idézett Borgognoni-féle elbeszélések egyikében halálra röhögtem/sírtam magam... Megtaláltad már sk?! :-p
R.
Ha már retro hangulat van, akkor bemásolok egy másikat is, mert ezt még egyszer órán is előhoztad:
kulfoldi (96/11/28)
(lasd meg "miguk") Szoul, kulvarosi metro, ferfivece. A delelotti es delutani tumultus kozotti apaly ideje. Amikor belepek, ket kozepiskolasforma fiu teblabol az eloterben, hatul, a piszoaroknal nehany kozepkoru tag. Ferfiak szorvanyosan ki-be, fiuk topognak, mint lud a jegen, de nem tagitanak. Korulnezek: a falon ovszerautomata. Vagy ugy! Arra varnak, hogy egyedul legyenek, nehogy valaki, mondom, valamely szemely (!) meglassa oket. Alighogy eltunik az utolso koreai, ugyet sem vetnek ram, megrohanjak az automatat, majd kiszaguldanak. Vegeztem, megyek en is, nemletezo, senki.
Most is így állnak a dolgok, vagy már kártyával lehet ezt is elintézni? :D
@rigó: nem, kérlek, világosíts föl!
@ádám: emlékezem, miként hozhattam én ezt elő, de mikor, fogalmam sincs; mostanában ritkán járok metrón, mert kint lakom a francban, s nem gyakran jutok be a "városba", mindazonáltal megnézem!
De a külföldi most sem "személy", ez tuti! :-)
sk
Khmmm, félrevezettelek, bocs! Nem Borgognoni, hanem Dumumba... :-)
"...Szombat volt, a nagypiac napja. És még aznap kivitt a fiam meg a menyem a sátrak közé, kifizette a helypénzt és árulni kezdett.
- Apuka van eladó! - mondogatta a fiam a földet bámulva. (...)
Egy olyan kis sárga szemű, vietnámi vagy kínai, én ezeket a népeket megkülönböztetni nemigen tudom, szóval egy olyan kicsi sárga ember meg akart venni. Néztem erősen a fiamat, hogy egy kínainak mégse. És akkor a fiam megérezte, hogy ez tényleg nem lenne szép dolog. Egy kínai az nem járja.
- Húszezer - bólintott.
A kis sárga ember meg a fejéhez kapott és jajveszékelni kezdett. De még könnyezett is. Fel nem fogtam, hogy abból a szűk résből, ami a szeme nyílása volt, hogy fér ki annyi víz. Kiforgatta a zsebeit. Elrohant. Visszafutott. Odafeküdt mellém a porba, és rángatózott, hogy csak tízezere van nála. Hogy adjanak oda tízezerért, meg egy pár edzőcipőért. Tudtam, hogy a fiam nagyon régen vágyakozik már egy kínai edzőcipő után.
- Egy magyart parasztért ne alkudozzál, Hosiminy! - komorult el hirtelen a tekintete, és én megnyugodtam, mint napnyugtakor az itatóvájú vize..."
Animgifek! (Gy. K: animált gif képek, lásd még Farkas Zsolt oldalát, most nem keresem meg)
Egy időben, amíg csináltam a saját oldalamat, mert az egyetem vezetőségének más dolga is volt (?), mint az én oldalam olvasgatása és cenzurázása, csináltam webmúzeumot.
Ezt oda kéne. Nem is tudtam elolvasni a cuccokat, annyira megbabonáztak.
@Rigó: koreai, kínai, vietnami, egyre megy! :-) Egyébként a szcénára nem emlékeztem, az elbeszélés viszont nagyon erős!
@Ádám: Mi volt a pontos kontext?
@sb: Megpróbálom megfejteni, bár sötétben tapogatózom:
1. Megnézted az Éjjeli őrjáratot.
2. Ott pl. forog a váza meg kancsó, meg ilyenek.
3. Ettől (?) megkockáztatom, beszartál.
4. Ha megmondanád, mi ebben az érdekes?! Animált gif? Vagy teljes tévút?!
5. Ha eddig jó: múzeumba való: régi, fasznak se kell, de jó rá emlékezni?!
6. Neked volt/van webmúzeumod.
7. De nem csinálod az oldaladat.
8. Az egyetem cenzúrázza (???????) az oldaladat??????
9. Basszák meg? (Ha igen és igen, csatlakozom!)
10. Nem olvastad a cuccot.
Érdemes, tök érdekes ebből a távlatból!
sk
Ez nagyon érdekes!
Annak idején egyébként hogy működött a dolog technikailag? Hogy jutottak el az írások a-ból b-be, meg erre a helyre, ahol most el lehet őket olvasni? Utólag öltött ilyen formát, gondolom, hiszen az internet eléggé gyerekcipőben járhatott akkor, vagy abban sem.
A manírjaid meg tényleg mélyen ülnek, sokuk a mai napig felfedezhető. :-)
Megjegyzés küldése