Egy ideje tartogatom ezt a gyöngyszemet - nem is egyet, mindjárt hármat! -; s bár először karácsonyi ajándéknak szántam, végül csak most kerül elétek. Egyeztetnem kellett, szerzői jogokat intézni ... tudjátok, hogy van ez.
Már meséltem: az elmúlt félévben nyelvészeti órát kellett tartanom az MA-képzésben, s hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, végül úgy döntöttünk, legyen pragmatika. Talán ez a nyelvészetnek az a területe, amely a legközelebb áll az irodalomtudományhoz. Egy darabig gyűrtük is becsülettel, aztán lassanként mindannyian eluntuk, úgyhogy áteveztünk a stilisztika felé, végül a retorikánál kötöttünk ki. Ez már nagyon a félév vége felé volt, ezért hogy ellenőrizzük, mire is jutottunk tanulmányainkkal, no meg hogy egy kicsit mókásabb legyen az óra, nehéz házi föladatot adtam a három hallgatónak: a megtanult stíluselemek és retorikai eszközök segítségével irodalmi szöveget kellett írniuk. S mint valamely klasszikus retorikai gyakorlatnál, a témát is megadtam: műfaji kötöttség nélkül, de az irodalmi szövegekre jellemző, erős szervezettségű írást kellett prezentálniuk ... az egyetemi kampuszról.
Az utolsó órát aztán azzal töltöttük, hogy megvitattuk, értelmeztük, retorikai analízisnek vetettük alá a műveket. Mondanom sem kell: ez volt a legvidámabb óránk, s talán azt sem, hogy ez volt az egyik legtanulságosabb! Ennyit a kontextusról, s akkor most jöjjenek maguk a művek abban a sorrendben, ahogy az órán elhangoztak. (Az apróbb nyelvtani hibákat és a központozást korrigáltam.)
이 가 영 (Lee Gah Young/I Gá Jang): Pitypang
Egy tavaszon egy kis angyal jött hozzám,
És bennem mélyen helyet foglalt.
Az angyal végtelen érdeklődést és szeretetet kapva,
Az egész világ felé
Szégyenlősen az arcát kinyújtotta.
Az angyalból lett egy gyönyörű virág,
És egy világot várakozott.
Az angyal fehér szárnyát terítve,
Olyan szeretetet ad át, amilyet tőlem kapott.
Bátran repül.
오 선 미 (Oh Sun Mi/O Szan Mi): Ciklus (4 évszak a kampuszon)
Élénk és ragyogó bimbók,
Meg mindenféle nyíló virágok,
Színesen színeződnek
Az egész kampuszon.
Párás monszuni időjárások,
Meg ez utáni kánikulák,
Nyári különös szagában megbabonáznak
Az egész kampuszon.
Elég friss szelek,
Meg fákról lehulló falevelek,
Vidáman táncolnak
Az egész kampuszon.
Felhalmozódó, tiszta havak,
Meg csak akkori téli hidegek,
A múlt egy évre visszagondol
Az egész kampuszon.
정 겨 운 (Jung Gyeo Woon/Dzsang Gja Un): A hangyák háza
Milyen hosszú ez a ház! A hangyáknak a háza. Az ajtaja mindig nyitva van. Csak mi, hangyák tudjuk, hol van ez. Minden irányba néznek a folyosók. A kis utcák különböző tematikus szobákhoz vezetnek, ahová keresni megyünk a királynőt. A föld azonban megakadályoz. Szegény hangyáknak ez a kínzása, az ellensége és a szomszédja. A keserű munka mellett néha járkálnak. Ilyenkor élvezik a szépségét. És közben szórakoznak is, mintha menekülnének az ismétlődő napirendtől. Ebben a házban nincs csendes szünet. Folyamatosan jönnek be új és újabb társaink. Az önző hangyák csak oda járnak, ahova akarnak. Úgy látszik, hogy nem törődnek azzal: hol van a királynő. Végül - több év múlva - már tudjuk, hogy annyi királynő van, ahány hangya ...
22 megjegyzés:
Én pillanatnyilag leragadtam a második mű elemzésénél. Remekül sikerült! Négy évszak jellemzése, négy versszakba sűrítve, együtt egy teljes esztendőt alakítva, és mindegyik végén ott van a Poe féle "Sohamár".
Az egyértelmű, hogy a diákok kiválóan elsajátítottak mindent, amit csak lehetett. Nagyon ügyesek voltak! Na és persze ehhez szükségük volt egy nagyszerű mentorra is!:)
@Admin: Nem az én érdemem, tudod te is! :-) A refrén tényleg ütős! És még mennyi rafinéria van benne! Állati érdekes volt, hogy egy csomó dolog, amire rájöttünk, tényleg úgy volt kimódolva. :-)
Én az elsőt szeretem.
Azzal együtt, hogy fura, amiképp megtalálják a szavakat, ahhoz, amit épp mondani szeretnének. De mégis milyen jól vannak azok a szavak, amit én, a magyar agyammal sosem mondanék ott és úgy, ott és úgy. :-)
@smartegg: Ez nekem is nagyon bejön! Hogy tényleg úgy van mondva, hogy az embernek el kell gondolkoznia a saját anyanyelvén, gondolkodásán. És állatira megtanulták a leckét is. De talán az első szöveg a legszabadabb ilyen tekintetben.
Bocs, egy érdeklődő kérdés: látszanak a koreai karakterek egy közönséges közép-európai böngészőben? A neveknél. Én, persze, nem látom. Vagyis látom. De nem látom, hogy mit lát, aki nem úgy látja, mint én.
Na, értitek.
"És egy világot várakozott."
hm. abbahagyom az írást.
és meg akarom ismerni a szerzőt :)
ráadásul pitypang?! a kedvenc virágom?!
"És egy világot várakozott" - teljesen odavagyok. lehet néha idézni? (lécci.)
ja, és én látom a koreai karaktereket. apple-lel vagyok meg tűzrókával.
Látszanak, persze.
@czelfrida: Ha tudnád, mennyit gondolkoztam ezen! Megegyeztünk, hogy a nyilvánvaló hibákat kijavítom. Én meg itt ültem a mondat fölött egy órát, hogy mi legyen vele! "És egy világot várakozott." Rájöttem, hogy egy zseniális metonímiáról van szó, amely a teret idővé alakítja át. Baszki, ha ezt magyar költő mondja! Szerintem lehet idézni. A lányok először vonakodtak, aztán azt mondták: ha szerintem ez okés, akkor menjen! És hogy mennyire okés, nem is tudom, tudják-e?! Copyright rulez! Akarom, hogy mindenki, aki ezt olvassa, tudja, hogy Gá Jang, Szan Mi és Gja Un, akik ebben a rohadt messzi országban úgy döntöttek, hogy megtanulják a nyelvünket, meddig jutottak!
És ahogy a pitypang kis repülőkéi össze vannak hozva a szárnyait most már bátran bontó angyallal ...!
Összehozlak vele, ha gondolod.
@czelfrida/smartegg: Köszi a visszajelzést! Nem tudom, ezek mitől függnek.
Mi ez a ződ?
@smartegg: Régóta gondolkozom egy új dizájnon ... Nem is tudom miért, egy idő óta a zöld bejön. Ződ a képernyőm, most meg ez is. Egy kicsit azért bizonytalan vagyok. Úgyhogy írtam egy barátomnak, aki weboldalakat csinál, hogy nézzen már rá erre az új színvilágra! Meglehet, holnap megyünk vissza a fehérre!
Vendégposzt?!
kurvára okés, üzenem. annyira okés, hogy nálam pl. az élvonalban van az okés listán, pedig én elég kukacos tudok lenni amúgy nyelvileg.
nekem olyan ez a mondat, mintha Lee Gah Young egy vonallal felskiccelte volna a magyar lírát a világ világától, nem is, a népdaloktól borbély szilárdig. komolyan. meg vagyon érintve a szívem teljesen.
lehet, hogy inkább ezt üzenem mégis, nem az okés dolgot. no meg ezt:
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=138596894120&set=a.63597754120.61898.785134120
@czelfrida: Megnéztem a képet. Hú, ez nagyon erős reminiszcencia! Alighanem őt is eltalálja. Nagyon finom asszociációkra képes a csaj. Megkockáztatom ezt így, hogy akár ő is olvashatja. A megérintettve levést meg tolmácsolom, ha közvetlenül nem vette volna.
@czelfrida: Mac és Firefox?! Nix ferstehen. Miért nem Safari?
néha safari is, de még nem volt időm kitapasztalni, viszont böngészni meg akartam, gyorsan, sokat. hát így. de jön még a szafari az én utcámba.
Én teljesen le vagyok döbbenve,hogy ezek a fiatal lányok így elsajátították az anyanyelvemet!!!Micsoda szorgalom,kitartás kell ehhez,meg persze egy iszonyat jó tanár:)!
Ha olvastok lányok, fogadjátok őszinte elismerésemet, ha nem, akkor megkérem az iszonyat jó tanárbácsijukat:),hogy adja át nekik gratulációmat.
Azt meg lehet kérdezni,hogy a lányoknak mi a céljuk a magyar nyelvvel?Olyan területen szeretnének dolgozni,ahol hasznát veszik a nyelvtudásuknak vagy csak egyszerűen megtetszett nekik az anyanyelvünk és úgy döntöttek hogy megtanulják?:)
Jó ez a zöldes-kékes buborékos izé...:)
Lenyűgöző! Nekem a hangyás a kedvencem, van benne valami kassákosan konstruktivista, ami engem mindig elbűvöl, ahogy koppannak a rövid mondatok és látom a szemem előtt a nyüzsgő hangyákat.
Gratulálok a lányoknak, fantasztikusak!
@mariann: Ők tőlem függetlenül tanultak meg magyarul, én már akkor kezdtem tanítani őket, amikor jól tudtak! Mi csak együtt gondolkodunk ezeken az órákon.
Van, aki eleve magyart akart tanulni, van aki valahogy ide sodródott. Hogy a 4 év után ők újabb 2 évig tanulnak, az már egy újabb döntés. Ök azon kevesek közé tartoznak, akik elkötelezettek lettek a magyar nyelv és kultúra iránt. Persze, reménykednek, hogy olyan munkát kapnak (esetleg) Mo-on, ahol használhatják a nyelvtudásukat, de ez korántsem biztos. És az is lehet, hogy még ambiciózusabbak ...! :-)
A zöldet megnéztem az irodai gép monitorján is. Ez, meg a visszajelzések megpecsételték a zöld bringyó sorsát.
@Dana: A gratulációt átadom. Én nem tudok választani, mert mindegyikben látok valamit. Az utolsó szöveg allegorikus jellege valamint az a gondolat, hogy a tanulás végén megszerzett tudás nem más, mint hogy a vágyott "királynő" - az egy és igaz tudás - elérhetetlen, hisz mindenkiben ott lakozik egy-egy "királynő", nos, az tetszett. A konstruktivista jelző is tetszik.
Még jó, hogy az "egy világot várakozott"-at nem javítottad! Ez a sor engem is eltalált, de nem csupán önmaga miatt, hanem mert engem nagyon emlékeztet valakire...de ki a fenére? Arra gondoltam, talán haikukat szoktak így fordítani...nem tudom.
Egyébként az írásnak gyakran jót tesz, ha az ember nem az anyanyelvét használja, hiszen egy jól elsajátított idegennyelvet képes valahogy annak nyelviségében megfogni, nem csak öntudatlan használója. De ez a mindennapi ebszédben is jól látszik, pl. külföldi, de Mo.-n élő barátaim iszonyú elmés szóvicceket képesek gyártani :D
@Plaa: Én is örülök, hogy benne maradt. éreztem, hogy a sutasága mellett zseniális sor.
Igazad van: az anyanyelvű szerző olykor véres verítékkel hoz létre egy invenciózus metaforát, szóképet stb., míg az idegen nyelvű beszélő a saját nyelvével, gondolkodásával úgy itatja át pl. a mi nyelvünket, hogy rálátunk valamire, ami addig rejtve maradt előttünk.
Korábban már írtam: sztem attól (is) szép, hogy a teret (világ) idővé alakítja. No, meg az alliteráció. Meg a "világ", "virág" játék ... Azt meg czelfrida pendítette meg, hogy játékba jön az Ómagyar Mária-siralomtól kezdve egy sereg dolog!
Én nagy örömömet lelem a mindennapokban elhangzó, újszerű magyar mondatokban. Sok közte az esetlenség, persze, de annyi szépet is tudnak mondani!
Az abszolút kedvencem: megdicsértem egy hallgatómat, mire ő azt mondta: "ne ültessen engem repülőre, mert szédülök".
Megjegyzés küldése