"VÁLASZ"

Köszi a válaszokat! Csillagos ötös mindegyik, félév végére is megajánlom az ötöst, nem kell házidogát leadni ... meg ilyenek. Bocs, rutin ...
Mert hát nyilván átláttatok, nem csak a "föladott" szöveg retorikáján, hanem az enyémen is: a kérdést, természetesen, azért tettem föl, hogy elmondhassam, mennyire büszke vagyok a három posztgraduális hallgatómra, Gja Un-ra, Gá Jang-ra és Szan Mi-ra, akik ezen a - valljuk be, baromira nehéz - nyelven, ami nekünk anyanyelvünk, elkezdtek értőn olvasni! Aki próbált már angol, német, spanyol, francia, olasz stb. nyelven értelmezni egy szöveget, tudja: nem egyszerű! S akkor az még nagyjából ugyanaz a kultúra! Ha belegondolok, meddig kellene koreaiul tanulnom, hogy egy (koreai) rapszövegben levágjak egy akrosztichonszerű retorikai működést ... nos, inkább nem gondolok bele!

Egyébként ma volt a következő óránk - azaz lett volna, mert (most sem tudom, miért) derék hallgatóim finoman, de határozottan föllázadtak. :-) Amikor beléptem a szobába, moccanatlan ültek, majd Szan Mi azt mondta: "Tanár uram!". No, abban a pillanatban tudtam, hogy helyzet van ... Gyorsan kiderült: nincs kedvük ma tanulni, inkább elmennének autózni ... Na, bumm! Az én, frissen földicsért tanítványaim ... Tudnak egy jó kis helyet, nagyon szép ilyenkor, amikor sárgulnak, vöröslenek a levelek ... nem lehetne-e inkább azt?! Én is ismerem a környéket, nem is volt ellenemre a kiruccanás, amolyan csapatépítő tréningnek vettem, de azért még eljátszottam a tanárt: olvassák hozzá a múlt heti sorhoz a megelőző hármat, s ha mondanak valami "érdekeset", nem bánom, mehetünk! Olcsó, tudom. Erősen ripacsgyanús, elismerem. De ezt nem hagyhattam ki!

"Anagramm mozaik kódba lapozom a Bibliát,

Betűit ismerve belülről láthatod Isten arcát.

Kinyitva olvashatod rögtön Allah nevét ..."

Persze, most, hogy megvolt az algoritmus, másodpercekbe telt, míg "mondtak valami érdekeset", így aztán indulhattunk. :-) Klassz reggeli+kávé a suli melletti Paris Baguette-ben, aztán irány a "szép hely"! Tényleg gyönyörűek a színek ilyenkor (is) Koreában! Sajnos, nem maradhattunk sokáig, mert 11.30-tól "Nyelvtörténet" órám volt a harmadévesekkel, ahol a szleng volt a téma. Zajlik az élet ...! :-)

Vallomásos rész következik: szeretek itt dolgozni, sokszor szeretem a nyelvtanítást is, sokat tanulok abból, hogy olykor arra kényszerülök: nyelvészetet tanítsak, imádom az országismeretet, nehéz, de (a föntiek is mutatják) hálás föladat a magyart igen jól beszélő, de az irodalomtudományos diszkurzusban járatlan hallgatókat lassanként bevezetni egy másfajta gondolkodásba, s velük egyre mélyülő értelmező beszélgetéseket folytatni ... mégis, néha eszembe jut a folyosó végi terem a sarokban (hányas is?!?!), vagy éppen a Zoltán utca egy terme, netán udvara, valamely napsütéses délelőtt, amikor rekonokkal és prokonokkal, prekonokkal, sőt prekogokkal, dekonokkal és (javíthatatlan) konokokkal hajoltam egy-egy elméleti vagy irodalmi szöveg fölé ... nekem ott is jó volt ...