Sok jót mondtam már erről az országról, most elmesélek egy rosszat. Az egyetem nagyjából itt is olyan, mint a világ bármely más táján. Ha közelebbről néznénk, bizonyára fölfedezhető lenne egy sereg különbség, mondjuk a magyar és a koreai felsőoktatás között, de nagyjában egészében - működését tekintve - mégis csak ugyanaz. Nagyjában egészében, mert van a koreai univerzitásnak egy olyan mozzanata, amellyel sehol máshol nem találkoztam még. Olyan kinövés ez, olyan vadhajtás, amitől a lehető legsürgősebben meg kellene szabadulni, mert súlyosan akadályozza a koreai felsőoktatás színvonalának emelkedését. A tíz évvel ezelőtt tapasztaltakhoz képest, persze, sokat lépett előre itt az univerzitás, ezen belül a mi egyetemünk is. A Magyar Tanszéken ma sokkal színvonalasabb képzés folyik, mint annak idején. Ez a jelenség azonban megmaradt, s elég szívósnak tűnik. Persze, hiszen, személyes érdekek állnak mögötte, s az ilyesmi sohasem tesz jót a változásnak.
A tanév itt március elején kezdődik, s az első félév június közepéig tart. A félév felénél, április második felében van egy egy hetes vizsgaidőszak, ezt itt "középvizsgának" hívjuk. Aztán június közepén még egy hét a félév végi vizsgákra. Utána hosszú szünet: szeptemberben kezdődik a második félév, ami december végéig tart, utána márciusig megint pihi. (Illetve, nem egészen, de erről majd máskor.) A középvizsgák általában csöndben lezajlanak. Megírjuk (a legtöbb vizsga írásbeli), kijavítom, százalékot számolok, visszaadom, de aztán rögtön be is gyűjtöm: a félév végén az összes egyéb papirossal együtt a vizsgadogákat is le kell adni a TO-n. Mondom, olyankor csönd van és nyugodtság. Nem úgy a félév végi vizsgák után! Mert itt már jegyre megy a játék! No, például erre mondtam, hogy nagyjából ugyanolyan az egyetem, mint bárhol másutt: a hallgatók itt is, másutt is rövidlátók egy kicsit. (Elnézést.) Mert persze hogy jegyre megy már a középvizsga is, hiszen a félév végi osztályzat a két vizsga (és még néhány más szempont) összesítése után alakul ki. De akkor, a középvizsgák idején erre senki nem figyel, hiszen olyan messze van akkor még a félév vége! Bezzeg a félév végi vizsgahét után ...! A vizsgákat követő héten kell beírni a jegyeket az elektronikus rendszerbe, ekkor látják a hallgatók, milyen érdemjegyet kaptak egy adott tárgyból. Ilyenkor egy hetük van arra, hogy ha kívánják, megtekintsék a dolgozatot, esetleg kifogást emeljenek az oktató döntése ellen. Ez a rendszer. A gyakorlatban viszont ez nagyjából úgy működik, mint a Coen fivérek 2009-es filmjében, az A Serious Man-ben. Már ott is elég fanyarul vicces, a való világban meg inkább lehangoló:
- Üzenete van, Gopnik professzor.
- Köszönöm, Natalie.
- Gyere be, Clive. Mit tehetek érted?
- Dr. Gopnik, szerintem a félévi... fizika eredményeim lenni méltánytalan.
- Hogy érted?
- Elégtelen osztályzatot kapni. Ami egyest jelent.
- Igen, megbuktál. Ez kétségtelen.
- Ez nem igazság. Csak matematikából nem vizsgázni.
- Nos, a matek nékül a fizikát sem tudod megcsinálni, nem igaz?
- Ha megbukok, elveszítem ösztöndíj. És megszégyenülök. Értem fizikát. Értem halott macskát.
- De a fizikát nem értheted meg... a matek megértése nélkül. A matek írja le, hogy működik a fizika valójában. A történetek az órákon csak illusztrációk. Mesék, amik segítenek megérteni. Mármint... Még én se értem a halott macskát. A matek írja le igazán.
- Nagyon nehéz. Nagyon nehéz.
- Sajnálom, de... Mit javasolsz?
- Olyan jegyet, amivel nem bukok meg.
- Nem lehet.
- Vagy újra vizsgázni. Most már meg tudni csinálni matematikát.
- Nos, a többi diáknak ez nem tetszene, igaz? Ha egy tanuló addig vizsgázhatna, amíg nem kap megfelelő jegyet.
- Titkos vizsga.
- Nem...
- Elhallgatjuk.
- Nem. Ez nem működik. Félek, ebbe bele kell törődnünk, Clive...
- Nagy baj. Nagy baj.
Onnantól, hogy az ember lenyomja az "Enter"-t, s beküldi a jegyeket a rendszerbe, odáig, hogy megérkezik az első hallgatói e-mail, általában percek telnek csak el. A tipikus kérdés, ami megfogalmazódik ezekben az írásokban: "miért kaptam annyira rossz jegyet, amennyire rosszat az elektronikus rendszerben látok (alig is hiszek a szememnek!), s nem lehetne-e egy (sokkal) jobbat beírni oda?" Ennek az alapsémának, persze, vannak variációi: van, aki egyszerűen megkérdezi, hogy olyan rosszul sikerült a vizsgadoga, hogy ez lett belőle? Én válaszképpen rendszerint részletesen megírom, mik voltak a hibák. Az effajta érdeklődéssel nincsen semmi baj. Az azért elgondolkoztató, hogy a skálán (A+, A0, B+, B0, s így tovább, D0-ig, majd az F-ig, ami a karó) szinte kizárólag az A+ számít jó jegynek, az összes többi vacak! Komolyan mondom, minden félévben van olyan "panaszkodó", aki lefitymálja az A0-t! Ám jó, rendben, legyünk maximalisták! De olyat, hogy minden félév végén kapjon az ember egy tucat levelet, melyben hallgatók azt kérik (általában nagyon udvarias, tisztességes hangon), hogy (amennyiben lehetséges) javítsak a jegyükön - nos, ilyet sehol máshol nem tapasztaltam! Nem azt kérik a hallgatók, hogy újra vizsgázhassanak, javíthassanak a jegyükön - erre egyébként a fönt leírt rendszer miatt alig is van lehetőség -, hanem egyszerűen azt, hogy (ilyen-olyan okok miatt) kapjanak jobb jegyet. 2008. telén, az első itt töltött félév után a demonstrátorunk vitt haza kocsival. Aznap írtam be a jegyeket, bezártam az irodát, elindultunk hazafelé. Mintegy 5 perccel a jegybeírás után megjött az első telefon! Hüledező hallgató kérdezte: miért kapott ő F-et?! Hallottam a hangján, hogy komolyan megrázta az eset, s egyre csak azt kérdezte: miért, miért?! Hiszen - és most figyeljetek! - ő ott volt valamennyi órán, és megírta mindkét vizsgadolgozatot! No, az derék, valami ilyesmit válaszolhattam, csak az a baj, hogy egyik dolgozat rosszabb volt, mint a másik. Azzal búcsúzott, hogy azért gondoljam át a dolgot - legyek szíves. Alig tettem le a telefont - s haladtunk néhány száz métert -, újra csörgött a masina: hallgató, miért, pedig sohasem hiányzott. Néhány kilométerre lakom a sulitól, de belefért még egy harmadik hitetlenkedő hívás is. Kezdtem elbizonytalanodni ... Megkérdeztem a demonstrátorunkat, mit gondol ő erről? Hogy van ez?! Egy darabig hímelt-hámolt, aztán csak kibökte: ha valaki rendesen eljár az órákra, nem szokták megbuktatni. A tény, hogy "igyekezett", már megér egy D-t minimum.
Na, ezt a vadhajtást kellene sürgősen lenyesni, mert egy olyan országban, ahol sok területen (nem mindenhol, valljuk be!) a teljesítmény az értékmérő, anomália a felsőoktatás ilyen torzulása! A fönti, filmbéli párbeszéd fikció, csupán a képzelet szüleménye, de sajnos nagyon is életszerű. S hogy a filmben éppen egy koreai hallgató kerül ebbe a jelenetbe, korántsem véletlen. Sajnos ...
