2010. június 22., kedd

"VB 2010 MEGEST"


Újra ismételik a portugál-koreai meccset. Összesítésben: 63:0. Meireles a kilencedik gólt rúgja ugyanúgy. Másfél óra múlva kezdődik a Spanyolország-Honduras, akkor talán abbahagyják.

"SVÁJCI RETESZ"


A svájci retesz receptje:

1. Ne legyen nálad a labda egy pillanatig se! Nem hibázhatsz!
2. Ha mégis eléd kerül, bikkants bele egy nagyot, mindegy milyen irányba.
3. Ha átjátszottak, reménykedj, hogy van mögötted még egy ember. Ha a svájci csapatban játszod ezt a retesz-ügyet, akkor van. Ha már senki nincs, akkor ott van a Benaglio nevű kapus. Eddig neki nem kellett hátranéznie.
4. Válaszd meg okosan ellenfeleidet! Részesítsd előnyben a játékos, kombinatív csapatokat! Ők behalnak 70 perc retesztől.
5. Utána, egy gyors ellentámadásban támadt kavarodásban lőjj egy darab gólt! Ha nem megy, zárd a reteszt 90 percre, aztán majd meglátjuk!
6. Ha semmi nem működik, imádkozz! Úgyis kihagyják! Maximum kapufa!
A bíró messze a legrosszabb föllépő ma. A kiállítás: tréfa, a sárgák viccesek. Az előbb a két csapat tagjai mondták meg, ki kapjon sárgát! Grichtingnek az előbb beígért egyet, de lebeszélték róla.
Mire leírtam, Benaglio egy lesgyanús helyzet végén végül maga mögé nézett, a svájci retesz meg metaforává szelídült. Chile vezet. (Ismétlés: nem lesgyanús, hanem konkrét les.)
Derdiyok a végén kihagyja a nap helyzetét! Basszus! Igaz, előtte meg a chileiek vagy ötöt, de ez a retesz.
Egyébként meg: Retorika-Valóság 0:1
Hogy van az, hogy ez a svájci válogatott két izgalmas meccset játszott?

2010. június 21., hétfő

"TÉRKÉP E TÁJ?"


A nappaliban a falon van egy Korea térkép. Nagy ügy, mondhatnánk, hol legyen?! Vagy a másik oldalról közelítve: milyen térkép legyen a kvángdzsui nappalimban, ha nem Korea?! (Vesd össze: "Miért, mi legyen, Fapuma?") És ha úgy fogalmazok: ez nem egy Korea térkép, hanem az egy Korea térképe? Érdekesebb, nem?! A térkép itt van mögöttem, s azért jutott eszembe, mert előttem meg a tévé képernyője virít, s ott épp Észak-Korea és Portugália gyűrik egymást. A két Korea közül az egyik. (Dél-Korea holnap játszik sorsdöntő meccset Nigériával.) (Közben az északiak belenéztek egy rettenetesen nagy pofonba: 7:0. Ez az, ami gombócból is sok. Azt kell mondjam, a gólarány nem túlzó akkor sem, ha nem ügyetlen társaság az északi válogatott. A hétköznapokban másik ligában játszanak, és ez megmutatkozott. Dzsang Te Sze, a legnagyobb északi sztár épp most kért elnézést a zakóért a déli tévében.) No, de vissza a térképhez! Fölül Kína egy darabkája látszik, alul meg a Koreai-félsziget színesben, egészen lent egy csücsöknyi Japán. Az egyes tartományok szépen berajzolva, a legészakibb északitól a legdélibb déliig, egységesen, ahogy kell. Ha gyanútlanul rápillant az ember, azt gondolhatná, egy ország térképe ez: semmi nem jelzi, hogy a Koreai-félszigeten két állam létezik. Nincs határ, nyoma sincs a nagyjából a 38. szélességi körnél húzódó demilitarizált zónának, amely a valóságban elválasztja egymástól a két országot. Ha közelebbről, tüzetesebben szemügyre vesszük a térképet, azért föltűnik egy-két dolog! A déli részen több nagy város van, fönt alig valami. A lenti területet utak százai szelik át, Északon a térkép jóval szellősebb. Az igazán figyelmes szemlélő azt is észreveszi, hogy ott, ahol a DMZ (Demilitarized Zone) van, az utak egyszercsak a semmibe futnak. Ez a térkép, persze, nem unikum. Alighanem hivatalos, politikai döntés, hogy nem vesznek tudomást a félsziget megosztottságáról: a legtöbb térkép ilyen, itt, Dél-Koreában. Ha azonban az ember a neten keresgél, csupa olyat lel, amelyekre nagy betűkkel beírták a két ország nevét, középre meg mélyen bekarcolták a DMZ-t. Kivéve, persze, ha koreaiul keres.
Ám az igazán érdekes rész még ez után következik! A térkép fölső peremén ugyanis a következő szöveg olvasható: "대한민국 전도", vagyis: Dehán Minguk Dzsando". Azaz (első közelítésben): "Korea teljes térképe". Csakhogy - éppen a félsziget megosztottsága miatt - Koreának nem egy neve van! A "Dehán Minguk" név Dél-Koreát jelenti, hivatalos nevén a Koreai Köztársaságot. Mert Észak-Koreát (pl. a tévé képernyő bal sarkában) közönségesen "Bukhán"-nak hívják itt, Délen, az ország hivatalos neve pedig: "조선민주주의인민공화국", vagyis Dzsoszan Mindzsudzsüi Inmin Gonghvaguk": ez a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. A falamon függő térkép tehát, amely a teljes Koreai-félszigetet ábrázolja mindenféle megosztottság jelzése nélkül, a cím szerint legalább: a Koreai Köztársaság (Dél-Korea) térképe, rajta Phenjannal (Pjangjáng) és a Bektuszánnal (a koreaiak Északon lévő szent hegyével).
No, hogy is kell ezt akkor érteni?! Tudjuk, a két Korea léte politikai/gazdasági/kulturális stb. realitás, legújabb konfliktusaikkal tele van a sajtó. Mindkét ország csapata itt van a vébén, a kettő (a mai hetes után erősen remélem!) nem egy! A mögöttem lévő térkép azonban egy egyesült Koreát ábrázol, pontosabban egy egységeset, amely még/vagy már nem megosztott. A jövő van a falamon? Vagy valamely, soha meg nem valósuló ábrándkép? Esetleg egy önmagát beteljesíteni hivatott jóslat? Fölfuvalkodottság, gőg, sovinizmus? Vagy éppen az öszetartozás érzésének megkérdőjelezhetetlen ereje?
Nehéz volna minden kétséget kizáró választ adni! Magam azt remélem, az előidejű jövő függ itt mögöttem, amit pedig a képernyőn, magam előtt látok, az a múlóban lévő jelen. Tegnap megkérdeztem néhány tanítványomat: drukkolnak-e az északiaknak a vébén? Először nem értették (nem nyelvi problémánk volt!), majd magától értődően mondták: természetesen! A déli tévé korrekt beharangozót adott a meccs előtt, ám a lakótelep melletti kis bolt udvarán, ahol a déli meccsek idején összegyűlik néhány tucat drukker, hogy végigszurkolják az egyik ház falára kivetített meccset, ma üresen álltak a székek és asztalok ... Talán otthon drukkoltak: előttük a tévé, mögöttük ...

No, valami ilyesmi:


"VB 2010"


Azért elég rendesen haza tudja vágni az embert a VB, ha hétórás időeltolódással kénytelen nézni! Fél kilenckor az első meccs: ez nagyjából rendben van. Közben lehet vacsorázni, ilyesmi. Utána viszont már nem nagyon lehet semmibe kezdeni, mert tizenegykor jön a második. No, ennek már elég későn van vége, fél egy, egy körül. Ha másnap dolgozni kell, nincs mese: irány az ágy. Ha nem, akkor viszont jön a dilemma: fönnmaradjon-e az ember fél négyig, hogy bevárja, amikor pirkadatkor lefújják a második félidőt?! S ha marad, mert mondjuk érdekesnek ígérkezik a meccs, mivel üsse el az időt hajnalig? Másnap, persze, későn kel az ember, mert azért aludni is kell valamennyit, s mire végez a "reggeli" rutinnal (tea, joghurt, fürdőszoba, kávé, előző esti romok eltakarítása), már jócskán délután van! Akkor megpróbálja utolérni magát a dolgozó, de valamikor időt kell szakítani a napi két étkezés egyikére, nyolc óra körül meg már pillog a magamfajta az órára ... S kezdődik minden elölről!
A VB idejére egyébként átrendeztem a nappalit: a tévével szemközt, a szoba közepén beüzemeltem egy "fekvőkét" meg fejtől egy éjjeliszekrényt. Íme, a harcálláspont, Hite felségjelű koreai sörrel "megerősítve":



2010. június 20., vasárnap

"VB 2010 - MÁSODIK OKOSKODÁS"


Jól el vagyok én maradva a VB-től! Nem mintha azt terveztem volna, hogy mindent kommentálok, de az első okoskodás óta azért sok minden történt! Most azt találtam ki, hogy meccsnézés közben írok posztot - ilyet még úgysem csináltam.
Amikor ölembe emeltem hűséges CQ-mat, azért elgondolkodtam, vajon nem Apple-fan barátom tanácsát kellett volna megfogadnom?! Úgy lehet, egy kicsit többet összekuporgatva ráhajthattam volna egy Macbook Air-re, s akkor most nem lenne itt az ölemben ez a márvány sírkő a maga 40 kilójával ... Arra mindenképp jó, hogy végig kell írnom a posztot, mert ezt nem emelgeti szívesen az ember percenként.
Mire berendeztem mindent, lement a szlovák-paraguay-i meccs első félideje. Amennyire tudtam figyelni: Paraguay megérdemelten vezet. Egész jól nyomják, bár a szlovákok sem reménytelenek.
Ha lehet hinni a honi weboldalaknak, egy Saláta nevű magyar gyerek is küzd szlovák mezben. Megerősíteni nem tudom, mert eddig még egyik koreai riporter sem vállalta be a nevet, arcról meg nem ismerem a csávót. Remélem, ő a kettes: szimpatikus arc, meg jók a bedobásai. Az vesse rám az első követ, akinek nem Káposzta Benő, az Újpest legendája jut róla eszébe. Ha ő a kettes, akkor egyiküket sem az ellenfél sorait összekuszáló, sziporkázóan technikás játékáért szerettük/szeretjük. Hoppá, második félidő, 23. 45 körül azt mondja a koreai riporter: "Szalata". Ez lesz a mi gyerekünk! Igaz, nem láttam, mert posztolok. :-( (Tudtok még zöldség-nevű magyar futballistát?)
Eszméletlen nagy paraguay-i helyzet. Valaki melléfejeli, a kapus, Mucha pedig egészen közelről követi le szemmel azt akciót.
A szlovák edző, Weiss öltönye vizuális környezetszennyezés, azonnali bírságot követelek!
Az előző szlovák meccsen volt egy Hamsik nevű pali a pályán - futballozott, ilyesmi. Beszólt a kapitánynak és hazaküldték, vagy mi?! Most is van egy ilyen nevű a pályán, hasonlóan ijesztő állazat, de ég és föld! Ez nem lehet ugyanaz a faszi!
A szlovákok okosba' kihoztak egy labdát. No para, no fos ... egyelőre égnek, de kicsibe' magabiztosak.
Lehozzák Barrios-t, kezet fog mindenkivel, akivel találkozik, picit gondolkozik, hogy lekezelne a két kapufával is, de aztán elhagyja. Most meg Salátát cserélik le, ha nem tévedek (van egyfajta izgalma a koreai közvetítésnek: el tudom-e olvasni annyi idő alatt, amíg mutatják, és télleg értem-e, amit érteni vélek?).
Hoppá, beverik a másodikat! Pedig úgy tűnt, elbénázzák, aztán a teljesen szabad jobb oldali kapurészbe Riveros betalált. Nem baj, a tótok nem csinálják rosszul, Paraguaynak meg jó csapata van, akár tovább is juthatnak. Meg hát, legyünk őszinték, mikor fájt utoljára nekünk egy szlovák zakó? Saláta ide vagy oda?!
Vége. Barátságosak, de egyelőre mezt nem cserélnek. Aztán valaki nyilván beszól, hogy drága a mosoda, úghogy vetkőznek.
Megnéztem az összefoglalót: azt tippelem, hogy Paraguay simán továbbmegy a csoportból, sőt, szerintem mennek egy kört a kieséses szakaszban.

"TELJESSÉG"


Nemrég jöttem meg szokásos vasárnap esti zarándoklatomról: levittem a szelektív hulladékot. Papír a papírhoz, műanyag a műanyaghoz, fém a fémhez, üveg az üveghez, zacskók és csomagolóanyagok a polyvynilhez, a polisztirol meg a maga fajtájához. Van még fanemű kategória, izzók és neoncsövek, bőr és ruhanemű. Van aztán az elektromos/elektronikus hulladék, annak elhelyezéséért azonban már fizetni kell, igaz, elenyésző összeget. Egész héten gyűjtöm a cuccot, aztán vasárnap este leviszem. (A szerves hulladék - ételmaradék, efféle - megint máshová megy, a maradék meg szemeteszsákokba.) Holnap aztán eltüntetik az egész halmot, s kezdődik minden elölről. Akár ez is lehetne a poszt címében jelzett: "teljesség".
De nem ezért írok most. Visszafelé jövet egy fiatal pár ment előttem, ők is most tudták le a "szemétszállítást". Először kézen fogva mentek - látszott, élvezik a csöndes esti sétát -, aztán azt kezdték játszani, hogy eltávolodtak egymástól, majd - mintegy jelre - egymásnak ütötték a vállukat. Lepattantak egymásról, eltávolodtak, s aztán kezdődött minden elölről: közeledés, ütközés, pattanás, távolodás, vissza ... Jó volt nézni őket, ahogy bolondoznak! Aztán a lány odanyúlt a fiú kezéhez, megszorította, s újra elkezdtek közeledni egymáshoz, de már nem ütődött össze a két váll, csak csöndesen egymás mellé rendeződött, ők meg összesimultak. A szomszéd lépcsőházba mentek be.

2010. június 13., vasárnap

"TÚL RÉGÓTA"

Önreflexióra hajló expatrióták kedvelt foglalatossága, hogy "Túl régóta élsz (valahol), ha ..." típusú listákat állítanak össze, ahol a valahol lehet bármely ország. Olvashattok egy ilyet Babarumnál "túl régóta élsz Koreában, ha" címmel, sőt, komoly lista is van ott a hasonló posztokról. Úgy tetszik, két év lehet a kritikus időszak, mert egy ideje az én fejemben is formálódik a lista. De a szokásos formulát kiegészíteném két másikkal, imígyen:

1. Túl régóta élsz Koreában, ha ...
2. Gondolkodj el egy (legalább) egy hónapos "klímaváltozáson"!
3. Állati gyorsan vedd meg a (bárhova szóló) repjegyet!

Túl régóta élsz Koreában,

- ha meghajolva mondod Frankfurtban a "Guten Tag"-ot, és gondolkozz el azon, hogy kicsit otthon maradsz, ha Ferihegyen még mindig meghajolsz a vámosnak
- ha a Dunakavicsot is pálcikával eszed (kurva gyorsan menj haza, s egyél egy hónapig csak bicskával!)
- ha van egy szakadt papucsod, és abban mész le a boltba, gyógyszertárba, orvoshoz
- ha a ruhásszekrényedben rózsaszínű és lilás ingeket találsz (amelyek megvásárlására egyébként nem emlékszel)
- ha ezeket időnként föl is veszed, fontold meg a távozást (ASAP)
- ha pedig megfordul a fejedben, hogy a pink inghez zöld kötött kardigánt vegyél, netán pöttyös csokornyakkendőt köss, azonnal kérj árajánlatot a Toptraveltől!!!!!
- ha színház (mozi, baráti találkozó, nagykövetségi fogadás stb.) előtt eszedbe sem jut, hogy ne egyél fokhagymát ( nem a te hibád, de UTAZZ EL!)
- ha otthon, egyedül vacsorázva hangosan csámcsogva élvezed az ízeket
- ha ugyanezt társaságban csinálod: semmi kétség, el kell utaznod
- ha magányos pillanataidban az orrodat szívogatod orrfújás helyett
- ha ugyanezt társaságban teszed, már csak az integritásod megőrzése érdekében is: menj nyaralni, AZONNAL
- ha morogsz, mert 10 perc alatt sem jött le a megnézni kívánt film
- ha nem érted, miért nem adnak a magyar Tesco-ban műanyag kanalat vagy villát a franciasalátához (Vagy költözz haza, vagy maradj kint, ahol "default" adnak!)
- ha gondolkodás nélkül nyomod bele a hegyes, zöld paprikát a csípős szószba mielőtt bekapnál hozzá egy kis kimcsit
- ha gyermekként örülsz minden koreai gólnak a vébén, majd netes fórumokon habzó szájjal véded a "tieidet"
- ha Mo-on megkérdezik, mikor mész haza, és nem tudod, mit kérdeznek (Koreába vagy Szegedre, esetleg Pestre?)
- ha magyar-koreai viszonylatban belezavarodsz az "exportál/importál" szavak értelmébe
- ha a forintban megadott árakat beszorzod 6-tal (árfolyamváltozáskor 5.5-tel vagy 7-tel)
- ha 12 és 1 óra között gondolkodás nélkül megkérdezed az ismerősödet: ebédelt-e már?
- ha elkezded magyarázni egy koreainak, hol van a legközelebbi Krispy Kreme
- ha leszarod a közlekedési szabályokat
- ha Mo-on sem állsz meg a pirosnál, ha nem jön senki, és jobbra kis ívben bármikor bekanyarodsz: maradj kicsit otthon
- ha nem tudsz meggyőzően válaszolni a kérdésre: az általad fogyasztott étel erős-e
- ha két év után ilyen listát kezdesz gyártani ...

Folyt. köv.


2010. június 12., szombat

'VB 2010 - ELSŐ OKOSKODÁS"


Lassan befejeződik a vébé második napja. Eddig ezt láttam:

1. Dél-Afrikának mégis van csapata. Mexikó elég ijesztően letámadta őket, de nem szartak be, csinálták a dolgukat. Van egy masszív középpálya, viszonylag megbízható, ám zavarba is hozható védelem. A csatársor, egyelőre, keresi magát.
2. A dél-afrikai kapus magabiztos volt, de ami ennél fontosabb: oldalvást, laposan megküldött kirúgásai szinte kivétel nélkül emberhez mentek, ami 40-60 méteres indításoknál nem kicsi teljesítmény! Khune rulez!
3. A góllövő, Tshabalala, nem szívbajos gyerek: onnan, ekkora helyzetből így elengedni ... Talán még hallunk róla!
4. Mexikónak is van csapata, csak talán egy csöppet fáradékonyak.
5. A Dos Santos nevű, brazil származású gyerek például kivételes tehetség.
6. Blanco-nak komoly múltja van, de olyat még nem olvastam egyetlen kivetítőn sem, hogy 2:0, 70. perc, góllövő: Blanco múltja.
7. Franciaország: talán Ribery, esetleg Gourcouff, de hol van a csapat? Persze, kezdtek ők így nagy tornát, s lettek győztesek! No, olyan is volt, hogy konzisztensen hozták ezt a fost, mint most. Szerintem marad a fos. Domenech komoly hátrány, nem hiszem, hogy lábon kihordja a csapat.
8. Uruguay: Penarol. Csöpp gyermek voltam, amikor kijártam a hétvégi grundfoci-bajnokságra, nézőként. Ott szerettem bele a Penarol névbe (csakúgy, mint a Santos-ba, a Boca Juniors-ba, meg a Flamengo-ba). Azóta az égszínkékek a szívem csücskében vannak: kár, hogy utoljára Francescoli futballozott náluk. Bár Dario Rodriguez 2002-ben rúgott egy eszetlen nagy gólt.
9. Talán Forlán. Bár neki meg olyan őrült tekintete van.
10. A meccs? Van más kérdés?!
11. Másutt már leírtam (meg elfogult is vagyok): a Korea - Görögország olyan volt, mintha hiperaktív gyerekek kergetőztek volna a Parthenónban. Az első gól szerencsés volt, a másodiknál viszont elgurult egy labda, Pák Dzsi Szang összeszedte, labdával megkerült két ión oszlopot, aztán begurította a bal alsóba.
12. A görögöknek haza kellene küldeni néhány mélyen alulmotivált játékost: Szamarasz például kurvára nem akart futballozni.
13. Meglátjuk, a gyors és meglepően fegyelmezett koreaiak meddig jutnak. Néha már olyan megoldást választottak, mint a legkomolyabb iszapszemű harcsák.
14. Azért ezek az ázsiai arcok tudnak furák lenni! A Kim Dzsang U nevű középpályást közelről nézve az jut az ember eszébe, hogy vajon miért öltöztették ezt az idősödő férfit futballista mezbe? Közben 82-ben született. Ha meg távolról nézi az ember, az ötlik föl azonnal: adjanak enni ennek a szerencsétlennek, ez nem Etiópia! A szimulákrum-etióp, egyébként, hozza is a hosszútávfutás eredményeit.
15. Argentína az első félidőben nagyon jó volt. Mindenhol ott voltak, alig hagytak helyet az ellenfélnek. A másodikra elfogytak. Ha a nagyobb terekkel jobban gazdálkodnak az afrikaiak ...
16. Baszki, a Messi nevű futballista annyira másik osztályban játszik, hogy vagy 1. rohadt veszélyes, vagy 2. nem értik a társak, vagy 3. értik, de elkúrják. Ma Messi is elkúrta, így örülhetnek, hogy Heinze fejese előtt valaki frankón lefogta a nigériai védőt.
17. Gutierrez, akit a röplabda válogatottól küldtek át, hogy megkérdezze, nincs-e valakinél Gerosan (nem volt, így ott fogták), egész jól mozgott, ahhoz képest, hogy állandóan le kellett húznia a fejét, hogy be ne verje.
18. Nigéria a második félidőben annyi gólt lőhetett volna, amennyit akar. Vagyis most már volt helyük, Martins be is próbálkozott, de az Uche nevű cserecsatár rendre elkúrta ..., no meg a másik csere: Odenwingie.
19. Kutya legyek, ha Martins nem kezd a következő meccsen!

Most olvasom a hazai médiában: "Argentína futballozott először Dél-Afrikában". Nézik ezek a meccseket?!


2010. június 9., szerda

"VB 2010 - NYITÁNY"


Az ország lassan rápörög a vébére. A visszaszámlálás megkezdődött: június 12-én, szombaton (néhány óra múlva) a "Tigrisek", a "Teguk harcosok" (avagy a dél-koreai zászló harcosai) Herkules ivadékaival vívják első meccsüket a dél-afrikai vébén. (Győzünk, semmi kétség! A görög héroszok a múlt, a tigrisek a jelen és a jövő! Például meglepődtem, hogy a kapuban nem Nikopolidisz kezd, aki az utóbbi 60-65 évben megbízhatóan védte a hellének hálóját! Csak nem visszavonult?!) Érdekes, egyébként, ez a párosítás: két olyan csapat találkozik, melyekről nem mondható, hogy lángbetűkkel írták volna föl a nevüket az égre, hogy azokat onnan soha letörölni ne lehessen, ám mindkét csapat alkotott már valami emlékezeteset! No, nem mostanában, hanem éppen két világversennyel ezelőtt. A tigrisek 2002-ben, máig heves vitákat kiváltó körülmények között lettek negyedikek a japánokkal közösen rendezett tornán. Olasz és spanyol szurkolók még ma is oda-odanyúlnak az oxigénpalackhoz egy slukkért, vagy éppen reszkető kezekkel bontogatják a Xanaxot, ha Dél-Korea megemlítődik, arról nem is beszélve, hogy a kérdéses meccsek játékvezetőit annyiszor szúrták át vudu tűkkel, hogy abból kijönne egy komolyabb sárközi hímzés. (Ha valakit érdekel egy súlyosan elfogult, azaz anti-koreai videó az eseményekről, itt megnézheti: http://www.youtube.com/watch?v=ddUKHMLAckE)
A görögök meg 2004-ben nyertek EB-t úgy, hogy a torna előtt 100:1-re adták a görög győzelmet. A szép futball kedvelői keseregtek, a többiek meg azt mondták: aki több gólt rúg, és kevesebbet kap ...
Mindkét csapatnak megvan tehát az oka az alázatra. Kifutott egy jobb eredmény, de itt az idő, hogy bizonyítsanak! Koreában nagyjából ennek megfelelően alakul a hangulat: folyamatos volt a tudósítás a nemzeti csapat fölkészüléséről, de nem volt semmi extremitás. Elmondták, kinek hány gólt rúgtak a fiúk, ki marad ki a keretből, s ki utazik, de semmi különös.
Kábé két hete látom, hogy rámozdultunk: a boltokban, persze, már régóta árulják a szurkolói relikviákat, ám az igazi őrület csak nemrég kezdődött. Popsztárok, tévés személyiségek vetették be magukat, ám nem csak ők: először az tűnt föl, hogy a Korea Exchange Bank-ben vörös mezes, szurkolói sálas, kis ördögszarvakat viselő nénik és bácsik fogadták az ügyfeleket. Abban az országban, ahol még hegeszteni is öltönyben szoktak, ez egy csöppet meglepő volt. Aztán elárasztották a bevásárló központokat és azok környékét a képek, installációk, focilabdák, egyebek, megjelentek az utcákon az óriásplakátok, a tévében a reklámok, s minden, ami kell a hírveréshez. A lent látható képek például az itt Homeplus-ként ismert Tesco előtt készültek.

Közben egyébként a csapat felől szerény, de önbizalommal teli nyilatkozatok jöttek. A
legnagyobb király, természetesen Pák Dzsi Szang:
leginkább az ő fotóival van tele az ország. A másik nagy áruházlánc egyik üzletében, az E-Martban láttam ezt az installációt, amelyen Dick Advocaatnak, az előző vébén közreműködő holland kapitánynak ígérik meg a vörösök a meg nem alkuvó harcosságot.

Közben nem csak a játékosok, no meg a hype-ot meglovagolni kívánó kisebb-nagyobb cégek készülődnek, hanem a szurkolók is. A magukat Vörös Ördögöknek hívó szurkolói csoport elképesztően szervezett: az ország számos pontján hoztak létre utcai szurkolói pontokat. Buszánban és Dzsedzsun például stadionokban fogják buzdítani a kedvenceket. Az utcai szurkolás a 2002-es vébén jött divatba: azóta minden koreai
vébémeccs idején ellepik a vörösök a szöuli városháza előtti füves területet, ahol aztán a meccs idejére valóban elszabadul a pokol! De nem csak itt lehet szurkolni: nagy tömeg gyűlik össze a város déli részén, a COEX-nél is, de fogadok, hogy zsúfolásig megtelnek majd a város kedvelt szórakozónegyedeinek (Hongde, Sincson, Gángnám , Dzsongno, Mjangdong stb.) kocsmái, bárjai, különböző rendű és rangú vendéglátó egységei. A szórakozóhelyek többsége ingyen italos/ételes akciókkal csábítja a szurkolókat, de a nagy multiplex mozik is kinyitnak, ott is lehet drukkolni! Ma valószínűleg ezek a fedett helyek lesznek népszerűbbek, mert szinte egész nap zuhogott az eső és kellemetlen szél is fúj. Bár a vérszurkolókat ez sem ijeszti el: a szodzsu+sör-meghajtású "vérvörösök" már napközben kimentek a város központjában lévő térre, s esőkabátban várják az esti kezdést. Szerintem addig sem unatkoznak: http://sports.news.naver.com/wc2010/albumRead.nhn?seqNo=19040&order=0
Egészen friss fejlemény: az előbb járt itt egy tanítványom, aki hozott 12 darab fánkot a Krispy Kreme-ből (a legnagyobb királyság fánk kategóriában!), meg egy ajándék perselyt, amely (természetesen) labdát formáz, s a következő föliratok díszítik: "Korea Fighting!", "Valósítsd meg az álmodat 2010-ben", "Légy hős" valamint "Hajrá, Bajnok".

Nos, fél kilenckor elkezdődik a harc!


2010. június 4., péntek

"KÉTSZERESEN MAGYAR ORSZÁGIMÁZS"


Tegnap, június 3-án, a szöuli Sogang Egyetemen megnyílt Magyar Tibornak, a szöuli magyar nagykövetség gazdasági igazgatójának fotókiállítása. A kiállításon csaknem 50 képet láthatnak az érdeklődők Budapestről és Magyarország egyéb városairól, tájairól. Az egyetemen Kelet-Közép-Európa kutatással is foglalkoznak, ezért. A megnyitón ott voltak az egyetem vezetői (rektor, rektorhelyettesek), és Lengyel Miklós, magyar nagykövet is.

Szerintem tök jó, hogy ilyen módon is hírét lehet vinni az országnak! Egyébként a város másik felében tegnap nyílt egy nagy utazási/turisztikai kiállítás: magyar standdal. Nyomulunk ezerrel! :-)

Itt egy kis ízelítő abból, mit láthatnak a szöuli érdeklődők:



Nekem a hortobágyi és a pannonhalmi kép jön be a legjobban!