A nagyvárosi fiatalok egy viszonylag szűk körében ugyan Koreában is divatba jött az utóbbi időben a szilveszteri bulizás, a többség azonban továbbra is inkább értetlenül néz, ha az európai ismerős azt firtatja: hol, hogyan tölti december 31-e éjszakáját. Mert bár Szöul belvárosában egész komoly tömeg gyűlik össze az éjféli harangkondításra, egy ekkora városban ez nem nagy kunszt - ráadásul abban a tömegben erősen reprezentált az expatrióta népség. Mert az év fordulóját Koreában éppúgy mint Kínában, Japánban, Mongóliában vagy Vietnamban igaziból a holdnaptár szerint ünnepelik január végén, február elején. A pontos meghatározás szerint a holdnaptár első napja a téli napforduló utáni második újholdra esik - így idén tegnap, február 3-án volt az év fordulója. A holdújévről sok helyen lehet olvasni - miránál például több bejegyzésben is -, ezért ezzel most nem untatlak benneteket. Ehelyt a hagyomány és a modern kor egy olyan összefüggésére koncentrálnék inkább, amely a holdújévvel is összefügg, és meglehetősen árulkodó a koreai mentalitással kapcsolatban.
Hazai tapasztalatainkból is tudjuk: az ilyesféle nagy, családi ünnepek mindig jó alkalmat jelentenek a vásárlásra, az ajándékozásra, a pénzköltésre. Egyes koreai honlapok szerint a családok ilyenkor átlagban 200-300.000 vont költenek ajándékokra, de az ünnep előtti hetek áruházi kínálatát és a vásárlási kedvet elnézve úgy gondolom, ez visszafogott adat - ennél, szerintem többet költenek a népek! Az áruházakban, bevásárlóközpontokban (és a kisebb boltokban) már hetekkel az ünnep előtt megjelennek a speciálisan az alkalomra összekészített ajándékcsomagok. Mivel az ünnep egyik fontos eleme itt is az evés valamint az eltávozott felmenők "jól tartása", a kínálat egyik komoly szegmense az élelmiszer: hús mindenféle formában, fagyasztott és szárított hal, gyümölcskosarak, ginszeng mindenféle formában, méz és vadnövények, amit az ember el tud képzelni. Szintén népszerűek a különböző piperecsomagok, tisztálkodószerek, de rengeteget látni az egészségmegőrzést szolgáló szerekből összeállított csomagokból is. Van, persze, kávé- és italcsomag is, amint azt otthon is megszokhattuk.
A koreaiak egyébként meglehetősen praktikusak az ajándék kiválasztásában. Olyannyira, hogy az ajándékok egy része nekünk, európaiaknak furcsának tűnik föl. A ginszeng termékekből összeállított csomagok, persze, nem ebbe a kategóriába tartoznak, azokban semmi meglepő nincs:
Nem okoznak meglepetést az italokkal megrakott pakkok sem - ismerős látványt nyújtanak még akkor is, ha vannak hagyományos, koreai innivalók is -, és a kávés csomag is simán ott díszeleghetne bármely hazai üzlet polcán.
A szárított halon talán már el lehetne gondolkozni - ám ha számításba vesszük, hogy a tengeri herkentyűk a hétköznapokban is komolyabb szerepet kapnak itt, egy félszigeten, mint a csont szárazföldi Magyarországon, talán nem is annyira meglepő, hogy az ünnepre is sok ilyesmit ajándékoznak. A hal egyébként is hagyományos holdújévi ajándék.
Ennél egy fokkal zavarba ejtőbb a különféle olajok jelenléte. Ezek gyakran szójaszósszal, ecettel, esetleg szárított, ízesített moszattal kombinálva kerülnek díszes csomagokba.
A rágcsálni való szárított marhahús nálam már határeset, de az igazi meglepetést a számtalan színben, méretben, ízesítéssel prezentált löncshús, a "spam" és a hasonlóan gazdag választékban kapható tonhalkonzerv váltja ki. Valahogy nehéz elképzelni magamat az ilyesfajta ajándékozás bármelyik végén! "Mit kaptál karácsonyra?" "Tíz doboz gyíkhúst. És te?" "Képzeld, én meg egy csomó tonhalat."
Persze, értem én: más szokások, más mentalitás. Itt magától értődő, hogy az ajándék legyen praktikus, nálunk meg inkább az, hogy ne legyen hétköznapi. Volt már olyan, hogy a látogatóba érkezőtől 15 guriga vécépapírt kaptam ajándékba, de olyan is, hogy az egyik tanítványomtól két alsónadrágot. Amikor ezt elmondtam a Magyarországra készülő, a magyar ajándékozási szokásokat firtató tanítványomnak, egy darabig fürkészve nézett - nem értette, mi az érdekes ebben. 15 csomag vécépapír tökéletes vendégajándék, bökte ki végül. Belátom, hogy végtelenül praktikus, s jobb hasznát veszi az ember, mint pl. egy virágcsokornak, mégis eltanácsoltam attól, hogy nálunk vécépapírt ajándékozzon - maradjon az unalmas megoldásnál: virágot a nőnek, egy palack bort a férfinak. Értette ő, persze, de csóválta a fejét és egy picit sziszegett.
