GYORSÍRÁSOS NAPLÓJEGYZETEIBŐL
Május 3., Szász-Besztercén – Május 1-én este 8.35-kor indultam el Münchenből, másnap reggelre értem Bécsbe. 6.46-ra kellett volna érkeznem, de a vonat egy órát késett. – Buda-Pesth csodálatos város, már amennyit a vonatból láthattam belőle, majd utóbb egy rövid séta során – nem akartam nagyot kerülni az állomástól, mivel ide is késéssel érkeztünk, viszont innen a vonatot időben indították tovább. Olyan érzés kísértett, hogy a Nyugatot elhagytam és a Keletnek vágok neki: a fenségesen hömpölygő Dunán kecses híd visz át a török uralom hagyományai közé. Az est leszálltával befutottunk Kolozsvárra. Az Hotel Royale-ban szálltam meg. Ebédre, azaz már vacsorára piros törökborsos lében pácolt csirkét ettem. Nagyon ízlett, csak éppen szomjas lettem tőle. (NB. receptjét Minának!) Kérdeztem felőle a pincért, és mondta, hogy "paprika hendl" vagy ilyesmi a neve, s mivel nemzeti eledelnek számít, a Kárpátokon belül kapok bárhol. Tört németségem hasznomra válik itt – nem is tudom, hogyan boldogulnék nélküle. ...
... Erdély népe négyféle. Szászok lakják délen s kevesebben északon, oláhok közé ékelődötten, akikről újabban az hírlik, hogy dák származékok. Magyarok lakják nyugaton, székelyek pedig keleten és északon. A székelyekről azt olvasom, hogy az eleik Attila hunjai voltak. A néprajz tudósai viszont állítják, hogy a Kárpátok koszorúján belül a világ minden babonája meglelhető, mintha a képzelet boszorkányszele hordta volna össze. Ha állításuk igaznak bizonyul, az érdekesebbjét feljegyezhetem magam is. (NB. a babonák felől megkérdezni a grófot!) ...
... A hegyek lábán túl a Kárpátok gerince vonul méltóságosan. A délutáni napfény elénk tárta káprázatos színeit – a bércek árnyékában mélykéket és bíbort, zöldet és barnát a gyep meg a sziklák találkozásánál, majd fel a fehér ormok birodalmáig a szakadozó szirtek tarkaságát. Itt-ott óriás hasadékokból, ahogy a nap alább szállt, vízesések csillogása tetszett elő. Egyik útitársam, amint egy hófödte csúcs alá érkeztünk, s mintha egyenest annak tartottunk volna, megérintette a karomat, úgy suttogta: – Nézze! "Ish-ten-zek!" – Vagyis az Isten trónusa. Amint ezt megmagyarázta, jámboran keresztet vetett."
Bram Stoker: Drakula gróg válogatott rémtettei
Bartos Tibor magyarította
Árkádia, Budapest, 1985
Komolyan nem emlékeztem, hogy Bram Stoker Drakulája ilyen mulatságosan kezdődik! Véletlenül került elém megint egy új hardverrel, s nem álltam meg, elkezdtem olvasni. Pedig annyi minden mást kellene: muszájból! Erre, Drakula, fölindulásból, angolul. A magyart csak megkerestem a neten, mert hát mégis ...
Ugyanígy jött Hawking A Brief History of Time-ja. Ezeket olvasom, miközben Rakovszky Zsuzsát és Pák Ván Sza-t kellene ...