Egy napja tűnődöm a következőn: ha azt álmodom, hogy a falon átdörömböl a szomszéd miközben alszom, akkor miért nem úgy folytatódik a történet, hogy azt álmodom, hogy fölébredek?! Hanem fölébredek. Azt mondhatjátok (ezt mondta mira is): a valóságos dörömbölés (vagy más zaj) épül be az álomba, azért. De akkor meg miért nem az történik, hogy simán fölébredek a dörömbölésre (vagy más zajra)? Hanem előbb beleálmodom az alvásomba, s csak utána riadok föl. Hogy fogalmilag tisztázott legyen: a valóságos zaj miért nem közvetlenül hat a valóságos (alvó) lényemre (testemre)? Miért van szükség az álom imaginárius feedbackjére ahhoz, hogy a valóság (zaj) eljusson a valósághoz (alvó lényem/testem)?
Anticipációk:
1. Tessék ezt is fölolvasni, hátha javít az oktatók renoméján!
2. Balázs, ne tapadj le a "valóságos lény" szókapcsolatnál! :-)
