Vannak dolgok, amiket vitán felül jól csinálnak itt, Koreában. Ilyen például a szelektív szemétgyűjtés, ami persze inkább a városiasabb vidékekre jellemző. Erről részletes beszámolót olvashattok, és diavetítést nézhettek meg miránál, úgyhogy itt legföljebb még annyit: nemrég, egy napos délután tett sétánk alkalmával fölfigyeltünk a szemétgyűjtő házikó falára kifüggesztett néhány papirosra. Nekiálltam kisilabizálni, mi lehet rajta, sőt, kisvártatva a segítségemre sietett az egyik barátságos lakótelepi őr is, akivel egyébként leginkább épp a szemétgyűjtő vasárnapokon szoktam angolul-koreaiul vegyest, "eldiskurálni". Kiderült, hogy a papírokon részletes lista olvasható azokról a hulladékká vált tárgyakról, amelyek vagy méretük vagy anyaguk okán nem sorolhatók be a szokásos kategóriákba, így ezek elszállításáért külön fizetni kell.
Kinagyítva talán ki lehet silabizálni: például egy termetes, 500 literesnél nagyobb hűtő elszállításáért 8.000 vont kell kiperkálni, míg egy 300 literesnél kisebbtől már 4.000-ért megszabadulhatunk. (A forint/von váltószám jelenleg kb. 6.) A 19"-nél nagyobb tévét 5.000-ért, az annál kisebbet 3.000-ért adhatjuk le. A monitor 2.000-et kóstál, egy billentyűzetet pedig bagóért, egy ezresért elvisznek. A vasaló 2.000, a hangszóró/hangfal mérettől függően 2.000 vagy a duplája. Ha méretesebb dolgok válnak fölöslegessé, kicsit mélyebbre kell nyúlni a tárcába: egy egyszemélyes ágyért 10.000 vont kell fizetni, de ha a matrac is megy vele, az plusz 5.000. A kétszemélyes ágy 15.000 - igaz, ez sem olyan nagy összeg. A megunt, nagyméretű zongorát voltaképp olcsóért viszik, 15.000 vonért, a pianínótól pedig még kedvezményesebben, 10.000-ért megválhatunk. Egy roncs bicikli 3.000, de ugyanennyiért megy el a szőnyeg is - nem szőröznek vele: mindegy mekkora. Tulajdonképpen egyik sem olyan drága, de azért egy komolyabb lomtalanítást érdemes előbb átgondolni! Igaz, néhány naponként körbejár a lakótelepen egy kis teherautó, amelynek hangszórójából folyamatosan szól a monoton kántálás: tévét, számítógépet, monitort, egyéb elektronikai cuccokat ingyen átvesznek (azt hiszem). Fölteszem, a bennük lévő, meglehetősen értékes fémek miatt érdemes elszállítani ezeket, s így mindenki jól jár: a lakók nem fizetnek, a vállalkozó leadja a fémet, s ez így elég környezetbarát is.
De nem is erről akartam én igazából beszélni, hanem egy másik eszes, praktikus, környezetkímélő megoldásról, amit a kisebb-nagyobb boltokban, szuper- és hipermarketekben alkalmaznak. Ezeken a helyeken óriási mennyiségben termelődik kartondoboz: miután kirakják a polcokra az árut, ott a rengeteg göngyöleg. Itt az a szokás, hogy ezeket erre szakosodott - rendszerint idősebb dolgozók - laposra hajtogatják, majd a pénztárak mögött kialakított asztalkák mellett fölstószolják azokat. Az asztalok (vagy pultok) csomagolásra szolgálnak, ezért minden szükséges kellék oda van készítve: széles ragasztószalag, mellyel újra össze lehet állítani a papírdobozt, olló, hogy el lehessen vágni a szalagot, meg egy másik fajta szalag, ha valaki át is akarná kötni a csomagot. Voltaképp roppant egyszerű, mégis nagyon hasznos. Az emberek többsége autóval jár az ilyen helyekre vásárolni, ezért a (rendszerint nagy mennyiségű) árut nem nejlon szatyrokba, hanem ilyen dobozokba pakolja, amit aztán bedob a csomagtartóba. Valahogy így néz ki ez a dolog:
Nálunk egyébként úgy működik, hogy a vásárláskor összeállított, és a hazaszállításnál használt dobozok otthon átalakulnak szelektív szemetet gyűjtő konténerré, hogy vasárnap aztán kiüríttessenek, s megtalálják helyüket a szelektíven gyűjtött papírhegy tetején.
Zárójelben még annyit: az egyik nagy áruházlánc fokozatosan átállt arra, hogy a műanyag szatyrokat az amerikai filmekből ismerős papírzacskókkal helyettesítse, így is ösztönözve az embert a dobozolásra. Mintha ők is tudnák, amit mi, magyarok, talán minden más népnél jobban tudunk: "Dobozolni a legjobb a világon! A legméltóbb emberi tevékenység!"
S bár eszemben sincs, hogy versenyre keljek ezzel a zseniális alakítással, itt egy másik filmecske arról, MI hogyan dobozolunk:
(Illetve mégsem, mert a nyomorult Blogger nem akarja.)
