"NA, VAJON MI LESZ?"

Ahogy az várható volt, a dél-koreai hadsereg ma délután elkezdte a napokkal ezelőtt elhalasztott, néhány órás éles lőgyakorlatot Janpjang szigetén, amelyet néhány héttel ezelőtt észak-koreai ágyútűz ért. A gyakorlat során a tengerbe lőnek különféle fegyverekkel, kb. 10 kilométerre délre a tengeri határtól. A tévében órák óta ez a téma, ugyanazokat a képeket mutatják, és párhuzamosan a Biztonsági Tanácsbéli fejleményeket, illetve azok hiányát.

Itt meg azt magyarázza az Észa-Koreát megjárt Bill Richardson, volt amerikai ENSZ nagykövet, hogy találkozott a DMZ-ért felelős északi főtiszttel, akivel megállapodtak abban, hogy "forródrótot" hoznak létre a két hadsereg között, s bár az északi főkatona nem válaszolt közvetlenül arra a kérdésre, hogy mit tesznek, ha a déliek megtartják a lőgyakorlatot, Richardson beszédesnek tartja magát a tényt, hogy nem vágta rá a csávó, hogy akkor ők is lőnek. Ez, szerintük talán annak a jele, hogy egy csöppet visszahátráltak az északiak a  még tegnap is használt, rendkívül ellenséges retorikától.

A tévében továbbra is megy a tudósítás a fejleményekről, de alapvetően nyugodtság van.


UPDATE (16.32):
Jaj, ez nagyon aranyos: az északiak bejelentették, hogy az előbb emlegetett Richardson - aki a legújabb hírek szerint azt is elérte, hogy az északiak visszaengedjék a nukleáris programokat vizsgáló ellenőröket - valójában azért jött, hogy ajándékot hozzon az ország vezetőjének, Kim Dzsong Ilnek. Vajon mit vitt neki? Egy rendes öltönyt? Egy Ray Bant? Egy raklap Laphroaig-ot?

"RÁLÁTÁSOK"

Észak-koreai támadásra készítik fel a dél-koreaiakat

2010. december 15., szerda, 9:15

Dél-Koreában az ország történelmének eddigi legnagyobb polgári védelmi gyakorlatát tartották szerdán, amelyen egy esetleges észak-koreai légitámadásra készítették fel a lakosságot.

Polgári védelmi gyakorlatot tartottak szerdán kora délután Dél-Koreában, országszerte megszólaltak a szirénák, a polgároknak a legközelebbi menedékhelyekre kellett menekülniük tizenöt percre. Közben egy tucat vadászgép emelkedett a levegőbe észak-koreai légitámadást szimulálva. Szemtanúk szerint a dél-koreai városok utcái pillanatok alatt elnéptelenedtek, leállt a forgalom.

Az iskolai tanítást is felfüggesztették, a tanároknak és diákoknak egyaránt a kijelölt menedékhelyekre kellett sietniük. A magasabb épületek lakóitól azt kérték, a lift helyett inkább a lépcsőt használják a meneküléshez. Hét szöuli metróállomáson tűzoltók, katonák és kormányzati tisztviselők bevonásával gyakorlatoztak. Az akció miatt a hajó- és légiforgalom nem állt le, de az autópályákon haladó autósokat arra kérték, hogy lassítsanak le.

A Nemzeti Válságkezelő Hivatal (NEMA) közlése szerint ilyen átfogó evakuációs gyakorlat most először volt azóta, hogy 1975-ben elfogadták a polgárvédelmi törvényt. Szöul eddig csak jóval kisebb, mindössze a szirénákat megszólaltató akciókat szervezett, amelyekről a lakosság többnyire tudomást sem vett.

A szerdai polgárvédelmi gyakorlat keretében a NEMA munkatársai ellenőrzik többek között azt is, hogy az országszerte kijelölt, összesen 25 724 menedékhelyen megfelelő túlélő-felszerelés áll-e a lakosság rendelkezésére.

Észak-Korea a harmadik atomrobbantásra készül

A mostani különleges művelet célja, hogy a polgárok hatékonyan meg tudjanak küzdeni egy olyan helyzettel, mint amilyen Jonpjong szigetének ágyúzása is volt novemberben. A lakosságot egyre inkább aggasztják az észak-koreai provokációk - olvasható a NEMA közleményében, amely a nem szűnő észak-koreai katonai fenyegetésre, a vitatott tengeri határ térségében kialakult feszültségre, illetve egy harmadik föld alatti atomkísérlet eshetőségére hívja fel a figyelmet.

A Csoszun Ilbo című dél-koreai lap azt írja szerdán hírszerzési forrásokra hivatkozva, hogy Észak-Korea tavaszra fejezi be az előkészületeket a harmadik atomrobbantáshoz az ország északi részén fekvő nukleáris gyakorlóterepen, ahol javában fúrják az ehhez szükséges egy kilométer mély aknát.

Ezt olvasom egy magyar újságban. Ha volna hozzátartozóm Koreában, azonnal nyúlnék a telefon után, s kérdezném: "Mi a fene van?! Jól vagy?" Hozzátartozóm ugyan (jelenleg) nincs Koreában, ám én is "hozzátartozó" vagyok, ráadásul ITT, ezért a következőket szeretném közölni:

1. A mai nap olyan volt itt, mint az összes többi. Semmi, de semmi nem történt.

2. Vizsgáztattam a Szöultól kb. 50 kilométernyire lévő jongini kampuszon. Jelentem, esemény nem történt. Egy-két tanítvány zavarba jött a kérdésektől, de ez aligha az északiak műve. Nem tanulták meg a nyelvtörténetet. Pont.

3. Nem hallottam szirénát, nem kellett elhagynunk az épületet. Elmentem ebédelni, akkor mégis elhagytam a "bázist", de önszántamból. Az ebéd jó volt - egyébként. Jukkedzsáng (húsos, zöldséges, paprikás-erős leves), halszeletkék panírozva, tofu, kimcsi. Nem nagy izgalom, ha szabad így fogalmaznom.

4. Ma többször mentem le-föl a lifttel: soha nem kellett lépcsőznöm, ami szerencsés, mert a 15-iken lakunk. Hú ...!

5. Aztán bementem a Bundáng nevű lakótelepre: nem néptelenedtek el az utcák. Az emberek jöttek-mentek. A Homeplus nevű áruházban nyoma sem volt semmiféle extraordinatirásnak.

Ha valami történt itt, azt mi, akik itt vagyunk, nem vettük észre.

Ha MÉGIS történne valami, asszem nem vagyok fölkészülve ...

"TÉRKÉP E TÁJ?"

A nappaliban a falon van egy Korea térkép. Nagy ügy, mondhatnánk, hol legyen?! Vagy a másik oldalról közelítve: milyen térkép legyen a kvángdzsui nappalimban, ha nem Korea?! (Vesd össze: "Miért, mi legyen, Fapuma?") És ha úgy fogalmazok: ez nem egy Korea térkép, hanem az egy Korea térképe? Érdekesebb, nem?! A térkép itt van mögöttem, s azért jutott eszembe, mert előttem meg a tévé képernyője virít, s ott épp Észak-Korea és Portugália gyűrik egymást. A két Korea közül az egyik. (Dél-Korea holnap játszik sorsdöntő meccset Nigériával.) (Közben az északiak belenéztek egy rettenetesen nagy pofonba: 7:0. Ez az, ami gombócból is sok. Azt kell mondjam, a gólarány nem túlzó akkor sem, ha nem ügyetlen társaság az északi válogatott. A hétköznapokban másik ligában játszanak, és ez megmutatkozott. Dzsang Te Sze, a legnagyobb északi sztár épp most kért elnézést a zakóért a déli tévében.) No, de vissza a térképhez! Fölül Kína egy darabkája látszik, alul meg a Koreai-félsziget színesben, egészen lent egy csücsöknyi Japán. Az egyes tartományok szépen berajzolva, a legészakibb északitól a legdélibb déliig, egységesen, ahogy kell. Ha gyanútlanul rápillant az ember, azt gondolhatná, egy ország térképe ez: semmi nem jelzi, hogy a Koreai-félszigeten két állam létezik. Nincs határ, nyoma sincs a nagyjából a 38. szélességi körnél húzódó demilitarizált zónának, amely a valóságban elválasztja egymástól a két országot. Ha közelebbről, tüzetesebben szemügyre vesszük a térképet, azért föltűnik egy-két dolog! A déli részen több nagy város van, fönt alig valami. A lenti területet utak százai szelik át, Északon a térkép jóval szellősebb. Az igazán figyelmes szemlélő azt is észreveszi, hogy ott, ahol a DMZ (Demilitarized Zone) van, az utak egyszercsak a semmibe futnak. Ez a térkép, persze, nem unikum. Alighanem hivatalos, politikai döntés, hogy nem vesznek tudomást a félsziget megosztottságáról: a legtöbb térkép ilyen, itt, Dél-Koreában. Ha azonban az ember a neten keresgél, csupa olyat lel, amelyekre nagy betűkkel beírták a két ország nevét, középre meg mélyen bekarcolták a DMZ-t. Kivéve, persze, ha koreaiul keres.

Ám az igazán érdekes rész még ez után következik! A térkép fölső peremén ugyanis a következő szöveg olvasható: "대한민국 전도", vagyis: Dehán Minguk Dzsando". Azaz (első közelítésben): "Korea teljes térképe". Csakhogy - éppen a félsziget megosztottsága miatt - Koreának nem egy neve van! A "Dehán Minguk" név Dél-Koreát jelenti, hivatalos nevén a Koreai Köztársaságot. Mert Észak-Koreát (pl. a tévé képernyő bal sarkában) közönségesen "Bukhán"-nak hívják itt, Délen, az ország hivatalos neve pedig: "조선민주주의인민공화국", vagyis Dzsoszan Mindzsudzsüi Inmin Gonghvaguk": ez a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. A falamon függő térkép tehát, amely a teljes Koreai-félszigetet ábrázolja mindenféle megosztottság jelzése nélkül, a cím szerint legalább: a Koreai Köztársaság (Dél-Korea) térképe, rajta Phenjannal (Pjangjáng) és a Bektuszánnal (a koreaiak Északon lévő szent hegyével).

No, hogy is kell ezt akkor érteni?! Tudjuk, a két Korea léte politikai/gazdasági/kulturális stb. realitás, legújabb konfliktusaikkal tele van a sajtó. Mindkét ország csapata itt van a vébén, a kettő (a mai hetes után erősen remélem!) nem egy! A mögöttem lévő térkép azonban egy egyesült Koreát ábrázol, pontosabban egy egységeset, amely még/vagy már nem megosztott. A jövő van a falamon? Vagy valamely, soha meg nem valósuló ábrándkép? Esetleg egy önmagát beteljesíteni hivatott jóslat? Fölfuvalkodottság, gőg, sovinizmus? Vagy éppen az öszetartozás érzésének megkérdőjelezhetetlen ereje?

Nehéz volna minden kétséget kizáró választ adni! Magam azt remélem, az előidejű jövő függ itt mögöttem, amit pedig a képernyőn, magam előtt látok, az a múlóban lévő jelen. Tegnap megkérdeztem néhány tanítványomat: drukkolnak-e az északiaknak a vébén? Először nem értették (nem nyelvi problémánk volt!), majd magától értődően mondták: természetesen! A déli tévé korrekt beharangozót adott a meccs előtt, ám a lakótelep melletti kis bolt udvarán, ahol a déli meccsek idején összegyűlik néhány tucat drukker, hogy végigszurkolják az egyik ház falára kivetített meccset, ma üresen álltak a székek és asztalok ... Talán otthon drukkoltak: előttük a tévé, mögöttük ...

No, valami ilyesmi:

"SZOMBAT ESTI KÖZJÁTÉK"

Az előbb értem vissza az egyik környékbeli kis boltból: a tegnapi nap által leapasztott készleteket kellett föltöltenem. Ebbe a boltba ritkán járok, így nincsenek hozzám szokva - 3 perc alatt ketten kérdezik meg: amerikai volnék-e. A hentes elfogadja a választ (nem, magyar), bár nem tudom, mi járhat a fejében, mert már nem szól semmit, csak becammog hátra a raktárba. Úgy képzelem, a húsvágó bárddal belekarcolja a hentestőkébe: "1 db magyar". A hűtött italoknál aztán egy idősebb férfi kérdezi meg: "amerikai"? Neki is elmondom, hümmög. Habár a beszélgetés nem így kezdődött: nekem háttal állva először aziránt érdeklődött, hogy a kezében tartott palack vajon a Jinro termékcsalád Cass márkanevű sörét tartalmazza-e. Tekintve, hogy a "Cass" név 10 centis betűkkel volt fölvésve a másfél literes üvegre, joggal föltételezhettem, hogy emberünk némiképp "befolyásolt". A következő 10 perc aztán igazolta az előföltevést - mert barátságosan ugyan, ám különösebb összefüggések nélkül nagyon hosszan beszélt. A következőket tudtam kihámozni: Viszonylag lazán kezeli a származásra vonatkozó összefüggéseket, mert közvetlenül azután, hogy kiderült, nem vagyok "miguk" (elsőre nem vágta le a magyart), aziránt érdeklődött, hogy akkor talán Bangladesh-ből jöttem-e. Szóba kerül még Mexikó, illetve Japán, bár ez utóbbi valószínűleg már más kontextusban. Mert azt is érteni vélem, hogy az északi-déli konfliktusról beszél (talán itt jött be neki Japán), s arról, hogy az amerikaiak, meg a kínaiak ... mittudomén ... a józan koreait sem értem, ha folyamatosan beszél ... Közben tényleg nagyon barátságosan az arcomba hajol, olyan közel van, hogy teljesen elmosódik az arca, s csak mondja tovább. Valamiért eszébe jut Franciaország: talán azt firtatja, onnan jöttem-e. Ennek ellentmond, hogy kétszer már nyugtázta a Hangári-t. Szép, metonimikus kapcsolódásokat vélek fölfedezni abban, ahogy Franciaországról eszébe ötlik Napóleon, kicsivel később a bor, majd rövid ideig visszatér az alapvető dilemmához: a kiválasztott palack vajon Cass sör-e? (V.ö "sörös", "boros" vagy-e.) Újra említi Napóleont meg Mexikót (fölrémlik valami westernfilmes kapcsolat a két ország között), de már mondja újra Észak-Koreát. Itt, valamely finom váltással, megemlíti, hogy jól beszél angolul, mert valami "nemértemmilyen" egyetemen tanult, ám mire lecsapnék a lehetőségre, hogy angolul elköszönjünk, leesik: mindezt koreaiul mondta. Fölüti fejét a gyanú ... Ezután valami telefonról beszél, tétova mozdulatot is tesz fölső zsebe felé, ám a kockás ing labirintusnak bizonyul: nem találja a készüléket. Gőzöm nincs, miért említette - közvetlenül egy újabb, Északra, Japánra és Amerikára vonatkozó tiráda után. Újra elkövetem a szokásos hibát: mondom neki, hogy láttam a híreket a tévében. Ad egy, keblére ölel, ami egy vidéki kis boltban némi föltűnést (bennem csöppnyi viszolygást) kelt, ad kettő, újabb lendülettel nyomja a koreait, mert lám, a bangladeshi-amerikai, aki magyarnak hazudja magát: beszél koreaiul! Közben kis párosunk (a koreai arc kettő centiméteres körzetéből folyamatosan hátráló "miguk", és a Cass palackot lóbáló, viszonylag hangosan és folyamatosan beszélő "ádzsosi", aki mindegyre keresi inge fölső zsebét) némi figyelmet kelt: először megjelenik egy eladó néni, aki tesz-vesz körülöttünk, de nem érzi elég erősnek magát a beavatkozáshoz. Másodszor megjelenik a hentes, aki már valószínűleg "bevéste", hogy magyar vagyok, de mire megpróbálná lefeszegetni rólam beszélgetőtársamat, megjelenik az autoritás, amolyan boltvezető lehet vagy mi, s ő eltereli az időset. Kicsit később visszajön (a zöldséges részleghez), s bocsánatot kér, én meg hiába mondom: nincs miért ...

Mindezt csak azért meséltem el, hogy jelezzem: 1. A koreai embereket foglalkoztatja az egész világot lázban tartó kérdés: mi lesz a két Korea közötti konfliktus kimenetele, 2. De még inkább az, hogy a kvangdzsui Lotte Martban vásároló külföldi mely országból jött, ám mindenekelőtt az, hogy 3. A szombat este kézben tartott sör vajon "Cass"-e?!