Azért elég rendesen haza tudja vágni az embert a VB, ha hétórás időeltolódással kénytelen nézni! Fél kilenckor az első meccs: ez nagyjából rendben van. Közben lehet vacsorázni, ilyesmi. Utána viszont már nem nagyon lehet semmibe kezdeni, mert tizenegykor jön a második. No, ennek már elég későn van vége, fél egy, egy körül. Ha másnap dolgozni kell, nincs mese: irány az ágy. Ha nem, akkor viszont jön a dilemma: fönnmaradjon-e az ember fél négyig, hogy bevárja, amikor pirkadatkor lefújják a második félidőt?! S ha marad, mert mondjuk érdekesnek ígérkezik a meccs, mivel üsse el az időt hajnalig? Másnap, persze, későn kel az ember, mert azért aludni is kell valamennyit, s mire végez a "reggeli" rutinnal (tea, joghurt, fürdőszoba, kávé, előző esti romok eltakarítása), már jócskán délután van! Akkor megpróbálja utolérni magát a dolgozó, de valamikor időt kell szakítani a napi két étkezés egyikére, nyolc óra körül meg már pillog a magamfajta az órára ... S kezdődik minden elölről!
A VB idejére egyébként átrendeztem a nappalit: a tévével szemközt, a szoba közepén beüzemeltem egy "fekvőkét" meg fejtől egy éjjeliszekrényt. Íme, a harcálláspont, Hite felségjelű koreai sörrel "megerősítve":
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése