Egy napja tűnődöm a következőn: ha azt álmodom, hogy a falon átdörömböl a szomszéd miközben alszom, akkor miért nem úgy folytatódik a történet, hogy azt álmodom, hogy fölébredek?! Hanem fölébredek. Azt mondhatjátok (ezt mondta mira is): a valóságos dörömbölés (vagy más zaj) épül be az álomba, azért. De akkor meg miért nem az történik, hogy simán fölébredek a dörömbölésre (vagy más zajra)? Hanem előbb beleálmodom az alvásomba, s csak utána riadok föl. Hogy fogalmilag tisztázott legyen: a valóságos zaj miért nem közvetlenül hat a valóságos (alvó) lényemre (testemre)? Miért van szükség az álom imaginárius feedbackjére ahhoz, hogy a valóság (zaj) eljusson a valósághoz (alvó lényem/testem)?
Anticipációk:
1. Tessék ezt is fölolvasni, hátha javít az oktatók renoméján!
2. Balázs, ne tapadj le a "valóságos lény" szókapcsolatnál! :-)
11 megjegyzés:
mert aludni jó
Szarva közt a tőgyét ...!!! :-)
Időnyerés? Lehet. De basszus, állítólag másodpercek alatt álmodunk hosszú történeteket! Egy ilyen, az álomban is rövid intermezzo mennyi plusz alvást biztosít?! 3 másodpercet?! ENNYIRE jó aludni?!
Hát az idő fogalma azért relatív. Könnyebb lenne, ha számítógépek lennénk és 0-1-ben menne az agy, vagy lenne valami alapegység. Nem perc, hanem 0 vagy 1. Mert így a 3másodperc elég sok tud lenni, főleg ha az alatt egy hosszabb történetet végigálmodunk. Nem? Nem tudom. A "valós" 3másodperc alatt végigálmodott húsz perces történetet az agy húsz percként könyveli el, és jelzi a testnek, hogy kipihent.
De az is lehet, hogy olyasmi ez, mint a windows indulásánál, amíg bootol a program, addig kiírja, hogy windows. Az még nem a windows, de már valami életjel. Itt meg amíg bootol az agy kirakja szélesképernyőre a felebredes.avi fájlt.
Nem tudom, mindenesetre érdekes kérdés! :) Pár napig munkában lesz mivel lefoglalnom magam. :D
Mi a meló?
Én azon gondolkodom, hogy nem ennyire jó aludni, hanem ennyire muszáj. Jelentkezik egy nem megszokott zavaró tényező, az agy reménykedik, hogy megszűnik, vár egy kicsit - hiszen pihenne - de mivel nem szűnik meg: felébreszt. Ha abba hagyják a dörömbölést amikor még csak álmodod, valószínűleg nem ébredsz fel. Érdekes azonban, hogy "vészhelyzet esetén" azonnal felébred az ember. A tető pedig az agy önbecsapása, amikor azt álmodod, hogy zuhansz, de mielőtt becsapódnál, felébredsz. Pedig ez nem igazi vészhelyzet, bár ez esetben valószínűleg bizonyos értelemben túlhevül az agy, túl sok már az adrenalin az alváshoz.
Az alvásban a valóságos lényedből éppen, hogy a lényed vesz csak részt, a tested pusztán annyiban, hogy abban van benne, abban tárolod. Az olyankor nem csinál semmit, tekintettel arra, hogy vezérlője, a lényed, épp az alvással/álmodással van elfoglalva. Az érzékszerveid viszont, amiket ugyancsak a tárolóegység rejt, ekkor is működnek. (Most azt az ideális estet veszem alapul, hogy az arcodat nem lőtték el Doberdónál, a légnyomástól nem süketültél meg, és bőrfelületed 99%-a sem égett meg ugyanekkor.) Az érzékszerveid (jelen esetben füleid) által regisztrált zaj (dörömbölés a falon) keltette inger az agyadba, valóságos lényedhez továbbítódik, ahol épp álmodás van. Ahol a valóság, akkor, éppen hogy az álom. Gondolom, eltart egy darabig, amíg a két valóság összetalálkozik, majd megkülönböztetődik egymástól. Ezt gyorsíthatja a szomszéd keltette zaj hangereje, intenzítása, ismétlődése, ami új és új ingereket kelt. Ha pedig a szomszéd nem a falon dörömböl, hanem átcsoszog hozzátok és jól hátba vág, na akkor az egy olyan intenzív ingert kelt, amitől a megkülönböztetéshez szükséges idő gyakorlatilag a nullára redukálódik. :-)
A lényeg hogy felébredsz,nem?;-)
Azt nem mondom, hogy nem kellett kétszer elolvasnom, hogy akkor most ki is az, aki dörömböl mikor és hol, meg ki is az aki felébredt vagy még alszik...?:)
Mariann
Anélkül, hogy lényegileg vonnám kétségbe az általad felvázolt jelenség, általad felvázolt értelmezését, azért az csak kikívánkozik belőlem, hogy megjegyezzem: Kissé platonikus. Na jó talán a költői kicsinyítés eszközével éltem az előbb, hiszen a valóságos zaj átszüremkedése az álom fikciójába a legplatonikusabb alakzat amit csak el tudok képzelni. Persze ezzel nem azt akartam mondani, hogy ... csak úgy megjegyezném. :)
Balázs
Az előbbiek mind abból indulnak ki, hogy az álomban megjelenő tartalmak kivétel nélkül aktuálisan előforduló, érzékszervekkel fölfogható ingerekből származnak. De ez, szerintem, nem így van! A szomszéd álombéli dörömbölése nem föltétlenül az álmodással párhuzamosan előforduló, valóságos dörömbölés késleltetett (és/vagy) szublimált, esetleg ideig-óráig ignorált megképezése "odaát".
Én az ugrást nem értem a két, egymástól minden tekintetben különböző "létmód" között! Ez valami olyan, mint a Mátrixban is elmaszatolt izé, hogy ha odabent meghal, akkor idekint is, mert a test nem élhet a tudat nélkül, bla, bla ... Hogy történik meg az ugrás?! Ha úgy vesszük, az alapséma (két világ) "leplatonizálása" nagyon is helyénvaló! De a kérdésem inkább a leírtad (B.) helyzet fordítottjára vonatkozik: a beszűrődés (tegyük föl, hogy arról van szó, s nem valamely szorongás zajként való metaforizációjáról) után az álomtartalom átvált a valóságba ... ennek mi a menete/magyarázata?! Gibson-referenciával élve: mintha valaki rácsapna a szimstim-kapcsolóra ...
Mariann: A fönti okoskodásommal aligha könnyítettem meg a helyzetedet. Ne haragudj! Nehéz napom volt. :-) Néha, egyébként, vonzóbbnak látszana a másik lehetőség: szépen megálmodni, hogy fölébredek, s aztán lássuk, mit csinálok akkor ... mert azt már unásig ismerem, amikor "valóban" fölkönyökölök az ágyban, és azon tűnődöm, hogy "valóban" dörömbölt-e a szomszéd vagy sem ...
Megjegyzés küldése