GYORSÍRÁSOS NAPLÓJEGYZETEIBŐL
Május 3., Szász-Besztercén – Május 1-én este 8.35-kor indultam el Münchenből, másnap reggelre értem Bécsbe. 6.46-ra kellett volna érkeznem, de a vonat egy órát késett. – Buda-Pesth csodálatos város, már amennyit a vonatból láthattam belőle, majd utóbb egy rövid séta során – nem akartam nagyot kerülni az állomástól, mivel ide is késéssel érkeztünk, viszont innen a vonatot időben indították tovább. Olyan érzés kísértett, hogy a Nyugatot elhagytam és a Keletnek vágok neki: a fenségesen hömpölygő Dunán kecses híd visz át a török uralom hagyományai közé. Az est leszálltával befutottunk Kolozsvárra. Az Hotel Royale-ban szálltam meg. Ebédre, azaz már vacsorára piros törökborsos lében pácolt csirkét ettem. Nagyon ízlett, csak éppen szomjas lettem tőle. (NB. receptjét Minának!) Kérdeztem felőle a pincért, és mondta, hogy "paprika hendl" vagy ilyesmi a neve, s mivel nemzeti eledelnek számít, a Kárpátokon belül kapok bárhol. Tört németségem hasznomra válik itt – nem is tudom, hogyan boldogulnék nélküle. ...
... Erdély népe négyféle. Szászok lakják délen s kevesebben északon, oláhok közé ékelődötten, akikről újabban az hírlik, hogy dák származékok. Magyarok lakják nyugaton, székelyek pedig keleten és északon. A székelyekről azt olvasom, hogy az eleik Attila hunjai voltak. A néprajz tudósai viszont állítják, hogy a Kárpátok koszorúján belül a világ minden babonája meglelhető, mintha a képzelet boszorkányszele hordta volna össze. Ha állításuk igaznak bizonyul, az érdekesebbjét feljegyezhetem magam is. (NB. a babonák felől megkérdezni a grófot!) ...
... A hegyek lábán túl a Kárpátok gerince vonul méltóságosan. A délutáni napfény elénk tárta káprázatos színeit – a bércek árnyékában mélykéket és bíbort, zöldet és barnát a gyep meg a sziklák találkozásánál, majd fel a fehér ormok birodalmáig a szakadozó szirtek tarkaságát. Itt-ott óriás hasadékokból, ahogy a nap alább szállt, vízesések csillogása tetszett elő. Egyik útitársam, amint egy hófödte csúcs alá érkeztünk, s mintha egyenest annak tartottunk volna, megérintette a karomat, úgy suttogta: – Nézze! "Ish-ten-zek!" – Vagyis az Isten trónusa. Amint ezt megmagyarázta, jámboran keresztet vetett."
Bram Stoker: Drakula gróg válogatott rémtettei
Bartos Tibor magyarította
Árkádia, Budapest, 1985
Komolyan nem emlékeztem, hogy Bram Stoker Drakulája ilyen mulatságosan kezdődik! Véletlenül került elém megint egy új hardverrel, s nem álltam meg, elkezdtem olvasni. Pedig annyi minden mást kellene: muszájból! Erre, Drakula, fölindulásból, angolul. A magyart csak megkerestem a neten, mert hát mégis ...
Ugyanígy jött Hawking A Brief History of Time-ja. Ezeket olvasom, miközben Rakovszky Zsuzsát és Pák Ván Sza-t kellene ...
3 megjegyzés:
Ó, a jó, öreg gróf története! A nagy klasszikusok előtt remek érzés tisztelegni, így hát érthető, hogy picit "ott ragadtál" a vérszopó gonosztevő karmai között!:)
Különben tényleg érdekes, mennyire jól működtek a dark fantasy műfaj kellékei a Drakula esetében. Mai olvasói szemmel is kellemes a történet, cselekményes az elbeszélés, és mókás az akció!
Nekem két kiadásban van meg. Egyrészt az általad is birtokolt, 1985-ös, apró kis könyvecske, valamint egy vastagabb kiadás, 1989-ből, amit Tar Ferencz fordított. Mindkettőt többször is kiolvastam már!:))
Mármint "általad is idézett...". Valamiért, ma nem mindig azt a szót írom le, amire gondolok. Öregszik az ember.:)
@Admin: Tényleg jó most újraolvasni! És valóban mókás! Ahogy leírja a grófot a fehér fogaival, a hegyes körmeivel és a fölfelé hegyesedő fülével ... jaj, csak nem vámpír?! :-)
Én arra nem emlékeztem, hogy gyakorlatilag Budapesttel kezdődik, s után is elég sok vicces utalás van ránk, no meg a szomszéd nemzetekre.
Megjegyzés küldése