"HUFS NAPTÁR"

Az egyetemünk (Hankuk University of Foreign Studies - HUFS) minden évben megjelentet egy naptárt. Hónapok, hetek, napok, meg persze a nemzeti ünnepek és az egyetemi év legfontosabb eseményei: szünnapok, vizsgaidőszak, effélék. És persze képek minden második oldalon. Évek óta bámulom az egyetemünkön tanított nyelvek országairól készített képeket, s mindegyre hiányoltam a miénket! No, de eljött a mi időnk is! Ma megkaptam a jövő évi egyetemi naptárat két méretben: asztalra helyezhető kicsi, meg falra aggatható nagy formátumban. Már a 12 képet mutató kezdőlapon is gyanús volt az első fotó, de januárra fordítva megjött a bizonyosság: Hungary - Goulash! S hozzá még az, hogy a hagyományoknak megfelelően, a hónap napjait magyarul írták be a naptárba.

Szerintem most tekintsünk el attól, hogy ez nagy valószínűséggel babgulyás ahogyan azt egy osztrák séf elképzeli, s örüljünk a ténynek: sok ezer HUFS-os ezt a képet bámulja majd egy hónapig. Üröm az örömben, hogy január itt holtszezon, s legfönnebb azért néznek majd rá a naptárra, hogy lássák, mennyi telt el az olyannyira értékes szünidőből. Mindenesetre ott vagyunk, ha mással nem, hát a gulyással. Egyébként a társaság nem rossz:

Paella Spanyolországból.

Bibimpap Koreából. És a többi ...
Szerintem a nemzet fölemelkedése onnantól számítható, amikor Magyarországról nem csupán a gulyás jut az emberek eszébe. Addig meg legyünk büszkék erre. Ez sem rossz ...!

"DMZ_02"

A DMZ nagyjából egyetlen olyan helye, ahol valódi interakció van a két Korea között: Pánmundzsam. Folyamatos feszültség, időnként botrányok, néhanapján jó dolgok. A kék épület közepén van egy vonal: innen Dél, onnan Észak. Itt ült az egyik tárgyalódelegáció, ott a másik. Ha nem jön be északi, át lehet menni a túloldalra a látogatónak. Ilyenformán voltam Északon. Ha mégis bejön egy északi határőr, akkor viszont: nem szabad ránézni, beszélni vele, bármilyen formában  kontaktusba kerülni. A déli katonák naphosszat az északiak mozdulatait figyelik, s viszont. A szemkontaktus okozta konfliktusok elkerülése végett a déliek napszemüveget hordanak. Csupa Ray Ban-es pali ...

"DMZ"

Ma délután 3 óra körül elsült egy dél-koreai aknavető az Észak-, és Dél-Koreát elválasztó demilitarizált zóna, a DMZ környékén, Pádzsu körzetében. A déliek azt mondják, véletlen volt, s erről azonnal értesítették az északiakat is (szerencsére déli területen landolt a lövedék), mindenesetre nem jött jól az amúgy is feszült helyzetben: amerikai/dél-koreai tengeri hadgyakorlat, északi fenyegetőzés, kínai javaslat.

A DMZ: 
"The Korean Demilitarized Zone (Korean: 한반도 비무장지대) is a strip of land running across the Korean Peninsula that serves as a buffer zone between North and South Korea. The DMZ cuts the Korean Peninsula roughly in half, crossing the 38th parallel on an angle, with the west end of the DMZ lying south of the parallel and the east end lying north of it. It is 250 kilometres (160 miles) long, approximately 4 km (2.5 mi) wide and is the most heavily militarized border in the world. The Northern Limit Line, or NLL, is the de facto maritime boundary between North and South Korea in the Yellow Sea and the coastline and islands on both sides of the NLL are also heavily militarized."

Furcsa hely: tele van aknákkal, ember nem járta vidék évtizedek óta. Hacsak nem számítjuk az ide-oda járó diverzánsokat meg a (főként) északról próbálkozó menekülőket.

Choi Byung Kwan, fotóriporter, az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején végigjárta a DMZ-t és elképesztő fotókat készített. "Gyakran látok megkapó vadvirágokat, amelyek aknamezőkön fekvő, rozsdás sisakok golyó ütötte lyukaiból virágoznak ki. Ezek egyszerre örvendeztetik meg a szívemet és töltenek el mély fájdalommal, mert mintha halott katonák ifjú lelkei elevenednének meg bennük ..."

"FACELIFT - UPDATE"

Most néztem a The Korea Herald címoldalán a statisztikákat: a vezető hírek között első helyen áll a tudósítás arról, hogy egy tanárt egy kiskorú tanítvány megrontásával vádolnak. Második a dél-koreai sziget ágyúzásához használt északi lövedékek elemzése, azt pedig egy olyan írás követi, amely a déli katonai készültség növeléséről szól. Aztán jön egy cikk az újabb északi fenyegetésekről, az 5. pedig egy rövid hír arról, hogy Sarah Palin az elmúlt hónapokban sem lett eszesebb egy jottányival sem. (Egy rádióadásban odanyilatkozott, hogy a jelenlegi feszült helyzetben "nyilvánvaló, hogy észak-koreai szövetségeseink mellé kell állnunk". Amikor kijavították, nagyjából azt mondta: "no, meg persze a déliek mellé".) És igen, a 6. helyen ott van a fő hírek között a mi kis szépségversenyünk! Basszus, ha mondjuk, egy San Marinó-i újságról lenne szó, ahol baromira nem történik semmi, esetleg megérteném! De itt most épp van egy kis háború, a miniszterelnök elfogadta a védelmi miniszter lemondását, megy az Ázsiai Játékok, s akkor vezető hír a magyar "műnőkről" szóló beszámoló?! A legolvasottabb írások között hátrébb, a 9. helyre szorult a kis színes: egy vetkőző cambridge-i egyetemista, a modellkedés buktatói és Oprah "befurakodtak" elé ... Ezeket olvassák leginkább az itteni angol ajkúak ... akkor nekik is: "Köszönjük, Olvasók!"

"FACELIFT"

Régóta tervezem, most belekezdtem: föltettem az oldalra néhány Koreáról szóló blogot és az ország, a nyelv iránt érdeklődőknek talán érdekes vagy hasznos linket. Az elején tartok (az anyaggyűjtés közben jöttem rá: meglepően sok ilyen webhely van!), de igyekszem mielőbb befejezni. Keresgélés közben nagy segítség volt cotta blogja, amit külön is a figyelmetekbe ajánlok (főleg, ha koreaiul akartok tanulni) - sok érdekes weboldalra ő hívta föl a figyelmemet. Köszi!

Egyébként meg, ha már a "facelift"-nél tartunk: egy magyarországi esemény ismét átlépte a koreai angol nyelvű sajtó ingerküszöbét. (Utoljára talán a vörösiszap-katasztrófa idején cikkeztek kis hazánkról.) Nem, nem a magánnyugdíjpénztárak körül kialakult helyzetről írtak, s nem is a stagnáló magyar gazdaságról. Nem érdekelte őket a forint árfolyammozgása, a Biszku-ügy, és nem találgatják, ki lesz a legfőbb ügyész. Nem, a The Korea Herald internetes kiadását ma más hozta lázba. Ez:

A hír szerint Magyarországon az idén is megrendezik a plasztikai műtét(ek)en átesett hölgyek szépségversenyét, a "Miss Mű(anyag) Magyarországot". (Hú, csak el ne maradjon valamiért!) A versenyen kizárólag orvosi igazolással lehet részt venni: bizonyítani kell, hogy történt(ek) beavatkozás(ok) - "natúr" nők nem nevezhetnek. A bírálók a versenyzők szépségét és az elvégzett plasztikai műtétek minőségét vetik össze. (Ez vajon hogy megy? "Itt egy első osztályú ajakföltöltés: 9.5 pont. Ott egy szuper szilikon mell, és nézzék csak, alig látszik a vágás! 10 pont!) A 22 éves Kertész Timea elálló füleit operáltatta meg először még 17 éves korában, s az eredménytől annyira megjött az önbizalma, hogy később nem volt megállás: mellplasztika, fenékimplantátum. Remek! Köszönjük, Timea!

Hogy emberek ilyen baromságokkal foglalkozzanak! És ez vonatkozik mind a "szépségverseny"  kitalálóira és közreműködőire, mind pedig a Herald sasszemű riporterére! Neked is köszönjük, Moon Ye-bin!

"ÉSZAK ÉS DÉL ÚJRA"

Az előző posztban emlegettem az északi zsarolós technikát: fenyegetéssel, követelőzéssel, olykor sima gyilkosságokkal próbál Észak-Korea újabb és újabb élelmiszersegélyekhez jutni. (A 90-es években visszafogottabb becslések szerint legalább 600.000 ember halt éhen, mások szerint az éhezés következtében korai halált haltak száma megközelítette a 2 milliót, míg olyanok is vannak, akik 3 millió áldozatról tudnak. A helyzet a következő évtizedben valamennyit javult, bár a 2007-es árvizek újabb krízist idéztek elő. A helyzetről sokat elárul, hogy '92-ben az "együnk kétszer egy nap!"-kampánnyal igyekeztek orvosolni az élelmiszerhiányt.) Most olvasom: Dél-Korea fölfüggesztette a két ország Vöröskeresztje közötti tárgyalásokat, melyeknek a háború által szétszakított családok találkozásának megszervezése lett volna a föladata. Októberben még egyezkedtek, de Pjangjáng (Phenjan) 500.000 tonna rizst és 300.000 tonna műtrágyát követelt a találkozások folytatása fejében. Sima, egyszerű, arcátlan zsarolás ... akkor nem "bizniszeltek". Most egy darabig megint nem fognak.

A helyzet, persze, nem egyszerű: az élelmiszersegély megtagadása esetleg déli családok Északon rekedt rokonait, gyerekeket ítél (éh)halálra.

"ÉSZAK ÉS DÉL"

Ha nem használtam volna el az előző bejegyzéshez a kifejezést, most azt kérdezném: "Ez meg mi ez?" És tennék utána rohadt sok fölkiáltójelet ...

A hír most már nyilván kevés embernek hat újdonságként: az észak-koreai hadsereg ma délután lőni kezdett egy dél-koreai szigetet a Sárga-tengeren lévő, képzeletbeli határvonal közelében. Civilek házait gyújtották föl a lövedékek, eddig két dél-koreai tengerészgyalogos meghalt, többen megsebesültek. Tele van a történettel a világ-, és a hazai sajtó is. Itt meg szinte megállás nélkül erről szól az összes tévécsatorna műsora. Nincs pánikhangulat, az ittenieken nem félelem érződik, inkább tehetetlen düh, némi értetlenséggel vegyítve. "Ez meg mi ez?!?!?!?!?!?"

Értem én, hogy az északiak már évtizedek óta hasonló akciókkal zsarolják a délieket, az amerikaiakat, Kínát és az oroszokat, gyakorlatilag az egész világot: hol urániumdúsítással dicsekszenek, hol robbantásokkal fenyegetőznek, időnként föllőnek egy-egy rakétát, vagy ha úgy hozza kedvük, állítólagosan a biztonsági zónába tévedt civileket lőnek le habozás nélkül, de egy hadihajó megtorpedózása is megteszi, csak figyeljenek rájuk, s mindenekelőtt: küldjenek élelmiszersegélyt (évek, évtizedek óta tart az éhínség!), bármit, amivel meg lehet hosszabbítani a kétségbeejtő helyzetben lévő ország és rezsim fönnállását. Értem, de most, mintha túllőttek volna a célon azzal, hogy telibe trafáltak. Másutt azt írtam egy kommentre válaszul: ha az eddigi akcióik olyanok voltak, mintha egy hiúz orrát pöckölgették volna, most közvetlen közelről bemostak egyet egy tigrisnek. Én már a hiúzzal is óvatosabb lettem volna, de egy ekkora nagymacskát orrba baszni már túlmegy minden vagányságon ...! S most nem arra gondolok, hogy a déliek visszalőttek, meg nem is arra, hogy esetleg eszkalálódik a helyzet és háború lesz a két ország között. Ezt nem tartom valószínűnek. Azt annál inkább, hogy pl. a kínaiak, akik eddig rendszeresen megakadályozták, hogy a nemzetközi közösség amúgy emberesen pofán verje az északi rezsimet, kihátrálnak a vállalhatatlan szomszéd mögül, vagy a példátlan incidensnek az lesz a következménye, hogy a fizikai túlélést biztosító déli élelmiszer-, és humanitárius segélyek elapadnak, esetleg az amerikaiak tényleg nem állnak szóba az egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő Észak-Koreával. Szóval, veszélyes játszmába kezdett az egyébként is hatalmi átmenettel küszködő északi rezsim, én úgy vélem.

Órák teltek csak el a támadás óta, de a szerecsenmosdatás megkezdődött, mégpedig a megszokott, jellegzetes északi retorikával: a csapás voltaképpen ellencsapás volt a déliek provokációjára (hadgyakorlatot tart a déli hadsereg), s arra, hogy Délről kezdték el lőni az északi területeket. (Egy déli katonai forrás szerint az érintett szigettől 20-30 kilométerre délnyugatra valóban volt egy lövészeti gyakorlat, de hát hol van az a határvonaltól?!) És persze jön a többi, szokásos duma: további, "kíméletlen" csapások várhatók, amennyiben a "déli bábkormány katonái akár 0,001 milliméterrel is behatolnak az észak-koreai felségvizekre", bla-bla ... Mindezt egy olyan területen, ahol még a szárazföldinél is képlékenyebb a demarkációs zóna, s ahol az északiak nem ismerik el "az amerikaiak által egyoldalúan kijelölt" határt.

A nagy kérdés most az: mit lépnek a déliek, illetve hogyan reagálnak a hatpárti tárgyalások potenciális résztvevői, a térség meghatározó erői. Dél-Korea "elítél, és nem tolerál, válaszlépéseket helyez kilátásba", az USA "határozottan elítél", Kína "aggodalmát fejezi ki", az oroszok szerint az incidens kirobbantója "nagy felelősséget vállalt", a japánok "minden lehetséges információt begyűjtenének, s fölkészülnek egy esetleges váratlan fordulatra".

Egyelőre mindenki hozza a szokásos formáját ...