"HELYZETJELENTÉS"

Barátaim, valamit nagyon elbasztam! Újra kell írnom az egészet! Bocsi!

Szóval, helyzetjelentés "a reggeli nyugalom országából":

1. Először is nagyon köszönöm, hogy ennyien jeleztétek: megkaptátok az üzenetet, s olvassátok a blogot. Nem is gondoltam volna! :-) (Gutenberg galaxisbeliek! Irjatok blogot! Fölnyomja az adrenalint! Elküldtem 200 üzit, s fél óra múlva kezdett megtelni a postaládám! Tiszta őrület!)

2. Tegnap még szép, napos idő volt, késő őszi hőmérséklettel, mára viszont befigyelt a télelő! Hideg szél fúj és nagyon hideg lett! Bekapcsoltam a fűtést, pedig eddig nem kellett! Fogvacogtató telet jósolnak idénre - jó volna elkerülni! :-) Hazamenés?!

3. Ma elfogyott a szeptember legelején vásárolt, 1 literes öblítő, a múlt héten meg a fogkrém (pedig isten bizony, naponta kétszer, reggel, este, sőt, olykor napközben is, ahogy a fogorvosok egyesülete ajánlja!). Igaz, nagy tubus volt! Ergo: egy magányos férfiember keveset fogyaszt!

4. A szezámlevél az istenek ajándéka az emberiségnek, ám a keletiek - irigységből? - eltitkolják előlünk!

5. Teljesen rápörögtem a koreai nevek/szavak magyar átírásának problémájára! Helyesírási szabályzatokat bújok, a koreai fonetikai rendszert tanulmányozom, vonatkozó szakirodalmat vásárolok interneten! Gondoltátok volna?! Szerintetek beszéljek egy "shrink"-kel?!

Még valami: nem vagyok elégedett a "the Land of Morning Calm" magyar fordításával. Ha valakinek van jó ötlete, kérem, ossza meg velem! Ateesh?!

sk

"FÖLMOSÓVÖDÖR"

Fröccsöntő kisiparosok, műanyagipari szakmunkások, távol-keleti befektetők, export-import cégek, spekulánsok, ügyeskedők, emberek, magyarok, no és persze, ügyes kínaiak, figyelem!! Meglehet, elektronikus kütyü zárja az ajtómat (ha kell, ha nem), monitoron nézem meg, ki áll az ajtóm előtt, hitelkártyával fizetek a buszon, extra gyors vonattal megyek Busanba, elektronikusan fizetek az autópályán, a notebookom meg hétrét görnyed az itteni internet sebessége alatt, s sorolhatnám még egy modernizált világ hétköznapi "csodáit", azonban van itt egy nagy baj! Koreában nincs föltalálva a fölmosóvödör!!!!! Amikor az első napokban a környékbeli boltokban nem találtam a fölül kis kosárkával fölszerelt "fölmosóvödör classic"-ot - tudjátok, amiben az ember mártogatás után kicsavarhatja a mopot -, azt hittem, külvárosi jelenséggel van dolgom, vagy egyszerűen béna vagyok. Aztán kollégám megerősítette: Koreában nincs igazi fölmosóvödör! Vannak, persze, intézmények takarításához használatos, guruló "takarítószekrények", de a hétköznapi, a fölös vizet a fölmosófejből eltávolító, kis kosaras fölmosóvedrek hiányoznak! Lakásom sürgős takarítást igényelt, ezért szembe kellett néznem a helyzettel: úgy kell - többször! - fölmosnom 110 négyzetmétert, hogy nem tudom kicsavarni a fölmosófejet! Jellemző: a kézenfekvő megoldásra nem jöttem rá, néhány nappal később, kollégám mondta: kézzel kell kicsavarni. A szennyes lében való turkálást annyira nem tudtam internalizálni, hogy ez a lehetőség (?) föl sem ötlött bennem! Miután hasztalan nyomkodtam a mopot a fürdőszoba összefolyójának rácsához, azt találtam ki, hogy fölakasztom a törülközőtartóra, s hagyom, dolgozzon a gravitáció! Ennek, persze, az lett a következménye, hogy a fölmosás reggeltől estig tartott. Volna itt akkor egy piaci rés, ahová be lehetne nyomulni, szaktársak! Igaz, nagy kérdés, mekkora volna a kereslet!? A koreai háziasszonyok ugyanis, úgy hírlik, vagy száraz törlést alkalmaznak, vagy valami gőzös szerkezettel dolgoznak.

Alapos piackutatással, igényes termékkel, komoly reklámkampánnyal azért volna itt keresnivaló! :-) Pénteken láttam: az egyetemi kampuszon lévő távolsági busz végállomásnál, ahol a buszokat takarítják, egy idősecske asszony mopokat mosott. Egy közönséges húsosládában öblögette a 6 darab (!) fölmosót, majd a tisztának ítélt példányokat a láda oldalára fektetve csöpögtette őket! "Eppur si muove." Gravitáció rulez!

"LAURENCE FISHBURNE"

Múltkor Laurence Fishburne vezette a Szöulba tartó buszt. Ugyanaz a pimaszul lefittyedő ajak, szenvtelen tekintet, rezzenéstelen arc, történhet bármi. Talán a szeme nem egészen úgy állt, de a többi tiszta Morpheus. Két perc alatt levettem - kivagyiságból, valamely frusztráció okán, ki tudja? -, a fék használata nélkül akart végigmenni az útvonalon! Jöhetett szembe teherautó, kanyarodhatott ki elénk kisbusz, bénázhatott az úttesten nyudíjas, ő a kormánykerék+duda kombinációval oldott meg minden helyzetet! Ennek részben folyamatos tülkölés, részben olyan ide-oda vágódás lett a következménye, ami még itt is példa nélkül való. Pedig a szöuli buszsofőrök legendásan aggresszív arcok! Nemrég olvastam Michael Breen könyvét, a The Koreans-t. Amolyan kulturális áttekintés egy angol újságírótól, aki 15 évig itt élt, s az év felét ma is Szöulban tölti. Van benne történelem, gazdaságtörténet, a néplélek boncolgatása (kik ők, mit akarnak, merre tartanak?) - elég jó könyv!

Nos, Breen a történeti fejezetben épp a koreai nemzeti identitásról értekezik, s ott tart, hogy a mai koreai etnikum az i.e 5.500 és 2.000 között a félszigetre vándorolt neolitikus törzsekig vezethető vissza. Bár korábban, a paleolitikumban is éltek itt emberek - ezek története talán egészen félmillió évvel ezelőttig követhető -, azonban "nincs bizonyíték arra, hogy etnikai értelemben kapcsolatban lennének a mai koreaiakkal (bár esetleges vérségi kapcsolatuk a szöuli buszvezetőkkel megérne talán némi vizsgálódást)." Piff!

"HUNGARIAN SALAMI"

Az E-Mart nevű vásárlóközpontban kaphatni "Traditional Hungarian Salami"-t. A fölirat pontosan úgy szól: "The Taste of Tradition. Traditional Hungarian Salami. European Flavour. Best Quality". 250 grammos kiszerelés, egyébként, műanyag fóliába zárva. Véletlen leltem rá: talán harmadszor voltam a helyen, s végre volt időm földeríteni az egészet. Bejártam a földszintet, az emeletet, aztán vissza a földszintre, az élelmiszerekhez. Az egyik sarokban borospalackok garmadája: dél-amerikai, amerikai, spanyol, francia, német borok jórészt. A polcok szinte teljesen eltakarták a csücsökben lévő hűtőt. A teljesség jegyében azért azt is megnéztem: camembert, holland sajtok, valami francia dolog, alatta sonkaszeletek, legalul szalámik. Európai sarok, tökre eldugva - nyilván oda is való. Amikor fölfedeztem a "Hungarian" szalámit, meglepődtem, meg persze örültem is! Nem sokáig: volt olasz szalámi (OK!), spanyol szalámi (OK?), dán szalámi (?????) is, és akkor ebben a sorban a magyar ...??? A nemzeti érzés finoman fölhorgad, el lehet képzelni! :-)

Egyébként a termék fogyasztható. Fölvágva: a nyári turista-feeling (van téli?!?!) vegyül a borsos szalámi vizualitásával. Az illat nem penetráns, inkább visszahúzódó. Föltűnő, hogy az alapanyagok viszonylag nagy darabokban vannak jelen, kiemelve a fehéres, kötőszövetet/zsíranyagot jelző betéteket. Az anyag elég kemény, a síelés szünetében elfogyasztott, közepesen fagyott szalámi állagát hozza. Kóstolás: kemény turista-íz, alig érzékelhető, mégis erőszakos, kikényszerített utalással a téli szalámira. Valaki, persze, beleálmodta ezt a borsos vonalat: a fekete darabkákra ráharapva az ember elfelejti a Pick-rokonságot, s fölrémlik az olasz, veronai vonal, de itt azért a szárított változatról beszélünk! Tibor, a kiskundorozsmai Coop remek pultosa, egy 15 dekás "Hungarian salami" rendelésre azt mondaná: "vigyél valami rendeset, a pulykamellsonka akciós, esetleg egy jó kis marhapárizsit?" Mégis, itt, a Kwangju, Yongin, Szöul háromszögben az ember egy-egy pillanatra otthon érzi magát, ha beleharap!

Ma az elmúlás fehér foltjait (úgy is mint penész) véltem fölfedezni szalámimon, ezért megmetszettem, s sürgős beavatkozást helyeztem kilátásba! Holnap reggel(i)re!

DE MI A HELYZET JEJUN?!?!

„Ma tartják a központi felsőoktatási fölvételi vizsgát. Több mint 588.000 diák vesz részt szerte az országban csaknem 1.000 helyszínen a Felsőoktatási Tudásfelmérő Teszten (FTT), mely reggel 8 óra 40 perctől délután 6 óra 5 percig tart, közölte az Oktatási, Tudományos és Műszaki Minisztérium.
Az egész országra kiterjedő intézkedések egész sorával igyekeznek elősegíteni, hogy a tanulók fönnakadások nélkül vehessenek részt a vizsgán. Az intézkedések érintik a közlekedésirányítást és a hivatalok nyitva tartási idejét is. A kormányzati hivatalokban és a közintézményekben dolgozók az egész országban – Jeju szigetét kivéve – egy órával a szokásos munkakezdés után, 10 órakor állnak munkába. Az intézkedés célja, hogy elkerüljék a korai reggeli közlekedési dugókat, így is elősegítve, hogy a vizsgázók időben odaérjenek a vizsgahelyszínekre.
A metrók reggel 6 és 10 óra között gyakrabban járnak, és a busztársaságok is sűrítik járataikat. A torlódásokat elkerülendő a vizsgahelyszínek környékén 200 méteres körzetben tilos parkolni.
A Polgári Repülésirányító Hatóság korlátozza a repülőgépforgalmat a vizsgahelyek körzetében, hogy a zaj ne zavarja a vizsgázókat az angol szövegértési föladatok során.
Összesen 125 járat fölszállási idejét módosítják reggel 8 óra 35 és 8 óra 58 perc között, valamint délután 1 óra 5 perc és 1 óra 35 között. A módosítás mind a hazai, mind pedig a külföldi légitársaságok belföldi és nemzetközi járatait érintik. Kérik, hogy az utasok indulás előtt ellenőrizzék járataik indulási idejét.
Az említett időszakokban a vonatok kizárólag veszély esetén használják kürtjeiket, jelentette be a Korail.
A vizsgaeredményeket december 10-én hozzák nyilvánosságra.” (The Korea Times, 2008. november 13., csütörtök)
Ma fölemlítettem haladó beszgyakos hallgatóimnak: magyar fülnek bizony bizarr ez a hajcihő! „Forgalomkorlátozás?”, kérdeztem. „Persze!” „Módosított nemzetközi repülőjáratok?” „Aha, muszáj!”, mondták, „ez a vizsga nagyon fontos!” „Sőt, ha valaki késésben van, rendőrautók, rendőrmotorosok, mi több, mentőautók szállítják az illetőt a megfelelő helyre! Ha pedig valaki rossz helyen áll meg autóval, vagy akadályozza a forgalmat, az aggódó szülők leordítják a fejét.” Még mindig ingattam a fejem, erre jött a végső érv: „ha valakinek nem sikerül ez a vizsga, akár az egész élete félresiklik! Minden évben előfordul néhány öngyilkossági eset a sikertelen vizsgázók közt!”
Persze, ha figyelembe vesszük: a koreai társadalmi értékrendben milyen előkelő helyen áll a tanulás és az esetleges diploma, valamint azt, hogy a koreai családok nagy része milyen komoly egzisztenciális, anyagi áldozatot hoz annak érdekében, hogy gyermekeit taníttassa, már nem is annyira fura a történet! Ha a szülői önfeláldozás eredménye társadalmi szinten rögzült kudarc, az elkeseredés is érthető.
Már csak arra lennék kíváncsi, mi volt tegnap Jejun! :-)

"NEM TÚLZÁS EZ?"

Ma délután az E-Martban vásároltam, amolyan hipermarket vagy mi. Lent "Food court": több kis gyorsétterem, japán, kínai, koreai kajával, reális áron, nem "junk food" színvonalon. Olcsón, gyorsan, finomat! Ha jövök, általában eszem is itt, mert jó! A szomszéd asztalnál ma egy család ült, a tinédzser lányuk pulóvere meg olyan furán domborodott! Nem kell megijedni, ez még nem a kapuzárási pánik oly jellemző tünete: a következő pillanatban egy kutyafej figyelt ki a pulóverből! Kis fehér kutyus, olyan westie-szerű, csak még kisebb. Bonsai-westie. Gyakori látvány mostanság itt, Koreában: divat lett a kutyatartás, de az általában nem túl nagy lakásokban lakók ilyen aprócska ebeket tartanak. Van itt a házban is több. Otthoni akita-gazdaként sokszor morfondíroztam azon: egy hormonzavaros tengerimalac is megnő ekkorára! :-) No, nem ez a lényeg, hanem az, hogy a csaj megitatta a kutyát: kis papírpohárba töltött egy üvegből, a kutyus meg vígan lefetyelt. Pocari Sweatet. A Pocari Sweat egy japán fejlesztésű "sportital" - utánanéztem, ez a helyes megszólítás :-) -, olyasmi, mint a Gatorade vagy a Powerade: "csökkenti a szervezetben sportolás közben kialakuló víz- és szénhidráthiányt." Mit sportolhatott a derék eb? Fölment öt lépcsőn ...? :-)

"SZOMSZÉD"

Nemrég írtam a szomszédaimról: néha kicsit zajosak, de igazából nem zavarnak. Ma viszont sikerült nekem kivágnom a biztosítékot az alsó szomszédnál! :-) A vasárnap délutáni nagytakarítás közben csöngettek: a monitoron idősebb koreai férfiarc - nofene! Kinyitom, láthatólag meglepődik -nem külföldit várt -, de aztán belelendül, s mondja, a fülére mutogatva, hogy bizony nagyon hangos volnék. Közben kérdi: mi a jó istent csinálok én ilyenkor. Mivel hirtelen nem jut eszembe a megfelelő kifejezés: "nagytakarítást csinálok, s most éppen a porszívózásnál tartok, de mindjárt befejezem, s akkor már csak fölmosok, s kész is", inkább invitálom, nézze meg a saját szemével. Mutatom a porszívót, ő meg a kezével jelzi: húzogatom a földön, mi?! Megtörök, érzem, nincs értelme a tagadásnak, a vesémbe lát: igen, tényleg, húzogatom. Körbejár, méreget, nézegeti a lakást - nincs komoly feszkó, de azért megint mutatja a fülét. Amerikai? -kérdi. Nem, magyar: a szokásos hezitálás, aztán harmadikra: áh, "hangári"! Aha, s már hozom is a névjegykártyát: a "professzor" most is hat (áldott legyen a neved, Konfúciusz!), tovább enyhül, s lassan elindul kifelé, de azért még morog. Mondhatnám: nincs gyerek, nincs rohangálás, kiabálás, nem bulizok, nem tévézek, zenét is fülhallgatóval hallgatok, azért olyan rossz dolguk nincsen! Ez a takarítás, ez viszont tényleg van! Mutatom még neki: az a sarok van hátra, aztán vége, egyébként pedig sorry! Dünnyög tovább, talán azt mondja, jól van, na, nem kell mindjárt besérülni, aztán elköszönünk.

Kedden főzős buli lesz nálam (na, tessék, már bulizok is!): az országismeret órán a magyar konyháról lesz szó, s este gyakorlati oktatás lesz! A tananyag, természetesen: gulyásleves + tócsi. Ha jól sikerül, viszek majd le nekik kóstolót, ne legyen harag! Meg megkérdem, mikor takarítsak ...? :-)