'VB 2010 - ELSŐ OKOSKODÁS"

Lassan befejeződik a vébé második napja. Eddig ezt láttam:

1. Dél-Afrikának mégis van csapata. Mexikó elég ijesztően letámadta őket, de nem szartak be, csinálták a dolgukat. Van egy masszív középpálya, viszonylag megbízható, ám zavarba is hozható védelem. A csatársor, egyelőre, keresi magát.

2. A dél-afrikai kapus magabiztos volt, de ami ennél fontosabb: oldalvást, laposan megküldött kirúgásai szinte kivétel nélkül emberhez mentek, ami 40-60 méteres indításoknál nem kicsi teljesítmény! Khune rulez!

3. A góllövő, Tshabalala, nem szívbajos gyerek: onnan, ekkora helyzetből így elengedni ... Talán még hallunk róla!

4. Mexikónak is van csapata, csak talán egy csöppet fáradékonyak.

5. A Dos Santos nevű, brazil származású gyerek például kivételes tehetség.

6. Blanco-nak komoly múltja van, de olyat még nem olvastam egyetlen kivetítőn sem, hogy 2:0, 70. perc, góllövő: Blanco múltja.

7. Franciaország: talán Ribery, esetleg Gourcouff, de hol van a csapat? Persze, kezdtek ők így nagy tornát, s lettek győztesek! No, olyan is volt, hogy konzisztensen hozták ezt a fost, mint most. Szerintem marad a fos. Domenech komoly hátrány, nem hiszem, hogy lábon kihordja a csapat.

8. Uruguay: Penarol. Csöpp gyermek voltam, amikor kijártam a hétvégi grundfoci-bajnokságra, nézőként. Ott szerettem bele a Penarol névbe (csakúgy, mint a Santos-ba, a Boca Juniors-ba, meg a Flamengo-ba). Azóta az égszínkékek a szívem csücskében vannak: kár, hogy utoljára Francescoli futballozott náluk. Bár Dario Rodriguez 2002-ben rúgott egy eszetlen nagy gólt.

9. Talán Forlán. Bár neki meg olyan őrült tekintete van.

10. A meccs? Van más kérdés?!

11. Másutt már leírtam (meg elfogult is vagyok): a Korea - Görögország olyan volt, mintha hiperaktív gyerekek kergetőztek volna a Parthenónban. Az első gól szerencsés volt, a másodiknál viszont elgurult egy labda, Pák Dzsi Szang összeszedte, labdával megkerült két ión oszlopot, aztán begurította a bal alsóba.

12. A görögöknek haza kellene küldeni néhány mélyen alulmotivált játékost: Szamarasz például kurvára nem akart futballozni.

13. Meglátjuk, a gyors és meglepően fegyelmezett koreaiak meddig jutnak. Néha már olyan megoldást választottak, mint a legkomolyabb iszapszemű harcsák.

14. Azért ezek az ázsiai arcok tudnak furák lenni! A Kim Dzsang U nevű középpályást közelről nézve az jut az ember eszébe, hogy vajon miért öltöztették ezt az idősödő férfit futballista mezbe? Közben 82-ben született. Ha meg távolról nézi az ember, az ötlik föl azonnal: adjanak enni ennek a szerencsétlennek, ez nem Etiópia! A szimulákrum-etióp, egyébként, hozza is a hosszútávfutás eredményeit.

15. Argentína az első félidőben nagyon jó volt. Mindenhol ott voltak, alig hagytak helyet az ellenfélnek. A másodikra elfogytak. Ha a nagyobb terekkel jobban gazdálkodnak az afrikaiak ...

16. Baszki, a Messi nevű futballista annyira másik osztályban játszik, hogy vagy 1. rohadt veszélyes, vagy 2. nem értik a társak, vagy 3. értik, de elkúrják. Ma Messi is elkúrta, így örülhetnek, hogy Heinze fejese előtt valaki frankón lefogta a nigériai védőt.

17. Gutierrez, akit a röplabda válogatottól küldtek át, hogy megkérdezze, nincs-e valakinél Gerosan (nem volt, így ott fogták), egész jól mozgott, ahhoz képest, hogy állandóan le kellett húznia a fejét, hogy be ne verje.

18. Nigéria a második félidőben annyi gólt lőhetett volna, amennyit akar. Vagyis most már volt helyük, Martins be is próbálkozott, de az Uche nevű cserecsatár rendre elkúrta ..., no meg a másik csere: Odenwingie.

19. Kutya legyek, ha Martins nem kezd a következő meccsen!

Most olvasom a hazai médiában: "Argentína futballozott először Dél-Afrikában". Nézik ezek a meccseket?!

"VB 2010 - NYITÁNY"

Az ország lassan rápörög a vébére. A visszaszámlálás megkezdődött: június 12-én, szombaton (néhány óra múlva) a "Tigrisek", a "Teguk harcosok" (avagy a dél-koreai zászló harcosai) Herkules ivadékaival vívják első meccsüket a dél-afrikai vébén. (Győzünk, semmi kétség! A görög héroszok a múlt, a tigrisek a jelen és a jövő! Például meglepődtem, hogy a kapuban nem Nikopolidisz kezd, aki az utóbbi 60-65 évben megbízhatóan védte a hellének hálóját! Csak nem visszavonult?!) Érdekes, egyébként, ez a párosítás: két olyan csapat találkozik, melyekről nem mondható, hogy lángbetűkkel írták volna föl a nevüket az égre, hogy azokat onnan soha letörölni ne lehessen, ám mindkét csapat alkotott már valami emlékezeteset! No, nem mostanában, hanem éppen két világversennyel ezelőtt. A tigrisek 2002-ben, máig heves vitákat kiváltó körülmények között lettek negyedikek a japánokkal közösen rendezett tornán. Olasz és spanyol szurkolók még ma is oda-odanyúlnak az oxigénpalackhoz egy slukkért, vagy éppen reszkető kezekkel bontogatják a Xanaxot, ha Dél-Korea megemlítődik, arról nem is beszélve, hogy a kérdéses meccsek játékvezetőit annyiszor szúrták át vudu tűkkel, hogy abból kijönne egy komolyabb sárközi hímzés. (Ha valakit érdekel egy súlyosan elfogult, azaz anti-koreai videó az eseményekről, itt megnézheti: http://www.youtube.com/watch?v=ddUKHMLAckE)

A görögök meg 2004-ben nyertek EB-t úgy, hogy a torna előtt 100:1-re adták a görög győzelmet. A szép futball kedvelői keseregtek, a többiek meg azt mondták: aki több gólt rúg, és kevesebbet kap ...

Mindkét csapatnak megvan tehát az oka az alázatra. Kifutott egy jobb eredmény, de itt az idő, hogy bizonyítsanak! Koreában nagyjából ennek megfelelően alakul a hangulat: folyamatos volt a tudósítás a nemzeti csapat fölkészüléséről, de nem volt semmi extremitás. Elmondták, kinek hány gólt rúgtak a fiúk, ki marad ki a keretből, s ki utazik, de semmi különös.

Kábé két hete látom, hogy rámozdultunk: a boltokban, persze, már régóta árulják a szurkolói relikviákat, ám az igazi őrület csak nemrég kezdődött. Popsztárok, tévés személyiségek vetették be magukat, ám nem csak ők: először az tűnt föl, hogy a Korea Exchange Bank-ben vörös mezes, szurkolói sálas, kis ördögszarvakat viselő nénik és bácsik fogadták az ügyfeleket. Abban az országban, ahol még hegeszteni is öltönyben szoktak, ez egy csöppet meglepő volt. Aztán elárasztották a bevásárló központokat és azok környékét a képek, installációk, focilabdák, egyebek, megjelentek az utcákon az óriásplakátok, a tévében a reklámok, s minden, ami kell a hírveréshez. A lent látható képek például az itt Homeplus-ként ismert Tesco előtt készültek.

Közben egyébként a csapat felől szerény, de önbizalommal teli nyilatkozatok jöttek. A

legnagyobb király, természetesen Pák Dzsi Szang:

leginkább az ő fotóival van tele az ország. A másik nagy áruházlánc egyik üzletében, az E-Martban láttam ezt az installációt, amelyen Dick Advocaatnak, az előző vébén közreműködő holland kapitánynak ígérik meg a vörösök a meg nem alkuvó harcosságot.

Közben nem csak a játékosok, no meg a hype-ot meglovagolni kívánó kisebb-nagyobb cégek készülődnek, hanem a szurkolók is. A magukat Vörös Ördögöknek hívó szurkolói csoport elképesztően szervezett: az ország számos pontján hoztak létre utcai szurkolói pontokat. Buszánban és Dzsedzsun például stadionokban fogják buzdítani a kedvenceket. Az utcai szurkolás a 2002-es vébén jött divatba: azóta minden koreai

vébémeccs idején ellepik a vörösök a szöuli városháza előtti füves területet, ahol aztán a meccs idejére valóban elszabadul a pokol! De nem csak itt lehet szurkolni: nagy tömeg gyűlik össze a város déli részén, a COEX-nél is, de fogadok, hogy zsúfolásig megtelnek majd a város kedvelt szórakozónegyedeinek (Hongde, Sincson, Gángnám , Dzsongno, Mjangdong stb.) kocsmái, bárjai, különböző rendű és rangú vendéglátó egységei. A szórakozóhelyek többsége ingyen italos/ételes akciókkal csábítja a szurkolókat, de a nagy multiplex mozik is kinyitnak, ott is lehet drukkolni! Ma valószínűleg ezek a fedett helyek lesznek népszerűbbek, mert szinte egész nap zuhogott az eső és kellemetlen szél is fúj. Bár a vérszurkolókat ez sem ijeszti el: a szodzsu+sör-meghajtású "vérvörösök" már napközben kimentek a város központjában lévő térre, s esőkabátban várják az esti kezdést. Szerintem addig sem unatkoznak: http://sports.news.naver.com/wc2010/albumRead.nhn?seqNo=19040&order=0

Egészen friss fejlemény: az előbb járt itt egy tanítványom, aki hozott 12 darab fánkot a Krispy Kreme-ből (a legnagyobb királyság fánk kategóriában!), meg egy ajándék perselyt, amely (természetesen) labdát formáz, s a következő föliratok díszítik: "Korea Fighting!", "Valósítsd meg az álmodat 2010-ben", "Légy hős" valamint "Hajrá, Bajnok".

Nos, fél kilenckor elkezdődik a harc!

"KÉTSZERESEN MAGYAR ORSZÁGIMÁZS"

Tegnap, június 3-án, a szöuli Sogang Egyetemen megnyílt Magyar Tibornak, a szöuli magyar nagykövetség gazdasági igazgatójának fotókiállítása. A kiállításon csaknem 50 képet láthatnak az érdeklődők Budapestről és Magyarország egyéb városairól, tájairól. Az egyetemen Kelet-Közép-Európa kutatással is foglalkoznak, ezért. A megnyitón ott voltak az egyetem vezetői (rektor, rektorhelyettesek), és Lengyel Miklós, magyar nagykövet is.

Szerintem tök jó, hogy ilyen módon is hírét lehet vinni az országnak! Egyébként a város másik felében tegnap nyílt egy nagy utazási/turisztikai kiállítás: magyar standdal. Nyomulunk ezerrel! :-)

Itt egy kis ízelítő abból, mit láthatnak a szöuli érdeklődők:

Nekem a hortobágyi és a pannonhalmi kép jön be a legjobban!

"SZOMBAT ESTI KÖZJÁTÉK"

Az előbb értem vissza az egyik környékbeli kis boltból: a tegnapi nap által leapasztott készleteket kellett föltöltenem. Ebbe a boltba ritkán járok, így nincsenek hozzám szokva - 3 perc alatt ketten kérdezik meg: amerikai volnék-e. A hentes elfogadja a választ (nem, magyar), bár nem tudom, mi járhat a fejében, mert már nem szól semmit, csak becammog hátra a raktárba. Úgy képzelem, a húsvágó bárddal belekarcolja a hentestőkébe: "1 db magyar". A hűtött italoknál aztán egy idősebb férfi kérdezi meg: "amerikai"? Neki is elmondom, hümmög. Habár a beszélgetés nem így kezdődött: nekem háttal állva először aziránt érdeklődött, hogy a kezében tartott palack vajon a Jinro termékcsalád Cass márkanevű sörét tartalmazza-e. Tekintve, hogy a "Cass" név 10 centis betűkkel volt fölvésve a másfél literes üvegre, joggal föltételezhettem, hogy emberünk némiképp "befolyásolt". A következő 10 perc aztán igazolta az előföltevést - mert barátságosan ugyan, ám különösebb összefüggések nélkül nagyon hosszan beszélt. A következőket tudtam kihámozni: Viszonylag lazán kezeli a származásra vonatkozó összefüggéseket, mert közvetlenül azután, hogy kiderült, nem vagyok "miguk" (elsőre nem vágta le a magyart), aziránt érdeklődött, hogy akkor talán Bangladesh-ből jöttem-e. Szóba kerül még Mexikó, illetve Japán, bár ez utóbbi valószínűleg már más kontextusban. Mert azt is érteni vélem, hogy az északi-déli konfliktusról beszél (talán itt jött be neki Japán), s arról, hogy az amerikaiak, meg a kínaiak ... mittudomén ... a józan koreait sem értem, ha folyamatosan beszél ... Közben tényleg nagyon barátságosan az arcomba hajol, olyan közel van, hogy teljesen elmosódik az arca, s csak mondja tovább. Valamiért eszébe jut Franciaország: talán azt firtatja, onnan jöttem-e. Ennek ellentmond, hogy kétszer már nyugtázta a Hangári-t. Szép, metonimikus kapcsolódásokat vélek fölfedezni abban, ahogy Franciaországról eszébe ötlik Napóleon, kicsivel később a bor, majd rövid ideig visszatér az alapvető dilemmához: a kiválasztott palack vajon Cass sör-e? (V.ö "sörös", "boros" vagy-e.) Újra említi Napóleont meg Mexikót (fölrémlik valami westernfilmes kapcsolat a két ország között), de már mondja újra Észak-Koreát. Itt, valamely finom váltással, megemlíti, hogy jól beszél angolul, mert valami "nemértemmilyen" egyetemen tanult, ám mire lecsapnék a lehetőségre, hogy angolul elköszönjünk, leesik: mindezt koreaiul mondta. Fölüti fejét a gyanú ... Ezután valami telefonról beszél, tétova mozdulatot is tesz fölső zsebe felé, ám a kockás ing labirintusnak bizonyul: nem találja a készüléket. Gőzöm nincs, miért említette - közvetlenül egy újabb, Északra, Japánra és Amerikára vonatkozó tiráda után. Újra elkövetem a szokásos hibát: mondom neki, hogy láttam a híreket a tévében. Ad egy, keblére ölel, ami egy vidéki kis boltban némi föltűnést (bennem csöppnyi viszolygást) kelt, ad kettő, újabb lendülettel nyomja a koreait, mert lám, a bangladeshi-amerikai, aki magyarnak hazudja magát: beszél koreaiul! Közben kis párosunk (a koreai arc kettő centiméteres körzetéből folyamatosan hátráló "miguk", és a Cass palackot lóbáló, viszonylag hangosan és folyamatosan beszélő "ádzsosi", aki mindegyre keresi inge fölső zsebét) némi figyelmet kelt: először megjelenik egy eladó néni, aki tesz-vesz körülöttünk, de nem érzi elég erősnek magát a beavatkozáshoz. Másodszor megjelenik a hentes, aki már valószínűleg "bevéste", hogy magyar vagyok, de mire megpróbálná lefeszegetni rólam beszélgetőtársamat, megjelenik az autoritás, amolyan boltvezető lehet vagy mi, s ő eltereli az időset. Kicsit később visszajön (a zöldséges részleghez), s bocsánatot kér, én meg hiába mondom: nincs miért ...

Mindezt csak azért meséltem el, hogy jelezzem: 1. A koreai embereket foglalkoztatja az egész világot lázban tartó kérdés: mi lesz a két Korea közötti konfliktus kimenetele, 2. De még inkább az, hogy a kvangdzsui Lotte Martban vásároló külföldi mely országból jött, ám mindenekelőtt az, hogy 3. A szombat este kézben tartott sör vajon "Cass"-e?!

"BUDDHA SZÜLINAPJA 02"

"BUDDHA SZÜLINAPJA 01"

"SZÓTÁRFRÁSZ"

Nemrégiben (2 hónapja) a következő levelet küldtem don B-nek (választ nem kaptam, de nem is olyan fontos):

Tisztelt don!

Jó (vagy rossz?) sorsom úgy hozta, hogy az utóbbi hónapokban jelentős időket tölthettem egy publikálásra készülő, kétnyelvű szöveg magyar nyelvi ellenőrzésével. A munkának három, az életemet nagyban befolyásoló következménye van. Az első kettőt, nem mondom, némi nehézséggel, ám kezelem, a harmadiktól viszont a frász kerülget. Először is: bőrkeményedés nőtt az alfelemen, de ezt a megfelelő kozmetikai termékek használatával "élhetővé" tudom puhítani.

Másodszor: mint valami korrektorgép automatikusan javítok mindent, ami elém kerül. Ceruzával fölfegyverezve belejavítok újságcikkbe és könyvbe (igen, igen, vagyok olyan barom, hogy beleírok az éppen olvasott regénybe!), kollégák följegyzéseibe és ismerősök leveleibe. Gyermekeim, barátaim eleinte elnézően fogadták a dolgot, mostanra azonban meggyűlöltek, és messzire elkerülnek irományaikkal. Mivel alapjában véve szociopata vagyok, ezzel is együtt tudok élni.

A harmadik dolog azonban pokollá teszi az életemet: nap mint nap szembesülök azzal, hogy a magyar helyesírás szabályai (ha léteznek ilyenek egyáltalán, s nem valami összevellázott ganét nevezünk így) teljesen zűrzavarosak, átláthatatlanok és következetlenek. Stílszerűen: kétségbe ejt a tény, hogy ezt így kell írni, ám ha kétségbeesem, azt meg így. Kétségbe vonni nem fogom, mert itt van előttem az Osiris, s látva látom: ez kétségbevonhatatlan. És hát ez itt a baj, nagyuram (v.ö. don)! Én olyan mértékben elbizonytalanodtam, hogy javítok mindent, ám folyamatosan gyötör a kétség: így kell ezt írni, igazán? Az Osiris nélkül legszívesebben egy tapodtat sem mozdulnék, de ha meg olvasgatom, megőrjít a tudat, hogy nem és nem találok rendszert! Úgy kerültem én ebbe a projektbe, mint Pilátus a krédóba, ám hiába mosnám kezeimet, a fertezet már beleette magát az egész testembe, agyamba. Egybeírás, különírás, vesszőhasználat, földrajzi nevek, toldalékolás, idegen írásmódú szavak átírása, és atyaisten, a mozgószabályok! El sem kell olvasnom, csak ránézek egy szóra, s látom, bizony az elég hosszú, nézzük csak, hányas összetétel, s már kapom is elő a kezemet, s legott számolom a szótagokat! No, olyan ez, mint az isiász: vannak jobb napok, s vannak rosszabbak. A mai, úgy tetszik, az utóbbiak közül való. Olyannyira, hogy az imént nekiestem a netnek hogy föltaláljam az Ön (vagy egyszerűen: ön?) címét, mert meg nem állhatom, hogy megkérdezzem: mi a mennydörgős ménkű teszi, hogy egy ember lehet szeretetre méltó, de ha nagyon az, akkor igen szeretetreméltó. Persze, az is lehet, hogy kedveljük ugyan az illetőt, de nem igen, csak nagyon, ebben az esetben viszont ő nagy szeretetre méltó. A szeretetreméltóság ilyenformán nem csupán intenzitásában különböződik el, hanem az írásmódban is. Sőt, vannak olyan emberek, akik szeretetre méltóak, mások azonban, hiába minden, náluk is szeretetre méltóbbak. Hát, hogy a viharba' van ez, kérdezném, teljes tisztelettel. Ha elmondaná nekem a dolgot, az alapján hátha magam is össze tudnék eszkábálni valamiféle szabályt, amolyan algoritmust, amit aztán, ha nagy a kétségbeesés, használni tudok.

Ha sok munkája között időt erre nem talál (jelenleg a 35 Reaumur-os hőség legalább nem fenyeget), írjon csak annyit: "Ceterum censeo ...", érteni fogom!

Üdvözlettel: sk

Sándor KOVÁCS Associate Professor
Department of Hungarian
Hankuk University of Foreign Studies
Yongin, Korea
kovacs90@hotmail.com

Ha valakinek esetleg nincs meg a vége, szívesen megírom!