"IDENTITÁS"

Az egyik boltban, itt a faluban, van egy hentes gyerek, aki már hetek óta nem tudja földolgozni a nemzetiségemre vonatkozó információt. Pedig igyekszik ő, szó se róla, nem az a "hanyattdőlős" fajta, minden alkalommal megkérdezi ... Ma negyedszerre futottunk neki. Eddig háromszor simán megkérdezte, hogy "honnan is?", aztán nyugtázta: "ja, vágom, Hangári". Ma újított: bepróbálkozott Szingapúrral. Hogy akkor én volnék a szingapúri csávó, ugye? Annyira meglepett, hogy épp ezt kérdezi, hogy szingapúri-e vagyok, hogy elsőre nem is tudtam lekövetni. A koreai nyelv számomra (egyelőre!) süppedékes talaján állva némi mocorgást és egy második kérdést igényelt, hogy fölfogjam: tényleg ez itt a kérdés, "szingapúriságom". A nyelvi bizonytalanság mellett az is félrevezető volt, hogy egyfajta magabiztosság sugárzott belőle: meglehet, háromszor kifogtam rajta, de most már nem bujkálhatok előle, én, a szingapúri - ez volt az arckifejezésében. "Nem, nem szingapúri", tértem végre magamhoz, "hanem magyar". Még mindig. "Áh, tényleg, Hangári", valami ilyesmi volt a reakció, s nyilván csak azért nem csapott a homlokára, mert épp egy komoly késsel szelte nekem a "számgjapszál"-t.

Hazafelé, a bevásárlószatyrot lóbálva, próbáltam megfejteni, miért épp szingapúrinak gondolt. Aztán rájöttem: valószínűleg rémlett neki valami "H" betűs ország, így összekeverte "Hangárit" Hongkonggal (annak mégis több értelme van!), aztán Hongkongot Szingapúrral. Végtére is ugyanott van mind, valahol lent, délen, közvetlenül Honduras és Haiti mellett.

Egyébként Szingapúr lakosságának 42%-a valóban külföldi (ha lehet hinni a Wikinek), ám a nagy többség kínai, maláj, Fülöp-szigeteki, észak-amerikai, közel-keleti, ausztrál, bangladesi és indiai, s az elenyésző kisebbség európai. (Egyébként rég megbántam, hogy ezt a mondatot így kezdtem fogalmazni! Olyan, mint egy helyesírás-dolgozat rémálom [ami meg, basszus, nem is tudom, hányas összetétel, s hogy hová kell a nyomorult kötőjel, és mit kell különírni, de nem nézem meg, csak azért sem!]) És juszt sem írom át a mellékneveket főnevekre, és nem vagyok hajlandó megnézni azt sem, hogy kell valójában írni a Fülöp-szigetekit! És azt sem ellenőrzöm: hogy kell írni azt, hogy "csak azért sem", mert én csak annyit akartam mondani, hogy Szingapúrban kurva kevés fehér ember van, én meg - szerintem - nem nézek ki se kínainak, se malájnak, de még [direkt!] Fülöp-szigetekinek sem! Az Osiris egyébként is a másik szobában van.

Ha meg azt mondjátok, megérdemli a sorsát az, aki ilyen helyesírási baromságokon töri a fejét, amikor nagyon egyszerű dolgokat akar mondani, azt kell mondjam: igazatok van ... legyen az illető szingapúri, magyar, bangladesi vagy - csak azért is - Fülöp-szigeteki.

Megnézek egy filmet.