2011. január 2., vasárnap

"FEJLEMÉNYEK"

Most, hogy a politikai-katonai ügyek tekintetében javulni látszik a helyzet - az északiak mintha békülékenyebb hangot ütöttek volna meg az utóbbi napokban -, úgy tetszik, más "frontokon" állt be rosszabbodás. Már hetek óta cikkeznek arról, hogy újra fölütötte a fejét a száj- és körömfájás nevű állatbetegség Koreában, mostanra pedig megérkeztek az első hírek arról is, hogy egy elpusztult kacsából a madárinfluenza kórokozóját mutatták ki. Na, tessék! A madárinfluenza eddig itt még egyetlen esetben sem terjedt át emberre, s reméljük, a mostani "vészt" is sikerül megelőzni. Ami azt illeti, nekem, laikusnak úgy tűnik: mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy ne legyen baj. Naivitásomat, ostobaságomat mutatja, hogy egészen tegnap délutánig nem kapcsoltam össze a virtuáliában tapasztaltakat (a híreket), meg a valóságomban megjelent fejleményeket. Nem is tudom, talán egy héttel ezelőtt, csaknem leszakítottam KS alvázát, amikor a szokásos sebességgel ráközelítettem a lakás és az egyetem közötti néhány kilométeres úton egyik napról a másikra megjelent, brutális fekvőrendőrre. Nem mentem gyorsan, de azért elég határozottan rá kellett állnom a fékpedálra, hogy legalább valamelyest lelassítsak: ahol előző nap még sima aszfalt volt, most egy minden (előre) jelzés nélküli fekvőrendőr terpeszkedett. 20 méterrel odébb még egy, aztán egy újabb, összesen 4. Nézelődtem erősen, de nem tudtam megfejteni, miért tették oda. Építettek még egy sátrat is az út mellé, meg odatettek két izét, amik úgy néznek ki, mint valami gigászi hajszárítók. Azóta óvatosabban közelítek: változás nincs, és továbbra sincs fogalmam arról, mi célt szolgálnak a berendezések. Aztán az is föltűnt, hogy az autóút szembe sávjában is bütykölnek valamit, odább, közelebb a lakáshoz. Ott is volt sátor meg "hajszárító", de sehol egy fekvőrendőr. Viszont valami fehéres anyag borította az utat ... No, tegnap aztán összeállt a kép! Mert a suliba haladtomban láttam: most már a másik, visszafelé jövő irányban is lassítják a forgalmat, meg ... locsolják az utat. Mínusz 2-3 foknál ez nem tűnt annyira racionálisnak, de én a másik oldalon voltam, nem láttam jól, meg hát, ki tudja, valami vezetéstechnikai tréning ...?! A visszaúton aztán minden kiderült:

Száj- és körömfájás, ez olvasható a tájékoztató táblán. Akkor, persze, fogalmam sem volt erről (a kifejezés addig nem volt benne az aktív koreai szókincsemben, bár ha gyorsabb és szemfülesebb lettem volna, már akkor kiszúrhattam volna a kép jobb fölső sarkában szomorkodó patásokat), viszont amikor átzötykölődtem a fekvőrendőrökön, ezt láttam:


Fertőtlenítik az áthaladó autókat. Miért itt, gőzöm sincs! (Bocs a kapkodó videóért, de a fekvőrendőr+spricc+baromikíváncsivagyokmiazúristentörténiképpmost+normál forgalom+telefonos videózás - úgy látszik, meghaladták a képességeimet. Olyan vagyok, mint egy iPhone: zéró multitasking, vagy ha mégis, hát döcögősen. Bocs, minden iPhone tulajtól!)
A neten meg láthatni a képeket, videókat, amelyek arról szólnak, hogy hasonló fertőtlenítést végeznek a madárinfluenza ügyében is. Ezért mondom: úgy tetszik, mindent megtesznek, hogy a nagyobb bajt elkerüljék/elkerüljük.
Hogy odafelé miért vannak fekvőrendőrök, még mindig nem tudom. Talán holnapra az is kiderül! :-)

Egyébként pedig: MINDENKINEK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

A videó miatt két kört mentem, ezért KS annyira fertőtlen, hogy csak na ...!!!

2010. december 28., kedd

"FIGYELEM"

Már többször ért kritika rendíthetetlen bölcsész olvasóim részéről, hogy a lét nagy kérdései felé fordított kitartó és mélyre ható figyelmemet talán az indokoltnál és elfogadhatónál gyakrabban törik meg a hétköznapi lét sarára, az említésre sem méltó, közhelyes, materiális létezésnek is a peremére szoruló problémákra való reflexiók. (V.ö. fölmosóvödör, még fölmosóvödör, laptop, a szubjektum és a porcicák összefüggése, hogy a fekáliagyűjtést ne is említsem!) Minden alkalommal beláttam: igazuk van, s ennek megfelelően igyekeztem vizsla tekintetemet a nyomorult életvilág apró-cseprő buktatói felől a nagy sorskérdések, az emberi lét értelmét és mikéntjét boncolgató filozófia, kultúratudomány s egyéb komoly diszciplínák felé fordítani. Ám újra meg újra szembesülnöm kell azzal, hogy bölcsész érdeklődésem vékony üvegfalát minduntalan megrepeszti egy-egy odahajított kavics, egy rosszul eltalált labda vagy egy durvábbra sikerült kopogtatás, s olyankor a messzi horizontot, a "ki?", a "mi?" és a "mivégre?" magasságait fürkésző tekintetem újra a föld, a durva anyag, az önfenntartását izzadságosan megkísérlő test felé fordul. Van bennem egy ilyen inklináció, gondolom. Mert ma is már vagy egy órája azon töröm a fejemet, hogy ha veszek egy bagettet bármely pékségben, miért adnak hozzá automatikusan egy tálkányi édes, mű-tejszínhabot!?!?




Javíthatatlan bölcsészként, valamint egy "az önfenntartását izzadságosan megkísérlő test" tulajdonosaként azt sem tartom kizártnak: ha sikerülne megfejteni, hogy mi az úristenért adnak egy tálkányi édes, mű-tejszínhabot minden egyes bagetthez Koreában, az emberi lét értelmének horizontját fürkésző tekintetünk is fölcsillanhatna egy másodpercre ...

2010. december 27., hétfő

"IDŐJÁRÁS"

"... tízzel (km/h) tükörjégen hazáig: az presztízs."
A 6-8 perces út ma este 25-30 lett, lépésben, ide-oda csúszkálva. Közben életunt idősek, tinédzserek, gyermeküket cipelő kismamák, sokra hivatott egyetemisták úgy léptek be a driftelő autók elé, mintha maguk nem érzékelték volna, hogy egy totyogó nagymama féktávja is 20 méterre nőtt. Erre lelép a szerencsétlen a 60-as busz elé - mekkora távon áll meg egy ilyen soktonnás monstrum jégpályán?! Velem hárman próbálkoztak. A ránézésre hetvenes férfi 20 méterrel előttem lépett le, de amikor látta, hogy finom fékezéssel is megy a kocsi fara oldalvást, visszatáncolt, gyakorlatilag szó szerint. Egy néni három sávot próbált átszelni úgy, hogy jól láthatóan minden sofőr küzdött, hogy a sajátjában maradjon. Miért most vállalta be ezt a mutatványt, fogalmam sincs. Ahogy arról sem, túlélte-e - én, mindenesetre ki tudtam kerülni. A srác a túloldalon indulni készülő buszra startolt rá. Itt, a kampuszon, ezerrel kell figyelni, ez volt a szerencséje. Nagyon lassan mentem, és a satu ellenére sem koccoltam le a padkát.
Itthon aztán jól beparkoltam a többiek elé: tologassák most ők az enyémet! Eleget toltam én az ő monstrumaikat.

2010. december 26., vasárnap

"KARÁCSONY NAPJA"

Olyan lesz ez lassan, mint egy elgyakott gasztroblog, de az vesse rám az első követ, aki az évnek ebben az időszakában nem gondol többet a gyomrával, mint rendesen!
Tegnap halas nap volt - már csak a hagyomány okán is -, ma viszont össze-vissza nap támadt. Részben a gusztus, részben a megszokás miatt. A gusztus miatt keletkezett egy mustáros-fokhagymás-fehérborsos marhaszték.


A hagyományok mián meg töltött káposzta, aminek azért - valljuk meg - csak nyomokban van köze az otthonihoz. Nem kaphatni savanyú káposztát, ugyebár, nincs rendes füstölt szalonna, hogy "megbolondítsa". A többiről ne is essék szó ... 
Ebből indultam ki:
Savanyított kínai kel. Jó, jó, de nem az igazi ...



A stációk.
A vége - hiába is hazudnék - elfogadható lett! No, nem egy rendes, hordós káposztából főzött, igazi töltött káposzta, de élvezhető étel, ha nem kapna Michelin csillagot, akkor is.

"KARÁCSONYI MENÜ"

Olvassz föl 4 evőkanálnyi vajat egy serpenyőben, ha megolvadt, keverj bele két evőkanálnyi barna cukrot. Helyezd a lazacfilét a serpenyőbe és süsd kb. 5 pecig közepes lángon. Fordítsd meg a halszeleteket, és önts kb. 4 evőkanálnyi bourbon whiskey-t a halfilé mellé. Párold tovább 5 percig, majd egy kanállal locsold a halra a maradék szószt. Barna rizzsel és friss spárgával tálald.



Nos, nálam jó lesz a sima rizs is, meg egy salátakeverék a spárga helyett. :-)
LAZACFILÉ BARNA CUKROS-WHISKEYS MÁZZAL
Keverj össze 5 evőkanál olajat, 2-3 evőkanál friss citromlevet, egy csokor, apróra vágott zöldhagymát, 3 evőkanál, apróra vágott petrezselymet, három gerezd összezúzott fokhagymát, egy teáskanál szárított bazsalikomot, egy teáskanál mustárport és egy teáskanál sót. A keveréket öntsd az üvegtálban lévő rákocskákra. Hagyd állni mintegy 3-4 óráig, majd faszénen süsd 5-7 percig, míg mindkét oldala átsül.
Hát, faszenezés nem lesz, de talán megteszi egy jó kis serpenyő is! Egyébként a sót felejtsétek el! Legfönnebb egy csipet, de többet nem kíván a rák! Súlyosan elsóztam! :-(

Tudom, nem éppen klasszikus karácsonyi menü, de hal van benne, s ezek a rákocskák is a vízben kepesztettek még nemrég!
Na, itt azért érdemes nézni, ahogy a szürke rákocskák szép rózsaszínűvé válnak ...!
És a végeredmény:



CITROMOS, FOKHAGYMÁS, ZÖLDHAGYMÁS SCAMPI ROSTON
Azért van a hűtőben darált hús, meg beszereztem egy fej savanyú káposztát, hátha holnap nekiesek egy töltött káposztának ...
UPDATE:
A lazac hibátlan, a rák viszont szörnyen sós. A vacsora azért rendben volt.

2010. december 24., péntek

"DILEMMA"

Mostanában sokszor fölmerül: most akkor legyek beszarva, vagy ne legyek beszarva?! Van-e középút a beszarás és a be nem szarás között? S ha igen, hol? (S akkor az, vizuálisan, milyen?) Vagy mi ennek a binaritásnak a föloldása? Esetleg, lehet-e ignorálni ezt a kettősséget, s azt mondani: nem ez a releváns kérdés. Mit gondoljon az ember, ha a házától kb. 100 kilométerre lévő ellenség atomcsapást fontolgat?
Fura, de nem vagyok beszarva. Tegnap megnéztem a "Tegukki"-t, a koreai háborúról szóló filmet. Nyomasztó! Valamiért mégsem ...
Talán, hogy ez annyira "nem lehetséges", nincs benne az "elképzelhetőben", azért.

2010. december 22., szerda

"STATISZTIKA"

A kommentekben fölmerült: kinek melyik írás tetszik jobban a blogon közöltekből. Meg hogy régebben jobbakat írtam. Én egyrészt azon a véleményen vagyok, hogy kinek a pap, kinek a papné. Másrészt meg egyetértek azzal, hogy régen jobbakat, viccesebbeket írtam. De egyetértek magammal is: változik az ember, másképp éli meg az életét, másképp ír ... Fölemlítődött az is, hogy amit valaki jónak érez, vajon miért nem szólít meg másokat, és fordítva. Szóval, nyomul a pap, meg a papné ...
Kíváncsivá tett ez az eszmecsere! Izgatott, vajon mit mond a statisztika (amiben - állítólag - meg lehet bízni)? Kíváncsiságom miatt, valamint azért, mert a Win7 "Snipping Tool"-ja mindig lenyűgöz, valahányszor használom (ezért szeretem használni), "kivágtam" a statisztika oldal all time favourite-bejegyzés nézetét:


Ebből kiderül: kimagaslóan a legtöbben egy 2008. decemberi bejegyzésre kattintottak. A következő poszt a sorban csak kicsivel több mint a listavezető megjelenítés felét tudta produkálni. Onnantól nagyjából egységes a mezőny, a következő 8 bejegyzés "listavezetője" és az utolsó között a különbség csupán 28. Ha megfontoljuk, hogy az első és második legtöbbször kattintott bejegyzés közötti különbség 61, a következő nyolc elsője és utolsója közötti azonban csupán 28, joggal föltételezhetjük: az első poszt valamiért nagyságrenddel több kattintást eredményezett. Vajon miért?
(Be kell vallanom valamit! Az egész úgy indult, hogy tényleg kíváncsi lettem a statisztikára [meg tetszik a "Snipping Tool"], de amikor elkezdtem komolyabban nézegetni az eredményeket, az olyan volt, mint amikor "törökgáborelemez", s attól teljesen behaltam.)
Szóval, miért kattintanak annyian az "Expatriótá"-ra? A címe miatt, fölteszem. Mert erre a blogra a barátaim, ismerőseim, családtagjaim járnak, a Facebookról ismerősök, azok, akik más, hasonló témájú blogokról jönnek át, azok, akik a barátaim/ismerőseim/családtagjaim blogjairól érkeznek, no és vannak azok, akiket valamilyen weboldal "irányít" ide: hivatkozó webhelyek, URL-ek. S azt hiszem, ők a többség. Az "expatrióta" valószínűleg olyan hívószó, ami sokakat elér a hivatkozó webhelyekre/URL-ekre látogatók közül. Meglehet, nagy többségük soha nem néz vissza, mert az "expatriótaságon" kívül más nem érdekli itt.

Ez a statisztika-izé, basszus, ez egy állatira érdekes dolog! Penig eddig azt hittem: parasztvakítás, nem egyéb! Most meg hirtelen annyi egyéb információ tűnik föl ezen a nyomorult diagrammon, hogy alig tudom befogadni! A fiam beszélt nemrég egy ilyen tantárgyáról, s én meg azt hittem, száraz anyag. Dehogy! Bocsi, S.! Mert mennyi szempontot figyelembe lehetne venni! S mennyi, hirtelen észrevételt tenni! Pl. meg lehetne nézni, hogy a képekkel illusztrált posztok népszerűbbek vagy a sima szövegesek? A retorikailag kifinomultak vagy az összegyakottak? Van-e tematikus rendeződés? Mi az időbeli szórás? Van-e különbség a hétvégén és hét közben posztolt tartalmak között? Miért van az, hogy egy 2008-as bejegyzést követően csak 2010-es írások vannak a Top 9-ben? Mi az, hogy Top 9?? Miért nem 10 vagy akármi?
S miért van, hogy sem a kommentekben emlegetett "kedvencek", sem az én favoritjaim nincsenek a Top 9-ben?!

Lássunk hát színről színre! Barátaim, ismerőseim, családtagjaim, máshonnan ide kattintók, mindenki! Kérlek benneteket, írjátok meg, posztoljátok, kommenteljétek, tudassátok, melyik a kedvenc írásotok (1-10)! Teszteljük le a statisztika-oldalt! 


UPDATE:
Hogy mennyire megbízható ez a statisztika. Arról. Meg arról, hogy ha lementesz egy képernyőt, akkor az le lesz mentve. V.ö. "Snipping Tool"


Hogy lett a 147-ből 129 órákkal később?!?!