"HUFS KAMPUSZ"

Mostanában így néz ki a kampusz Jonginban. Legalábbis egy elsős tanítványom, 민 훈 기 (Min Hoongi/Min Hun Gi) objektívjén keresztül. Ezúton is köszönöm neki a képeket!

"HIDEG"

Na, kellett nekem tegnap nyavalyogni a hideg miatt! Ezt az előrejelzést nézzétek! Én nem is értem: ma délután olvadásnak indult minden, holnap meg ...?!

Mi van?!!? Szibériában megnyitották a hideg csapot?! Szombatra bulizni hívtak: ki van zárva, hogy -20 fokban jöjjek haza!

"KUTYAMEGŐRZŐ"

"BENT"

Két napja ki sem mozdultam. Nagyjából 50 órája nem léptem ki a lakásból. Amikor hétfő délután visszafelé jöttem az egyetemről, elhatároztam: most néhány napig nyugi lesz! Leállítom a kocsit a mélygarázsban egy félreeső helyre, én meg maradok a fenekemen és dolgozom. Nem volt ez olyan nagyon komoly elhatározás, amit ne lehetne megszegni, de az az igazság, hogy sem okom, sem kedvem nincs a császkálásra/-hoz. Most épp nincs másutt dolgom. Ami van, itthonról elintézhető. Kint pedig elég hideg van: ma -5, -9 fok van, tegnap esett a hó. Úgyhogy olvasok, írok, rendszerezek, próbálok fölzárkózni a levelezéssel. Úgy is sok a lemaradásom. (Mellesleg már sokszor megállapítottam: olykor csak azért megyek el itthonról, hogy csináljak valamit, nem azért, mert valami halaszthatatlan ügyem akadt. Vagy épp a munka elől menekülök valami ürüggyel.)

Ma eszembe jutott: vajon meddig lehetne ezt csinálni? Meddig maradhatnék itthon anélkül, hogy ki kellene mozdulnom? Az élelmiszerkészleteket fölmértem az imént: 10 napot, két hetet biztosan kihúznék ennyi élelemmel, igaz, komoly kompromisszumokat kellene kötni. Persze, ha nagyon elunnám a rizst, a kimcsit, a rámjant meg a mándut, 800-2.000 forintnyi összegért helybe hozathatnék kínait, koreait vagy éppen japánt, no meg, bármilyen mennyiségben csirkét és pizzát. Ha valamilyen alapanyagban lenne hiányom, csak össze kellene szednem hézagos nyelvi ismereteimet, s hozathatnék szinte bármit a közeli Lotte Martból, mert telefonon vagy akár e-mailben is leadhatnám a rendelést.

(Meglehet, azért morfondírozok most efféléken, azért számolgatok órákat, napokat, mert tegnap megnéztem a 127 óra című filmet. Csak erős idegzetűeknek! Vagy máris megártott a benti lét?!)

Persze, mindez csak teória, mert nem tart sokáig az áldott állapot: hétfőtől dolgozni kezdek, legfönnebb addig maradhatok egy helyben. Az nagyjából 165 óra. Szerencsére az én karom nincs beszorulva.

"NEM LÉPHETSZ KÉTSZER UGYANEGY FOLYÓBA"

Vagy mégis? Én ma elkövettem ugyanazt a gyermeteg hibát! Újra! Pedig megtanultam a leckét, van már tapasztalatom elég, hogy betéve tudjam: soha, de soha ne rendelj olyan ételt, amelyet kerámia vagy fémedényben tálalnak ... amikor nagyon éhes vagy! Tudom, tudom, és ma megint elszúrtam! Az eredmény? Áh, semmi különös - másodfokú égési sérülések a szájban, zsibbadt, nehezen forgó nyelv, zúzott szájpadlás, az ízérzékelés hiánya néhány napig, fogmosás=gyötrelem, szintén néhány napig. Vegyük, mondjuk, a mai esetet: kiéhezve beront az ember az E-Mart nevű áruházlánc "food court"-jába, s a kitett ételminták alapján sietősen kiválaszt egy "polippörkölt zöldségekkel+szójapaszta leves tofuval" kombót. A kiegészítők: az elengedhetetlen rizs, némi retekből készült kimcsi, és egy csipet odeng, ami finom, de nem akarom tudni, miből készül. Elég ártatlan összeállítás elsőre, s ez a kép se igazán árulkodik:

Tudom, látom, hogy forró, de annyira éhes vagyok, hogy egy-két percnyi várakozás után nekiesek. Pedig tudhatnám: az, hogy itt van az asztalon, nem azt jelenti, hogy tálalva van, ez illúzió! Fogalmazzunk úgy: ez az elkészítési fázis utolsó mozzanata, az étel itt még fő! Mert a fölizzított kerámiaedénybe az utolsó pillanatban belerakott nyers összetevők most kapják meg azt a hőadagot, ami ahhoz kell, hogy nyersből éppen csak roppanós "megfuttatottá" váljanak. Nézzétek csak!

Ugye, most már látjátok! Ott a folyó, ugyanegy, s legott belelépek! Csak mert nem tudom kivárni míg kicsit lecsihad a forrás. Higgyétek el: egy falat elég ahhoz, hogy mindent elégessen odabent, utána már mindegy. Hányszor, de hányszor megcsináltam már ...!!

Meglehet, én vagyok papírkutya, de a koreaiak egy ilyen cuccot nagyjából 5 perc alatt tesznek be az arcukba! Nem értem, hogy csinálják! Talán azbeszttel van kibélelve az előkéjük, de én még kiégett szájú koreaival nem találkoztam. Az igaz, hogy ők is sziszegnek, amikor egy ilyen polippörköltet betűrnek, de nem lesz tőle semmi bajuk.

Pák Dzsi Szang (Park Ji Sung/박 지 성), a koreai fociválogatott kapitánya az isten. (Az istennőt Kim Jan Á-nak hívják (Kim Yu-Na/김 연 아), és műkorcsolyázó, valószínűleg nagy "m"-mel. De ez most mellékes.) Pák Dzsi Szangnak van egy elhíresült reklámja (még a vébé idejéből), amelyben rámjant fal, ami egyszerre "hot" mint 'csípős', és "hot" mint 'forró'. Na, valami ilyesmire gondoljatok koreai polippörköltevés ügyében is. Azbesztszáj.

Én viszont itt ülök a gép előtt, az utolsó mondatot pötyögöm, 23.51, lassan el kellene mennem fogat mosni ... "... rémálom az elme utcában ..." Hérakleitosz, óh!

"UNBOXING"

A geekeknek nem kell elmagyarázni, mi ez, de szerintem a magamfajta egyszerű netizen is találkozott már az "unboxing"-gal, azaz a "kicsomagolással". Ennek során valamely szakértő szöveges vagy (mostanában egyre gyakrabban) videós formában úgy mutat be egy terméket (jellemzően valamilyen elektronikus kütyüt: mobiltelefont, e-könyv olvasót, notebookot), hogy az eredeti, gyári dobozban található árut lassanként "kibontja". Először meggusztálja a csomagolást, számba veszi a dobozban érkező tartozékokat, megvizsgálja, értékeli az eszköz anyagát, külső kialakítását, dizájnját, majd tovább halad a beüzemelés, később a belső értékek vagy hiányosságok felé. Egy ilyen leírásból (vagy videóból) nagyon részletesen megismerhető egy-egy kütyü szoftvere, működése, az eszköz előnyei, hátrányai. A végén, rendszerint, ítéletet mond a kidobozoló: mennyire tetszett neki az eszköz, milyen másik, hasonló célt szolgáló masinával szállhat versenybe, s hogy alakul (szerinte) az ár/érték arány.

Nos, most valami ilyen következik, "kidobozolás", de a dobozban nem elektronikus kütyü van, hanem ... bocsássatok meg, egy pillanatra hadd tartsam még fönn a feszültséget!

A kicsomagolás szabályait, természetesen, nem tartottam be. Nem voltam elég részletes, nem mentem végig a kötelező pontokon - ezt nézzétek el nekem. Ez az első ilyen próbálkozásom, ráadásul volt más indokom is, hogy sietős legyek. A videót magam készítettem, s megint kiderült (amit a múltkor már meg kellett állapítanom): képtelen vagyok a multitaskingra! Hogy egyszerre videózzak, sétáljak, kommunikáljak, vagy éppen az egyik kezemmel videózzak, a másikkal meg valamilyen ügyességi föladatot oldjak meg miközben a számmal beszélek ..., nos, ez meghaladja a képességeimet! Nézzétek hát el, ha a fölvétel kapkodós, ha ismétlések vannak, ha makogok vagy nem jut eszembe egy magyar szó, ha fókuszálatlan a kép vagy épp fordítva mutatok valamit. Az igyekezet azért megvolt ...

Szóval, megjött a termék! 19.15-kor adtam le a rendelést, 19.55-kor szólalt meg a kaputelefon. Szombat este van, nyilván sokan rendelnek, de ezzel együtt is elég rossz időt mentek a srácok. Normális esetben 20 percnél többet nem kell várni. A vendéglátó egység egyébként itt van a ház tövében: ha kinézek a mosókonyha ablakán, kis túlzással még azt is látom, hol tartanak egy-egy rendeléssel. Kapucsengő, kiszállító föl, ajtóban átad, fizetek, nála kikészítve a visszajáró. Nyilván siet, hogy javítsanak az idejükön.
No, akkor: unboxing!

A sniccer, vazze, a sniccer! De sokáig tartott, míg rájöttem! Aztán meg nem tudtam megosztani a figyelmemet a telefont tartó jobb kezem meg a retket tartó bal között, úgyhogy fejjel lefelé van az mutatva, meg ugye, a dadogás ... De ez "még kap fogni egy vajszínű árnyalatot"! (Ja, közben lemerült a teló, bocs!)

A "brand" a "Toreore". Elég hülye név egy sült csirkés hálózatnak, de virágoznak, hát, hajrá! Azért rendelek innen a leggyakrabban, mert méterekre vannak tőlem. Megjegyzem: ide is motorral hozza a csávó a csirkét.

A csirke rendben volt! Friss, ropogós, forró, jól átsült, ahogyan kell. Rámentem erősen a combokra, a hát darabkáira, meg egy szárnyra is. Bent van a nyak is. A mell részt nem annyira szeretem. Túl száraz nekem. Egy ilyen adag azért kitart holnapig, hátha sorra kerül a mell is! Bevallom, volt már olyan, hogy a száraz húsa nem tudta kivárni, míg megkívánom - olyankor, fájdalom, megy a "szervesbe".

Ha jól számolom, nagyjából 2.300 forint egy ilyen menü - simán átszámítva a vont forintra. Szerintem ez is rendben van.

Nem mondtam, de ittam hozzá egy "Hite" márkájú sört. Az is rendben volt!

"DIZÁJN"

Már hónapok óta foglalkoztat a gondolat: változtatni kellene egy csöppet a blog kinézetén. Tulajdonképpen egyáltalán nem voltam elégedetlen vele, de időközben új sablonok jelentek meg, a régiekkel meg - amilyen az enyém is volt - nem minden oldalelem volt használható. Meg azt is gondoltam, hogy most szeretnék egy kicsit színesebbet. Tudtam, hogy rizikós a dolog - elsősorban a hozzá nem értésem okán -, no meg azért is, mert nekem nincs szemem ehhez. Annyiféle dolgot lehet állítgatni: színeket, ezerféleképpen, oldalelrendezést, fejlécet, hasábszélességeket, s még ezernyi dolgot. Már ezerszer végigmentem a sablontervező egyes lépésein, próbálgattam a háttereket, a színbeállításokat - végül mindig visszakoztam, nem mertem megtenni a végső lépést. Tegnap este megint végigcsináltam a dolgot. Az világos volt, hogy zöldet akarok, s bár a tegnapi beállításokkal sem voltam maradéktalanul elégedett, végül összeszedtem minden bátorságomat, és lenyomtam az "Enter"-t. Na, ez lett belőle.

Kisvártatva meg is érkezett az első reakció: "Mi ez a ződ?" Na, ja.

Aztán egy beállítás miatt írtam egy szegedi barátomnak, aki eredetileg a blogot kreálta (weboldalakat készít szakmányban), ő meg finoman de határozottan visszaírt: ez így ronda. A színe fos, az állaga meg ... "zöld bringyó", ezt írta. Ha valaki látja, mi van rendben egy weboldalon, s mi nem, akkor az ő!

Bevallom, ma reggel már én sem tartottam annyira állati jó választásnak ezt a hátteret. :-( Amikor aztán a szakember azt írta: randa, elhatároztam, hogy finomítok rajta. Mondjuk, kicserélem a hátteret. A zöld maradna, csak másik ... nem ennyire "bringyó". Neki is álltam keresgélni (persze, szemem továbbra sincs hozzá!), mintha találtam is volna jobbat, ám most a haver által elvégzett finomhangolás miatt (gondolom én) csak részlegesen tudom "átírni" a hátteret. Kafa!

Tudjátok mi jut erről eszembe?

A Die Hard 4 utolsó előtti, leszámolós jelenete, benne a filmben többször elhangzó kulcsmondattal, persze, McClane-től:

A magyar fordításban: "Az első pillanatban jó ötletnek tűnt."

A mondat valószínűleg intertextus. Mintha A hét mesterlövészben mesélné Steve McQueen: Egyszer egy férfi meztelenül beleugrott a kaktuszbokorba. Amikor véresen, összeszurkálva kiszedték onnan és megkérdezték, hogy miért csinálta, csak annyit mondott: Az első pillanatban jó ötletnek tűnt.