"KOREA AUTÓBÓL NÉZVE 04"

Korábban írtam már arról: a száj- és körömfájás terjedésének megakadályozása érdekében az utakon fertőtlenítő állomásokat állítottak föl országszerte. Nekem van szerencsém oda-vissza megfürdetni az autót valahányszor bemegyek a suliba. Az autókat fekvőrendőrök sora lassítja le, aztán két egymáshoz igen közel elhelyezett forgalomlassító küszöbnél két oldalról fehéres permetet fújnak az autókra, alulról pedig egy másik fúvókasor "mosdatja meg" az alvázat. Első alkalommal én is elég nagy sebességgel érkeztem meg az első fekvőrendőrhöz, s igencsak igyekeznem kellett, hogy KS ép futóművel ússza meg a találkozást. Azóta már megszoktam, hogy mindkét irányban lépésben kell menni néhány száz métert, de a jelek szerint nem mindenki van ezzel így. Lehet, hogy naponta jönnek újabb és újabb autósok erre, akiknek még újdonságot jelent a forgalomlassítás, de az is előfordulhat, hogy nem mindenkinek sikerült internalizálnia a bukkanók jelenlétét. Mert valahányszor ráközelítek a területre, nem tudom nem észrevenni a szanaszét heverő, kisebb-nagyobb műanyag és fém alkatrészek seregét. A nagyobb darabokat - levált lökhárítókat, spoilereket, a lökhárítók alá szerelt szakállakat - vagy összeszedik a fertőtlenítő készüléket kezelő, vegyvédelmi ruhás fiatalok, vagy a később érkező autók zúzzák azokat "kezelhető" méretűre. Ezekkel a kisebbekkel aztán már nem nagyon foglalkoznak, azok az úton, az út mellett hevernek napszámra. Ezen a fölvételen látszik talán, miről beszélek. Meg az is, hogy a negyedik, ötödik lassítóhoz érve már leszakad az autók aljáról, ami le tud/akar szakadni, így onnantól már alig van törmelék. Vehetjük úgy is: ez a sok huncutság úgy is csak lógott a kocsik alján, s most, hogy levált, senkinek nem hiányzik.

"HOLDÚJÉV"

A nagyvárosi fiatalok egy viszonylag szűk körében ugyan Koreában is divatba jött az utóbbi időben a szilveszteri bulizás, a többség azonban továbbra is inkább értetlenül néz, ha az európai ismerős azt firtatja: hol, hogyan tölti december 31-e éjszakáját. Mert bár Szöul belvárosában egész komoly tömeg gyűlik össze az éjféli harangkondításra, egy ekkora városban ez nem nagy kunszt - ráadásul abban a tömegben erősen reprezentált az expatrióta népség. Mert az év fordulóját Koreában éppúgy mint Kínában, Japánban, Mongóliában vagy Vietnamban igaziból a holdnaptár szerint ünnepelik január végén, február elején. A pontos meghatározás szerint a holdnaptár első napja a téli napforduló utáni második újholdra esik - így idén tegnap, február 3-án volt az év fordulója. A holdújévről sok helyen lehet olvasni - miránál például több bejegyzésben is -, ezért ezzel most nem untatlak benneteket. Ehelyt a hagyomány és a modern kor egy olyan összefüggésére koncentrálnék inkább, amely a holdújévvel is összefügg, és meglehetősen árulkodó a koreai mentalitással kapcsolatban.

Hazai tapasztalatainkból is tudjuk: az ilyesféle nagy, családi ünnepek mindig jó alkalmat jelentenek a vásárlásra, az ajándékozásra, a pénzköltésre. Egyes koreai honlapok szerint a családok ilyenkor átlagban 200-300.000 vont költenek ajándékokra, de az ünnep előtti hetek áruházi kínálatát és a vásárlási kedvet elnézve úgy gondolom, ez visszafogott adat - ennél, szerintem többet költenek a népek! Az áruházakban, bevásárlóközpontokban (és a kisebb boltokban) már hetekkel az ünnep előtt megjelennek a speciálisan az alkalomra összekészített ajándékcsomagok. Mivel az ünnep egyik fontos eleme itt is az evés valamint az eltávozott felmenők "jól tartása", a kínálat egyik komoly szegmense az élelmiszer: hús mindenféle formában, fagyasztott és szárított hal, gyümölcskosarak, ginszeng mindenféle formában, méz és vadnövények, amit az ember el tud képzelni. Szintén népszerűek a különböző piperecsomagok, tisztálkodószerek, de rengeteget látni az egészségmegőrzést szolgáló szerekből összeállított csomagokból is. Van, persze, kávé- és italcsomag is, amint azt otthon is megszokhattuk.

A koreaiak egyébként meglehetősen praktikusak az ajándék kiválasztásában. Olyannyira, hogy az ajándékok egy része nekünk, európaiaknak furcsának tűnik föl. A ginszeng termékekből összeállított csomagok, persze, nem ebbe a kategóriába tartoznak, azokban semmi meglepő nincs:

Nem okoznak meglepetést az italokkal megrakott pakkok sem - ismerős látványt nyújtanak még akkor is, ha vannak hagyományos, koreai innivalók is -, és a kávés csomag is simán ott díszeleghetne bármely hazai üzlet polcán.

A dióbelet, szárított magvakat, gombát tartalmazó csomag még mindig kevéssé meglepő, akár mi is adhatnánk karácsonyi ajándékképpen:

A szárított halon talán már el lehetne gondolkozni - ám ha számításba vesszük, hogy a tengeri herkentyűk a hétköznapokban is komolyabb szerepet kapnak itt, egy félszigeten, mint a csont szárazföldi Magyarországon, talán nem is annyira meglepő, hogy az ünnepre is sok ilyesmit ajándékoznak. A hal egyébként is hagyományos holdújévi ajándék.

Ennél egy fokkal zavarba ejtőbb a különféle olajok jelenléte. Ezek gyakran szójaszósszal, ecettel, esetleg szárított, ízesített moszattal kombinálva kerülnek díszes csomagokba.

A rágcsálni való szárított marhahús nálam már határeset, de az igazi meglepetést a számtalan színben, méretben, ízesítéssel prezentált löncshús, a "spam" és a hasonlóan gazdag választékban kapható tonhalkonzerv váltja ki. Valahogy nehéz elképzelni magamat az ilyesfajta ajándékozás bármelyik végén! "Mit kaptál karácsonyra?" "Tíz doboz gyíkhúst. És te?" "Képzeld, én meg egy csomó tonhalat."

Persze, értem én: más szokások, más mentalitás. Itt magától értődő, hogy az ajándék legyen praktikus, nálunk meg inkább az, hogy ne legyen hétköznapi. Volt már olyan, hogy a látogatóba érkezőtől 15 guriga vécépapírt kaptam ajándékba, de olyan is, hogy az egyik tanítványomtól két alsónadrágot. Amikor ezt elmondtam a Magyarországra készülő, a magyar ajándékozási szokásokat firtató tanítványomnak, egy darabig fürkészve nézett - nem értette, mi az érdekes ebben. 15 csomag vécépapír tökéletes vendégajándék, bökte ki végül. Belátom, hogy végtelenül praktikus, s jobb hasznát veszi az ember, mint pl. egy virágcsokornak, mégis eltanácsoltam attól, hogy nálunk vécépapírt ajándékozzon - maradjon az unalmas megoldásnál: virágot a nőnek, egy palack bort a férfinak. Értette ő, persze, de csóválta a fejét és egy picit sziszegett.

"VIA DESKTOPOGRAPHY"

Nagyon állat háttérképek a "Desktopography"-ról: http://desk10.customize.org/

TAKMÁNDUGUK"

Újév van! Ennek örömére estefelé nekiálltam a tegnap emlegetett levesnek. Két receptből összegyúrtam egy harmadikat, ez lett belőle:

A végeredmény, ha nem is teljesen autentikus, határozottan hasonlít! És fogyasztható! Továbbmegyek: egészen rendes kis étel lett belőle!

"BRRRR!"

" The key, attached to a weighty brass ferrule sprouting thick soft tassels of braided maroon silk, turned smoothly in the lock's brick-sized mass."

Minden fordító rémálma: egy gonosz kis mellékmondat beékelve középre, benne egymásra hányva a jelzős szerkezetek ... Ebben vágjál rendet! Közben egy sereg olyan szó, amit ember nem használ, ha nem muszáj neki. Ráadásul a regény elején - isten tudja, mi lesz még ebből!

Ha valaki lefordítja ezt rendes magyar nyelvre, küldök neki egy csomag rizstallért, amiből a holnap esedékes újévkor az ilyenkor obligát levest főzik.

Ha valaki be tudja határolni, kiféle, miféle írhat ilyen mondatokat, annak két csomaggal küldök! S mielőtt lekicsinylenétek a fölajánlást, hadd jegyezzem meg: a koreaiak is csak magyarok! Mi lencsét eszünk újévkor, hogy sok pénzünk legyen, ők rizstallért ... ugyanazért.
Ja, elfeledtem mondani: le van ez fordítva magyarra, de nem tudom, hogyan.

"KARAOKE"

"KIRÁLYI PALOTA - EMBER ÉS TERMÉSZET"