"KIRÁNDULÁS DZSANDZSUBA"

Múlt pénteken és szombaton kirándultunk egyet Dzsandzsuba. Ez a város az ország délnyugati részén fekvő Észak-Dzsallá tartomány székhelye - s mint kiderült, szép is, nagy is. A tartományi önkormányzat hívta meg a Hankuk University of Foreign Studies (HUFS) külföldi tanárait hogy ismerkedjenek a helyi nevezetességekkel és a futó prodzsektekkel. A kirándulás ugyanis, ha már mindent a vendéglátók álltak, amolyan hírverés, PR-akció (is) volt a helyiek részéről. Itt, egyébként, olvashattok erről néhány részletet: http://mirakorea.blogspot.com/2010/09/ez-itt-propaganda-helye.html.
Nemsokára részletesebben is írok az egész dologról (tanulságos, ugyanis!), de most hamarjában összeraktam egy képsort arról a hagyományos házakból álló "faluról" (városrészről), ahol elszállásoltak minket. Itt látható a ház, ahol aludtunk, afféle lakható skanzen, és néhány kép arról a csöpp, papiros-ajtós kis szobácskáról, ahol egy éjszakát töltöttünk. És látható mira is, aki este, miután elfoglaltuk a szállást, talán épp azt dúdolta magában, némiképp megtörve: "Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk? Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?" Mit mondjak, a két matracon kívül annyi hely maradt, hogy le tudtuk tenni a csomagokat, meg nagy nehezen ki tudtuk nyitni a fürdő ajtaját. Másnap, szerencsére továbbálltunk!

"VB 2010 MEGEST"

Újra ismételik a portugál-koreai meccset. Összesítésben: 63:0. Meireles a kilencedik gólt rúgja ugyanúgy. Másfél óra múlva kezdődik a Spanyolország-Honduras, akkor talán abbahagyják.

"SVÁJCI RETESZ"

A svájci retesz receptje:

1. Ne legyen nálad a labda egy pillanatig se! Nem hibázhatsz!

2. Ha mégis eléd kerül, bikkants bele egy nagyot, mindegy milyen irányba.

3. Ha átjátszottak, reménykedj, hogy van mögötted még egy ember. Ha a svájci csapatban játszod ezt a retesz-ügyet, akkor van. Ha már senki nincs, akkor ott van a Benaglio nevű kapus. Eddig neki nem kellett hátranéznie.

4. Válaszd meg okosan ellenfeleidet! Részesítsd előnyben a játékos, kombinatív csapatokat! Ők behalnak 70 perc retesztől.

5. Utána, egy gyors ellentámadásban támadt kavarodásban lőjj egy darab gólt! Ha nem megy, zárd a reteszt 90 percre, aztán majd meglátjuk!

6. Ha semmi nem működik, imádkozz! Úgyis kihagyják! Maximum kapufa!

A bíró messze a legrosszabb föllépő ma. A kiállítás: tréfa, a sárgák viccesek. Az előbb a két csapat tagjai mondták meg, ki kapjon sárgát! Grichtingnek az előbb beígért egyet, de lebeszélték róla.

Mire leírtam, Benaglio egy lesgyanús helyzet végén végül maga mögé nézett, a svájci retesz meg metaforává szelídült. Chile vezet. (Ismétlés: nem lesgyanús, hanem konkrét les.)

Derdiyok a végén kihagyja a nap helyzetét! Basszus! Igaz, előtte meg a chileiek vagy ötöt, de ez a retesz.

Egyébként meg: Retorika-Valóság 0:1

Hogy van az, hogy ez a svájci válogatott két izgalmas meccset játszott?

"TÉRKÉP E TÁJ?"

A nappaliban a falon van egy Korea térkép. Nagy ügy, mondhatnánk, hol legyen?! Vagy a másik oldalról közelítve: milyen térkép legyen a kvángdzsui nappalimban, ha nem Korea?! (Vesd össze: "Miért, mi legyen, Fapuma?") És ha úgy fogalmazok: ez nem egy Korea térkép, hanem az egy Korea térképe? Érdekesebb, nem?! A térkép itt van mögöttem, s azért jutott eszembe, mert előttem meg a tévé képernyője virít, s ott épp Észak-Korea és Portugália gyűrik egymást. A két Korea közül az egyik. (Dél-Korea holnap játszik sorsdöntő meccset Nigériával.) (Közben az északiak belenéztek egy rettenetesen nagy pofonba: 7:0. Ez az, ami gombócból is sok. Azt kell mondjam, a gólarány nem túlzó akkor sem, ha nem ügyetlen társaság az északi válogatott. A hétköznapokban másik ligában játszanak, és ez megmutatkozott. Dzsang Te Sze, a legnagyobb északi sztár épp most kért elnézést a zakóért a déli tévében.) No, de vissza a térképhez! Fölül Kína egy darabkája látszik, alul meg a Koreai-félsziget színesben, egészen lent egy csücsöknyi Japán. Az egyes tartományok szépen berajzolva, a legészakibb északitól a legdélibb déliig, egységesen, ahogy kell. Ha gyanútlanul rápillant az ember, azt gondolhatná, egy ország térképe ez: semmi nem jelzi, hogy a Koreai-félszigeten két állam létezik. Nincs határ, nyoma sincs a nagyjából a 38. szélességi körnél húzódó demilitarizált zónának, amely a valóságban elválasztja egymástól a két országot. Ha közelebbről, tüzetesebben szemügyre vesszük a térképet, azért föltűnik egy-két dolog! A déli részen több nagy város van, fönt alig valami. A lenti területet utak százai szelik át, Északon a térkép jóval szellősebb. Az igazán figyelmes szemlélő azt is észreveszi, hogy ott, ahol a DMZ (Demilitarized Zone) van, az utak egyszercsak a semmibe futnak. Ez a térkép, persze, nem unikum. Alighanem hivatalos, politikai döntés, hogy nem vesznek tudomást a félsziget megosztottságáról: a legtöbb térkép ilyen, itt, Dél-Koreában. Ha azonban az ember a neten keresgél, csupa olyat lel, amelyekre nagy betűkkel beírták a két ország nevét, középre meg mélyen bekarcolták a DMZ-t. Kivéve, persze, ha koreaiul keres.

Ám az igazán érdekes rész még ez után következik! A térkép fölső peremén ugyanis a következő szöveg olvasható: "대한민국 전도", vagyis: Dehán Minguk Dzsando". Azaz (első közelítésben): "Korea teljes térképe". Csakhogy - éppen a félsziget megosztottsága miatt - Koreának nem egy neve van! A "Dehán Minguk" név Dél-Koreát jelenti, hivatalos nevén a Koreai Köztársaságot. Mert Észak-Koreát (pl. a tévé képernyő bal sarkában) közönségesen "Bukhán"-nak hívják itt, Délen, az ország hivatalos neve pedig: "조선민주주의인민공화국", vagyis Dzsoszan Mindzsudzsüi Inmin Gonghvaguk": ez a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. A falamon függő térkép tehát, amely a teljes Koreai-félszigetet ábrázolja mindenféle megosztottság jelzése nélkül, a cím szerint legalább: a Koreai Köztársaság (Dél-Korea) térképe, rajta Phenjannal (Pjangjáng) és a Bektuszánnal (a koreaiak Északon lévő szent hegyével).

No, hogy is kell ezt akkor érteni?! Tudjuk, a két Korea léte politikai/gazdasági/kulturális stb. realitás, legújabb konfliktusaikkal tele van a sajtó. Mindkét ország csapata itt van a vébén, a kettő (a mai hetes után erősen remélem!) nem egy! A mögöttem lévő térkép azonban egy egyesült Koreát ábrázol, pontosabban egy egységeset, amely még/vagy már nem megosztott. A jövő van a falamon? Vagy valamely, soha meg nem valósuló ábrándkép? Esetleg egy önmagát beteljesíteni hivatott jóslat? Fölfuvalkodottság, gőg, sovinizmus? Vagy éppen az öszetartozás érzésének megkérdőjelezhetetlen ereje?

Nehéz volna minden kétséget kizáró választ adni! Magam azt remélem, az előidejű jövő függ itt mögöttem, amit pedig a képernyőn, magam előtt látok, az a múlóban lévő jelen. Tegnap megkérdeztem néhány tanítványomat: drukkolnak-e az északiaknak a vébén? Először nem értették (nem nyelvi problémánk volt!), majd magától értődően mondták: természetesen! A déli tévé korrekt beharangozót adott a meccs előtt, ám a lakótelep melletti kis bolt udvarán, ahol a déli meccsek idején összegyűlik néhány tucat drukker, hogy végigszurkolják az egyik ház falára kivetített meccset, ma üresen álltak a székek és asztalok ... Talán otthon drukkoltak: előttük a tévé, mögöttük ...

No, valami ilyesmi:

"VB 2010"

Azért elég rendesen haza tudja vágni az embert a VB, ha hétórás időeltolódással kénytelen nézni! Fél kilenckor az első meccs: ez nagyjából rendben van. Közben lehet vacsorázni, ilyesmi. Utána viszont már nem nagyon lehet semmibe kezdeni, mert tizenegykor jön a második. No, ennek már elég későn van vége, fél egy, egy körül. Ha másnap dolgozni kell, nincs mese: irány az ágy. Ha nem, akkor viszont jön a dilemma: fönnmaradjon-e az ember fél négyig, hogy bevárja, amikor pirkadatkor lefújják a második félidőt?! S ha marad, mert mondjuk érdekesnek ígérkezik a meccs, mivel üsse el az időt hajnalig? Másnap, persze, későn kel az ember, mert azért aludni is kell valamennyit, s mire végez a "reggeli" rutinnal (tea, joghurt, fürdőszoba, kávé, előző esti romok eltakarítása), már jócskán délután van! Akkor megpróbálja utolérni magát a dolgozó, de valamikor időt kell szakítani a napi két étkezés egyikére, nyolc óra körül meg már pillog a magamfajta az órára ... S kezdődik minden elölről!

A VB idejére egyébként átrendeztem a nappalit: a tévével szemközt, a szoba közepén beüzemeltem egy "fekvőkét" meg fejtől egy éjjeliszekrényt. Íme, a harcálláspont, Hite felségjelű koreai sörrel "megerősítve":

"VB 2010 - MÁSODIK OKOSKODÁS"

Jól el vagyok én maradva a VB-től! Nem mintha azt terveztem volna, hogy mindent kommentálok, de az első okoskodás óta azért sok minden történt! Most azt találtam ki, hogy meccsnézés közben írok posztot - ilyet még úgysem csináltam.

Amikor ölembe emeltem hűséges CQ-mat, azért elgondolkodtam, vajon nem Apple-fan barátom tanácsát kellett volna megfogadnom?! Úgy lehet, egy kicsit többet összekuporgatva ráhajthattam volna egy Macbook Air-re, s akkor most nem lenne itt az ölemben ez a márvány sírkő a maga 40 kilójával ... Arra mindenképp jó, hogy végig kell írnom a posztot, mert ezt nem emelgeti szívesen az ember percenként.

Mire berendeztem mindent, lement a szlovák-paraguay-i meccs első félideje. Amennyire tudtam figyelni: Paraguay megérdemelten vezet. Egész jól nyomják, bár a szlovákok sem reménytelenek.

Ha lehet hinni a honi weboldalaknak, egy Saláta nevű magyar gyerek is küzd szlovák mezben. Megerősíteni nem tudom, mert eddig még egyik koreai riporter sem vállalta be a nevet, arcról meg nem ismerem a csávót. Remélem, ő a kettes: szimpatikus arc, meg jók a bedobásai. Az vesse rám az első követ, akinek nem Káposzta Benő, az Újpest legendája jut róla eszébe. Ha ő a kettes, akkor egyiküket sem az ellenfél sorait összekuszáló, sziporkázóan technikás játékáért szerettük/szeretjük. Hoppá, második félidő, 23. 45 körül azt mondja a koreai riporter: "Szalata". Ez lesz a mi gyerekünk! Igaz, nem láttam, mert posztolok. :-( (Tudtok még zöldség-nevű magyar futballistát?)

Eszméletlen nagy paraguay-i helyzet. Valaki melléfejeli, a kapus, Mucha pedig egészen közelről követi le szemmel azt akciót.

A szlovák edző, Weiss öltönye vizuális környezetszennyezés, azonnali bírságot követelek!

Az előző szlovák meccsen volt egy Hamsik nevű pali a pályán - futballozott, ilyesmi. Beszólt a kapitánynak és hazaküldték, vagy mi?! Most is van egy ilyen nevű a pályán, hasonlóan ijesztő állazat, de ég és föld! Ez nem lehet ugyanaz a faszi!

A szlovákok okosba' kihoztak egy labdát. No para, no fos ... egyelőre égnek, de kicsibe' magabiztosak.

Lehozzák Barrios-t, kezet fog mindenkivel, akivel találkozik, picit gondolkozik, hogy lekezelne a két kapufával is, de aztán elhagyja. Most meg Salátát cserélik le, ha nem tévedek (van egyfajta izgalma a koreai közvetítésnek: el tudom-e olvasni annyi idő alatt, amíg mutatják, és télleg értem-e, amit érteni vélek?).

Hoppá, beverik a másodikat! Pedig úgy tűnt, elbénázzák, aztán a teljesen szabad jobb oldali kapurészbe Riveros betalált. Nem baj, a tótok nem csinálják rosszul, Paraguaynak meg jó csapata van, akár tovább is juthatnak. Meg hát, legyünk őszinték, mikor fájt utoljára nekünk egy szlovák zakó? Saláta ide vagy oda?!

Vége. Barátságosak, de egyelőre mezt nem cserélnek. Aztán valaki nyilván beszól, hogy drága a mosoda, úghogy vetkőznek.

Megnéztem az összefoglalót: azt tippelem, hogy Paraguay simán továbbmegy a csoportból, sőt, szerintem mennek egy kört a kieséses szakaszban.

"TELJESSÉG"

Nemrég jöttem meg szokásos vasárnap esti zarándoklatomról: levittem a szelektív hulladékot. Papír a papírhoz, műanyag a műanyaghoz, fém a fémhez, üveg az üveghez, zacskók és csomagolóanyagok a polyvynilhez, a polisztirol meg a maga fajtájához. Van még fanemű kategória, izzók és neoncsövek, bőr és ruhanemű. Van aztán az elektromos/elektronikus hulladék, annak elhelyezéséért azonban már fizetni kell, igaz, elenyésző összeget. Egész héten gyűjtöm a cuccot, aztán vasárnap este leviszem. (A szerves hulladék - ételmaradék, efféle - megint máshová megy, a maradék meg szemeteszsákokba.) Holnap aztán eltüntetik az egész halmot, s kezdődik minden elölről. Akár ez is lehetne a poszt címében jelzett: "teljesség".

De nem ezért írok most. Visszafelé jövet egy fiatal pár ment előttem, ők is most tudták le a "szemétszállítást". Először kézen fogva mentek - látszott, élvezik a csöndes esti sétát -, aztán azt kezdték játszani, hogy eltávolodtak egymástól, majd - mintegy jelre - egymásnak ütötték a vállukat. Lepattantak egymásról, eltávolodtak, s aztán kezdődött minden elölről: közeledés, ütközés, pattanás, távolodás, vissza ... Jó volt nézni őket, ahogy bolondoznak! Aztán a lány odanyúlt a fiú kezéhez, megszorította, s újra elkezdtek közeledni egymáshoz, de már nem ütődött össze a két váll, csak csöndesen egymás mellé rendeződött, ők meg összesimultak. A szomszéd lépcsőházba mentek be.