"VALLOMÁS"

"Egy probléma: még mindig nehéz első személyre fordítani, amikor tolmácsolok. Talán nagyon szeretem magamat, és nem tudom engedni, hogy más az én legyek. :-)"

Egy ma érkezett e-mailből. Ennél szebben, pontosabban és közérthetőbben megfogalmazni az "ego-dilemmát" ...?!

"MÉLYGARÁZS"

Beparkoltak a srácok.

Szegény KS hátul, beszorulva. Ilyenkor jön az, hogy a fehér Daewoo-t hátra, a dög nagy Hyundai-t meg előre tolja az ember. Egyébként nem nehéz.

"AZ ŐSZ SZÍNEI A KAMPUSZON"

Silány képek, tudom, de talán visszaadnak valamit az itteni őszből:

Az hogy van, hogy ugyanazon a juharfán vannak sárga és mélyvörös levelek is?!

"A 15. EMELETEN"

Ma délután Pazdottirnak válaszoltam egy régi bejegyzés ürügyén, s azt találtam írni, hogy itt, a 15-en, ahol csak az egyik oldalon van szomszéd, csöndesebb, már-már unalmas az élet. Mert igaz ugyan, hogy a fejemnél kerreg egy kicsit a lift gépháza, de a szomszédok hiánya mégiscsak egyhangúbbá teszi a hétköznapokat. Már lenyomtam az "Enter"-t, amikor eszembe jutott: ez így nem is teljesen igaz. Mert hisz éppen tegnap történt, hogy különös zajra ébredtem. Az ágyam  az árnyékolatlan, faltól-falig ablakkal szemben van, ezért, ahogy felneszeltem, rögtön tudtam, hogy a furcsa kaparászás, rugdalózás, kopogás az ablak fölül, kintről, a tető környékéről jön. Mi a fene?! Az első, még kába gondolatom az volt, hogy a tetőn zöldségeket, paprikát szárítgató nénik egyike megcsúszhatott, kiesett, s most az életéért küzd. Ennek ellentmondani látszott, hogy a kaparászás és rugdalást nem kísérte sikoltozás, ami az ilyesfajta jelenetek obligát kelléke. De akkor ki küzd odakint, az ablakom fölött, a 15-en? Gyorsan megjött a válasz: először megláttam két lábat (az egyik határozott mozdulattal kihasította a szúnyoghálót), majd egy vastag kötelet, végül egy primitív, hintaszerű képződményt - ebbe próbálta valahogy beleszuszakolni magát egy ember a 15. emelet fölött lebegve. Az összképhez hozzátartozott még egy "sziloplasztnyomó-pisztoly", ami a hintáról lógott. A kalimpáló lábakról még lemaradtam, de a többit gyorsan lefényképeztem, hogy legyen valami nyoma annak, hogy nem álmodtam az egészet:

A pali valahogy belegyógyította magát a hintába, s már el is kezdett szépen ereszkedni, gondosan végigrugdalva a szúnyoghálót:

Addigra már én is "képben voltam", a "sziloplaszt" nyomra vezetett. Beköltözésünk után jeleztük az egyetemnek: nagy esők idején a nappali ablaka fölötti rész beázik. Azóta többször jártak itt szakemberek, hogy diagnózist állítsanak föl a helyzetről, illetve hogy kidolgozzák a gyógymódot. Aztán elmaradtak ... senki nem szólt semmit. Mi sem, mert azóta nem nagyon esett komoly eső, meg azt is gondoltuk: halott ügyről van szó. Amikor megláttam a "sziloplasztos" embert, azonnal tudtam: a háttérben mégis mozgásban volt a dolog, s most itt vagyunk, a megoldás fázisában. Lentiben, a laktanyában, ha valakinek fájt valamije, mindig azt mondták a mókás "öregek": kend be Niveával! (Ahogy a Bazi nagy görög lagzi idős görögje meg mindenre Windexet fújt volna.) Nem tudom, miért van ez, de ha itt valamiféle probléma fölmerül a lakásban vagy a házban, azonnal azt mondják: nyomni kell rá egy kevés "sziloplasztot"! Ha bárhol, bármilyen okból folytonossági hiány támad, tekintet nélkül a probléma természetére, habozás nélkül telenyomják szilikonnal! Letört fél csempe, mert kicsit elmozdultak a beton elemek? Már jön is a szakember, és nem sajnálja a szilikont! Leszakadt a lámpa foglalata? Majd egy fél tubus szilikon megtartja! Durván feketedik, gombásodik a kád széle a falnál? Szépen húzunk rá egy réteg szilikont, s látod, már fehér is ...!

Szóval ez ment most is: két ipari alpinista szakember végiglengett a ház mindkét oldalán, s az összes, betegnek látszó ablak felső részére húztak egy réteg szilikont. A problémamegoldók javára kell írni, hogy a bejelentésem után nem jöttek ki, hogy a mi ablakunkat "meggyógyítsák" - lekezelték az egész épületet.

Kíváncsian várom az első komolyabb esőt!

"ELSZABTÁK"

Hát, mit mondjak, ezt tényleg jól elszabták a derék koreaiak! Mármint az ausztrál miniszterelnöknő, Julia Gillard ruháját. Csak képletesen, persze, mert a szóban forgó ruha nem textilből készült, hanem festékből.

Történt ugyanis, hogy a november 11-12-én Szöulban megrendezett G 20-as csúcstalálkozó egybeesett a Szöul belvárosában minden évben megrendezett Lámpás Világfesztivállal. A Csangjecsan nevű, a belváros közepén átfolyó hangulatos kis patak partján, olykor a víz fölött, világító figurákat, lámpásokat állítanak föl ilyenkor, valahogy ilyenformán:

(Ezeket a képeket mira készítette tavaly.)

Nos, idén úgy gondolták a szöuli szervezők, hogy jópofa dolog lesz, ha a világító figurák mellett fölállítják a a G 20-as találkozón résztvevő országok vezetőinek életnagyságúnál is nagyobb figuráját, mégpedig úgy, hogy mindegyikük saját országuk jellegzetes népviseletében legyen látható, kezében az adott ország zászlajával. Csakhogy az ötlet megvalósításáért felelős városházi alkalmazott alighanem sokat hiányzott a föciórákról, mert neki mindegy volt, hogy Ausztrália vagy Ausztria, avagy Joey után szabadon: eh, krumpli, burgonya, nem mindegy ...!? Úgyhogy a miniszterelnök asszonyt fölöltöztették (értsd kifestették) piros szoknyába, dirndlibe, fehér blúzocskába, és a kezébe nyomtak egy ausztrál zászlót. El is álldogált a figura Lee Myung Bak, koreai elnök és Dimitrij Medvegyev, orosz kollégája között egy hétig, mígnem fölfigyelt a dologra előbb az ausztrál sajtó, majd tiltakozást nyújtott be a szöuli ausztrál nagykövetség is. "A miniszterelnök asszony úgy néz ki, mintha egy jódliversenyre nevezett volna be." - panaszolják az ausztrálok. "Olyan, mint egy fejőnő." - dúlnak-fúlnak. És tényleg, van benne valami:

A szöuli városvezetés kicsit ellentmondásosan reagált: mert egyrészt haladéktalanul átfestették a nőalak ruháját (amely így most fekete kosztümben feszít, aminek nyilván ugyanannyi köze van az ausztrál népviselethez, mint a dirndlinek), másrészt meg azt mondják (valljuk be, némi joggal!), nincs is igazán jellemző ausztrál népviselet. Jobb híján néztek valami csinos (sic!) ruhát, aztán "ráadták" a jóasszonyra, és sohasem gondolták volna, hogy ebből még baj lehet.

Abban mindenképpen igazuk van, hogy így is elég hülyén nézett volna ki Julia Gillard:

Egyébként, azt hiszem az ilyenre mondják manapság: EPIC FAIL.

"VÁLASZ"

Köszi a válaszokat! Csillagos ötös mindegyik, félév végére is megajánlom az ötöst, nem kell házidogát leadni ... meg ilyenek. Bocs, rutin ...
Mert hát nyilván átláttatok, nem csak a "föladott" szöveg retorikáján, hanem az enyémen is: a kérdést, természetesen, azért tettem föl, hogy elmondhassam, mennyire büszke vagyok a három posztgraduális hallgatómra, Gja Un-ra, Gá Jang-ra és Szan Mi-ra, akik ezen a - valljuk be, baromira nehéz - nyelven, ami nekünk anyanyelvünk, elkezdtek értőn olvasni! Aki próbált már angol, német, spanyol, francia, olasz stb. nyelven értelmezni egy szöveget, tudja: nem egyszerű! S akkor az még nagyjából ugyanaz a kultúra! Ha belegondolok, meddig kellene koreaiul tanulnom, hogy egy (koreai) rapszövegben levágjak egy akrosztichonszerű retorikai működést ... nos, inkább nem gondolok bele!

Egyébként ma volt a következő óránk - azaz lett volna, mert (most sem tudom, miért) derék hallgatóim finoman, de határozottan föllázadtak. :-) Amikor beléptem a szobába, moccanatlan ültek, majd Szan Mi azt mondta: "Tanár uram!". No, abban a pillanatban tudtam, hogy helyzet van ... Gyorsan kiderült: nincs kedvük ma tanulni, inkább elmennének autózni ... Na, bumm! Az én, frissen földicsért tanítványaim ... Tudnak egy jó kis helyet, nagyon szép ilyenkor, amikor sárgulnak, vöröslenek a levelek ... nem lehetne-e inkább azt?! Én is ismerem a környéket, nem is volt ellenemre a kiruccanás, amolyan csapatépítő tréningnek vettem, de azért még eljátszottam a tanárt: olvassák hozzá a múlt heti sorhoz a megelőző hármat, s ha mondanak valami "érdekeset", nem bánom, mehetünk! Olcsó, tudom. Erősen ripacsgyanús, elismerem. De ezt nem hagyhattam ki!

"Anagramm mozaik kódba lapozom a Bibliát,

Betűit ismerve belülről láthatod Isten arcát.

Kinyitva olvashatod rögtön Allah nevét ..."

Persze, most, hogy megvolt az algoritmus, másodpercekbe telt, míg "mondtak valami érdekeset", így aztán indulhattunk. :-) Klassz reggeli+kávé a suli melletti Paris Baguette-ben, aztán irány a "szép hely"! Tényleg gyönyörűek a színek ilyenkor (is) Koreában! Sajnos, nem maradhattunk sokáig, mert 11.30-tól "Nyelvtörténet" órám volt a harmadévesekkel, ahol a szleng volt a téma. Zajlik az élet ...! :-)

Vallomásos rész következik: szeretek itt dolgozni, sokszor szeretem a nyelvtanítást is, sokat tanulok abból, hogy olykor arra kényszerülök: nyelvészetet tanítsak, imádom az országismeretet, nehéz, de (a föntiek is mutatják) hálás föladat a magyart igen jól beszélő, de az irodalomtudományos diszkurzusban járatlan hallgatókat lassanként bevezetni egy másfajta gondolkodásba, s velük egyre mélyülő értelmező beszélgetéseket folytatni ... mégis, néha eszembe jut a folyosó végi terem a sarokban (hányas is?!?!), vagy éppen a Zoltán utca egy terme, netán udvara, valamely napsütéses délelőtt, amikor rekonokkal és prokonokkal, prekonokkal, sőt prekogokkal, dekonokkal és (javíthatatlan) konokokkal hajoltam egy-egy elméleti vagy irodalmi szöveg fölé ... nekem ott is jó volt ...

"KÉRDÉS"

Tudom, unalmasan tanáros, de hát az ember nem bújhat ki a bőréből! Szóval, kérdezni fogok! Pontosabban: megismételek egy kérdést, amit eredetileg a posztgraduális tanítványaimnak tettem föl a múlt héten. Ebben a félévben "Pragmatikát" kell tanuljunk (ez van a hálótervben vagy hogy hívják az ilyen gúzst), hát ebből próbáljuk kihozni a lehető legtöbbet. :-( A szövegről, a szövegszerűségről beszélgettünk mostanában, s lassan igyekszünk átcsorogni a stílus (végső soron a retorika) felé. A múlt héten egy (rapnyelvi?) szöveget olvastunk, az Egy ház címűt az Akkezdet Phiai-tól. A szövegolvasásnak több célja is volt: megpróbáltuk földeríteni, milyen pragmatikai implikációi vannak a ténynek, hogy egy, a popkultúrához tartozó szöveg zenével együtt működik, jellemző címzettjei fiatal, az alternatív világhoz tartozó befogadók, szokásos kontextusa pedig a koncert ... effélék. Aztán, persze, szót kellett ejtenünk erről a másik kontextusról is: az egyetemi órán olvasásról ..., s hogy ennek milyen implikációi vannak. Közben át-, átcsúsztunk a hagyományos szövegértelmezésbe is, beszéltünk metaforákról, szójátékokról, rímekről - a szöveg rendkívül erős szervezettségéről. A textusban emlegetett vallásokról (s a hozzájuk tartozó könyvekről) esett éppen szó, amikor rátaláltunk néhány kulcsszóra: Allah, Tóra, Biblia, stb. Körülbelül ekkor tettem föl a kérdést: "Mi az érdekes a következő sorban: "Tézisek, ódák, regék alkotják a Tórát ..."? Azon a fölvetésen gyorsan túljutottunk, hogy "az állítás nem igaz", hiszen megegyeztünk: a vallásos előírások, versek, legendák mind ott vannak a kérdéses szövegben. S akkor az én egyik tanítványom, kicsit félénken elkezdte mondani ...

De nem a választ akartam elmesélni, csak egy kérdést föltenni/megismételni: Szerintetek mi az érdekes a következő sorban: "Tézisek, ódák, regék alkotják a Tórát ..."?

Rekonok, prokonok, prekonok, sőt, prekogok, dekonok és konokok, egyszóval a szövegértés iránt érdeklődő barátaim, ismerőseim, röviden, olvasók: szerintetek mi itt az érdekes?